Istennel egy időben Lucifer is földre küldte fiát, s szent feladatul bízta reá az egyensúly fenntartását, és egy nemes cél szem előtt tartását: a földi teremtmények eredendően szürkék. Nem fehérek, és nem is feketék. Szabályokat kell követniük, ugyanakkor meg kell élniük természetük sötét bugyrainak mélységét is ahhoz, hogy ne eméssze fel őket saját maguk, és ki nem élt ösztöneik, és vágyaik.

Az emberi életemre aligha emlékszem, ahogy a kezdeti idők átváltozásom után is teljesen köddé váltak már. Ennyi emlékkel, melyet elmémnek tárolnia kellene, még a modern kor vívmányainak is meggyűlne a gondja. Természetesen, mint minden valamirevaló vezérnek, nekem is vannak krónikáim. Feljegyzések a kezdetekről, az idő múlásáról, az eseményekről.
A La Morte vámpírtanácsot kezdeményezésemre röviddel átváltozásom után alapítottuk Claude-dal ésFrancois-val, akiket jómagam választottam ki és avattam be, azaz változtattam át, mivel hozzám hasonló tehetségnek és megbízhatónak bizonyultak. Röviddel ezután csatlakozott hozzánk Rhys, aki szintén kiérdemelte munkájával, hogy a tanács tagja legyen, így négyen alkotjuk a tanácsot, közöttük a vezér, jómagam.
Ez nem a véletlen műve. Olyan társakat kerestem, akiknek van kellő taktikai érzéke, és képesek döntést hozni, ám szükséghelyzetben befolyásolhatóak, és nincs különösen nagy igényük az elismerésre, nem túl becsvágyóak és önhittek - arra itt vagyok én. Ezt talán sok botor hibának, vagy gyengeségnek nevezné, ugyanakkor én erre annyit válaszolhatok, hogy a világ legnagyobb, legerősebb vámpírhatalmának uralkodója és végső döntéshozója vagyok. A leghosszabban uralkodó tanácsé.
Épp ezért döntöttem úgy, hogy teremtőmet is magunk közé emelem, és miután levadásztam, jöttem rá, hogy egy nőről van szó. Célia egy erős és hatalmas boszorkány főpapnő - volt. Mára a legkedvesebb tanácstagom, és két lábon járó pajzsom. Mindig is erős volt védő bűbájokban és fizikai védekezésben is, így átalakulása után pajzs képességgel áldottan lépett sorainkba.
Ahogy uralkodásunk kiteljesedni látszott, szembe kellett néznem egy igencsak... bosszantó ténnyel. A taktikai érzék, és jó irányítói, vezetői, döntéshozói képességekkel szemben egy gyenge, sekélyes és silány képesség is létezik, mégpedig az érzelmek által való befolyásoltság, az érzés képessége. Ez túl mélyen befolyásolja a lényeket ahhoz, hogy eltekinthettem volna tőle, így ahelyett, hogy szemet hunytam volna fölötte, vagy harcba szálltam volna ellene, én máshogyan döntöttem, mégpedig úgy, hogy a szolgálatomba állítom.
Gyűjtögetni kezdtem.
Hozzánk hasonló tehetségeket, akik különleges képességeikkel képesek minket, az uralkodókat szolgálni, ehhez azonban másra is szükség volt: törvényekre.
Azonban a hatalmat meg is kellett tartani, ezzel tökéletesen tisztában voltam, a rendet őrizni kellett, a lehetséges vetélytársakat pedig idő előtt kiiktatni. Ebben tökéletes szolgálatukkal kiváló segítséget nyújtottak a gyűjteményem különböző darabjai. Mindegyikükhöz különleges kapcsolat fűz, ami tökéletesen túlmutat mindenféle földi, halandó, múló,alantas szereteten - ez a mesteri alattvalói kötelék, ami egy uralkodónak kijár. Tökéletes. Páratlan. Utánozhatatlan. Elszakíthatatlan.
Ahogy a gárda nőtt, úgy vált az életünk kiegyensúlyozottabbá, kevésbé fenyegetővé. Azonban ahogy teltek az évszázadok, és figyelhettem, közelebbről vagy távolabbról, vagy épp mélyen az események közepéből, hogyan alakul a világ sorsa, hogyan harcolnak egymás ellen halandók és halhatatlanok, kénytelen voltam belátni, hogy a következő megfelelő taktikai lépés részünkről az, hogyha nyitunk a tanáccsal - így tudjuk megőrizni hatalmunkat. Újabb tanácstagokra van szükségünk, méghozzá más fajok képviselóire, más, erős, befolyásos fajokéra.