Néhány évvel ez előttig a diákom voltál. Mindig is zűrös kamasz benyomását keltetted, és bizony az is voltál. Ennek okát nem ismerem mivel sosem voltál az a kitárulkozós fajta, a magánéletedet megtartottad magadnak.
Mindössze három dolgot tudtam rólad.
Az egyik, hogy zűrös vagy. Mindig a bajt kerested. Vagy a baj keresett téged?
A másik mondhatni kettős, de összefüggő tény, mégpedig, hogy döbbenetes tehetséged van a történelem ismeretéhez, ennek ellenére magasról teszel rá.
De a harmadik volt mindig is a leglényegesebb, miszerint, megmagyarázhatatlan módon, igen erős vonzódás alakult ki kettőnk között, már attól fogva, hogy először beültél az órámra. És bárcsak azt mondhatnám, hogy míg a diákom voltál, nem történt közöttünk semmi, de ez hazugság volna. Történt, de csak mert én gyönge voltam. Téged nem zavart, hogy a tanárod vagyok, szemrebbenés nélkül flörtöltél velem, és igyekeztél az ágyadba csábítani. Én minden erőmmel azon voltam, hogy eme csábításoknak ellenálljak. De nem mindig sikerült erősnek maradnom. Általában telihold közeledtével... kissé elvesztettem a fejem, és néha-néha egy-egy szertárban elrejtőzve csókolóztunk. Tovább nem mentünk a csóknál és lopott érintéseknél, de a vibrálás, az izzás mindig ott volt közöttünk.
A dolog körül-belül 15 éves korodtól 19 éves korodig folyt. Még megbukni is képes voltál, csak hogy minél tovább az iskolában maradhass és igyekezhess megtörni engem. De végül a balhéid száma győzedelmeskedett az érted vívott harcban, hogy ne rúgjanak ki az iskolából, mert megérdemelsz még egy esélyt. Az igazgató végül nem hitte már el nekem, hogy van még miért kitartani melletted, és kirúgott téged.
Ezután a kapcsolatunk is megszakadt. Én ugyan nem tudtam róla, de te azt hitted, elegem lett a kis "játékunkból" és miattam rúgtak ki téged, merthogy én értem el ezt valahogy. De persze ez nem volt igaz. Csak hát nem hagytál nekem módot rá, hogy ezt elmondjam, mert számon sem kérted rajtam. Méltóságodon alulinak érezted, hogy kivallass az igazságról, amit te elképzeltél a helyzetről.
De a végzet útjai kifürkészhetetlenek. Vajon, ha ismét találkoznánk egy nap... ha egymásba futnánk az utcán, volna még esélyünk? Vajon túl bírnád tenni magad azon, hogy nem csak vérfarkas vagyok, de ráadásul édesanya is?


// - A névhez ragaszkodom.
- Az avatar-alanyhoz nem ragaszkodom, de örülnék neki. A lényeg igazából csak annyi, hogy fiatal legyen. A kort a megadottak közé kéne belőni, hogy meglegyen a kellően "botrányos" korkülönbség.
- Szeretném, ha románc lenne a dolog vége. Nem kell rögtön, lehet húzni-vonni, mégiscsak egy "majdnem tanár-diák kapcsolat", illetve, hát az is volt, kezdetben. De szerintem inkább Leah húzná-vonná, és nem az ifjú, "kanos kis kakas".
- Úgy képzelem, hogy erős akaratú, és céltudatos, némileg lobbanékony, de jó és tiszta szívű srác. De lehetnek persze "bakik" a személyiségében, mégiscsak kirúgták valamiért a suliból. Laza, fiatalos, de ha kell, tud komoly lenni.
- És persze, nyitott vagyok a javaslatokra, lehet alkudni, és meggyőzhető vagyok, majdnem minden személyiségjegyet illetően. De azért, egy, a lelke mélyén rendes srácot szeretnék, aki (lehetőleg) egyelőre még nem tud a természetfeletti világról, sem vámpírokról, sem farkasokról, semmiről. Ha mégis másik fajba szeretnéd tenni, tárgyalhatunk arról is, de azt nem szeretném, ha vérfarkas volna.
- Ember esetén esetleg lehetne szó arról is, hogy idő közben majd vámpírrá változzon (ami vicces lenne, mert Leah jelenleg utálja őket ).   //