A pszichiátrián ismertelek meg, ahol időnként önkéntes munkát végzel. Mindig is távolságtartó, rideg voltál velem... egy igazi s*eggfej. Nekem szimpatikus voltál, s bár általában nem elegyedtem szóba a nővérekkel, önkéntesekkel, néha még a kezelőorvosommal se, veled kivételt tettem volna. Te azonban nem voltál sem rám, sem a mondandómra vevő, a mai napig meg vagyok győződve róla, hogy lenézel, és elítélsz engem az állapotom miatt.
Különben semmi problémád nincs velem, viszont a múltban egy beteg öngyilkos lett, akit közel engedtél magadhoz, így félsz a kötődéstől. Engem kifejezetten kedvelsz, az epés megjegyzéseim ugyanúgy, mint az okoskodó viselkedésem, épp emiatt bánsz velem keményen, beszélsz durván, és viselkedsz olyan bunkó módon ahogy más talán nem is képes rá. Simán elnyerhetnéd a legnagyobb tapló címet, de hogy valójában milyen vagy, arról fogalmam sincs, hisz' nem ismerlek. Még.
Néhány hete szabadon távozhattam az intézményből, ámbár kezelésekre a pszichiáteremhez vissza kell járnom, egy ilyen alkalommal futhatunk össze újra... A többi a jövő zenéje


//Karakterem egy banshee, akit tévesen diagnosztizáltak, így került a pszichiátriára. Carlos/Lorenzo/Marcos magánéletét egyáltalán nem szeretném megszabni, a rendes állása is a megalkotótól függ, egyedül ehhez a furcsa kapcsolathoz ragaszkodom. Van jó pár ötletem hozzá - és a drága megalkotó ötleteit is várom -, a nagy részük azonban a választott fajtól függ. A részleteket pmben megbeszélhetjük! //