A nappal együtt kelek szinte mindig, ahogy most is, nagyon nem szeretem ezt, mert úgy szeretnék még aludni, de valami mindig kiver az ágyból. Már nagy rutinom van abban, hogy ilyenkor mit teszek, anya nincs itt, az ápolója már elvitte az orvoshoz, arra keltem fel ma, tegnap nem volt ilyen, de nem baj. Az első dolgom a konyhába vezet, hogy főzzek egy kávét, végig ásítozom és álmisan pislogok magam elé, annyira nem szeretem a reggeleket a hosszú éjszakák után. Tegnap csak megfigyeltem, de annyira nem volt kedvem hozzá, anyával kellett volna itthon lennem, vigyáznom rá, vagy valami, de nem maradtam, mert dolgoznom kell. Néha utálom a munkám, azt, hogy ölnöm kell, és nem szabad abbahagynom, mert abból csak a baj lesz. Nem fogom tudni anyámat rendben tartani, de így is bajban vagyok, nem tudja, hogy a délutáni műszakommal az építkezéseken, hogy keresek annyi pénzt, főleg, hogy sokszor nem is megyek dolgozni. Le fogok bukni, már most érzem, és félek emiatt, hogy nem fog menni, és elvesztem őt is. Nem hiszem, hogy vállon veregetne és megdícsérne, ha megtudná, miket is csinálok éjszakánként.
A kávémmal ami végre lefőtt kiülök a konyha ablakba, van ilyen kis párkány része és ott foglalok helyet egy szál cigivel, mert együtt szeretem a kettőt. Csak úgy tudok felébredni igazából, ha csak az egyik van, akkor nem az igazi, így teljesen lefoglalom azzal, egészen addig, amíg nem kopog valaki vadul az ajtómon. Leteszem a bögrémet, és az égő cigit is a hamutálba, hogy kinyissam az ajtót szépen, de előtte a kukucskálón lesek ki. Mivel nem rossz arcú alakot látok ott, hanem Thaliat, ki is nyitom az ajtót, úgy, hogy azonnal bejöjjön.
- Hát te mi a fenét keresel itt ilyenkor? - nem értem, hiszen reggel van, a nap már egy kis ideje fent van, ő meg itt, vagyis az utcán volt, úgy, hogy már reggel van. - Megakarod ölni magad, vagy csak kint maradtál? - nem tudom melyik történt meg, de elnyomom a cigit, és behúzom a függönyömet az ablakban, hogy a nap ott se érhesse őt, vagy valami.