Kieth & Madox

Már éreztem a sülő hús illatát, ahogy azt is, hogy friss vér szaga kúszik fel az orromba. Sosem érdekelt, hogy mit csinál Keith, mert nem az én dolgom. Megvagyunk egymás közelében, jó neki a falka nélküli élet, betartja azt a kevéske szabályt ami a környékre vonatkozik. Tilos az ember vadászat, tilos az erőszakos átváltoztatás, legalábbis amiről nem tudok az nem fáj, nem igaz? Mert kínzás címén azt csinálhat a cimboráival amit akar. Én sosem voltam ennyire megátalkodott, ennyire hitehagyott, és elveszett. Engem valami mégis megragdott és a felszínen tartott, hogy kilássak a legnagyobb szarból is ha úgy összecsaptak a fejem felett a hullámok. Meredten bámulom a sörös korsóm peremét és a pult belső feléről felkapott mogyorós tálkából szemezek unottan. Nem ám abból, amelyik itt van a pulton, dehogy is! Öcsém, ha tudnád, hogy hány hugyos kezű taperol bele a mogyoróba, kézmosás nélkül! Ilyet meg nem eszünk! Az ember a legundorítóbb lény a földön, még nálunk is ocsmányabbak. Figyelem ahogy közeledik felém Keith és biccentek neki, miközben leül mellém.
Miután elhelyezkedett az asztalnál, csak biccentettem. Nem fogom kifejteni neki, hogy azóta az egy hét óta rengeteg minden történt velem, egy része teljesen magán ügy, más részt, nem olyan bizalmas barátom, mint Zen. Viszont neki sokkal mocskosabb kapcsolatai vannak, mint nekünk kettőnknek. Persze a magunk keresztje nekünk is megvan, de nem olyan sötét, mint ennek a jómadárnak itt.
Ezt csak abból sejtem, mert épeszű ember/ farkas nem kanyarodik ilyen sötét munka felé , mint az övé, tudom ,hogy nem csak szimpla információszerzésből él. A megállapításai helytállóak, én pedig csak újra biccentek.
- Valóban, jól látod, üzlet miatt. Deríts ki nekem erről a mindent .- előveszek egy tollat a dzsekim belső zsebéből, és egy szalvétára firkantom a „Reanna Liarie” nevét, és azt, hogy lidérc.
- Mit dolgozik, hogy lehet felvenni vele a kapcsolatot, minden érdekel, mit iszik, eszik, nem, a szokásosnál jobban járj utána az infóknak. A fizetséged pedig a szokásos kétszerese. – nem egyszer kértem már tőle infókat, így tudhatta ő is, hogy fontos ügyről van szó. A mondandóm végén beleittam a korsómba és egy nehéz sóhaj kíséretében dőltem hátra, kíváncsian pillantottam Keithre.
- Úgy hallottam, hogy gondban vagy… azt rebesgetik női gondok ütötték fel a fejét nálad. – húztam mosolyra az ajkam, és ezzel lezártnak tekintettem a témát az üggyel kapcsolatban, ami miatt felkerestem a bártulajt.

do or do not. there is no try.

Kieth & Madox

Időnként elszoktam járni ide, jó hely, ráadásul egy fajtársam vezeti a helyet, épp ezért talán valami nem hivatalos törzshely félének is mondanám. Rengetegszer betértem már ide, csak úgy kikapcsolódni is. Billiárdozni, kártyázni, vagy csak épp kajálni. Mert az is van, hogy nézne már ki egy olyan törzshely, ahol nem lehet kajálni, ráadásul a falka mindig jól felnyomta Kieth bárjának bevételét, már ami a felnőtt korúakat illeti. A falkám fiataljait szerencsére nem engedte be, aminek örültem.
Most egyedül érkeztem, és szükségem volt a tulaj segítségére, egyébként tudtam a sajátos módszereiről, arról, hogy egy érzéketlen vadállat, nem ezért nem kértem, hogy csatlakozzon a falkámhoz,én sosem kértem senkit, csak idővel csapódtak hozzám, egyre többen lettünk. Erőszakkal sosem kényszerítenék senkit arra, legyen a falkám tagja, az nem az én műfajom. Ha van kedve, jön, ha nincs akkor nincs, nem erőltetem. Viszont, ha veszélyezteti a falka életét, és a tagokat, vagy új kóbor érkezik a környékre, arról szeretek tudni, és a Black Star erre jó hely, hogy magam is informálódjak, lássam, hogy kik tértek be ide, ezért ha nem is minden este, de azért hetente néhányszor elugrom ide. Most pedig céllal érkeztem, derítsen ki nekem mindent Kieth Annáról. Mit dolgozik, mit csinál, milyen ügyeket vállal, és hogyan lehet kapcsolatot tartani vele, ügyfélként.
Szóval, csak ilyen kis apróságokat akartam tudni az én…függőségemről. Még mindig nem keresett, és elfelejtettem megnézni,hogy elvitte-e magával a rohadt névjegykártyámat! Picsába!
Dühösen préseltem össze az ajkaimat, és aztán mogorván pattintottam le magamról, egy épp belém rohanó alakot, aki a bárból sietett úgy kifelé. Öreg, ha lehányod a cipőm, veled fogom letörölni.
A pulthoz sétáltam, és az ismerős arcoknak köszöntem, már rakták is elém a szokásos korsó sört, és készült a hatalmas hamburgerem. Ha valaki venné a fáradtságot, akkor látatná, hogy a buci bajnokságon is nyertem, még Zen vett rá ,hogy nevezzek be, fél óra alatt meg kell enni a két kg húsból készült hamburgert, ha nem vagy képes rá, kifizeted az árát. Persze a magunk fajtáknak ez baromi könnyű volt, szóval vagy Zennel virítottam ott a képen, vagy ő maga, vagy pár falka tagom. Embereket nem is nagyon véltem felfedezni a képeken. Mindegy, ez érdekelt a legkevésbé.
- Kieth itt van? – kérdeztem a pultos lánytól, az hátra intett a válla felett, én pedig biccentettem, felmartam a korsómat, és leültem a törzshelyemre, akkor majd érkezik. Sosem zavarnám meg azokban az ügyleteiben, amiket a pincében végez, elég ha az emberi fül számára eléggé hangszigetelt falak közt történik az egész, én pedig sikolyok mellett is képes vagyok enni. Amíg valaki meg nem próbálja rátenni a mancsát a kajámra, addig béke van, és nyugalom.

do or do not. there is no try.