Soha nem fért a fejembe, hogy egy olyan csodálatra méltó nő, mint Avery, miért van egy olyan seggfejjel, mint amilyen ez az Andrew. Tényleg nem értettem és szó szerint fel tudtam volna nyársalni azt az átokfajzatot, akárhányszor csak a lány közelében volt. De a helyzet az volt, hogy én voltam a felesleges harmadik. Az, aki a háttérből figyelhette őt, őket. Hisz ők jegyben jártak. Olykor elkapott a vágy, miszerint tönkretegyem őket… nem, nem őket. Csak Andrew-t. De nem tehettem. Avery boldognak látszott mellette.

Egy valami azonban vigasztalt. A bizalma, a száz százalékos bizalma az enyém volt és ezen senki, sőt, semmi nem tudott változtatni. Hiába volt születése óta hibrid, nem tudott megküzdeni egyedül a vérszomjával. Talán 5 vagy 6 éve lehetett, mikor először láttam őt. Nagyon rossz állapotban volt, tényleg küzdött magával, azzal, hogy legyűrje magában az éhséget. Sajnáltam őt, de az első pillanatokban nem érdekelt különösebben. Azonban… mégsem tudtam elmenni mellette és ott hagyni. A boszorkányságom ideje alatt rájöttem néhány praktikára és trükkre. Tudtam, hogyan segíthetek neki és én megtettem. Azonban ahogy telt az idő, én továbbra sem mozdultam mellőle. A bizalmasa és a barátja lettem. De azt hiszem, az előbbit nem érdemeltem ki ám olyan szépen. Ugyanis a boszorkányfőzetnek, amiket adtam neki… volt egy mellékhatása. Méghozzá az, hogy a készítője iránt mérhetetlen bizalmat kezd érezni az, aki beveszi. Mondhatni, Avery vakon elkezdett bízni bennem. Azt hittem, talán ennek kapcsán kialakul más is az irányomba, de egyre inkább az az érzésem, hogy ez nagy ostobaság volt a részemről.

Ugyan az idegesítő ex kikerült a képből, mi mégsem kerültünk közelebb egymáshoz. Néha, rosszabb napjaimon Thalia az, akivel megosztom a belső vívódásaimat. Az utóbbi időben egyre nehezebb Avery mellett lennem, tudva, hogy ő bár bízik bennem, de ennél többet nem érez az irányomba. Lehet, nem vagyunk normális emberek, de még az olyanok is érdemelhetnének boldogságot, mint amilyenek mi vagyunk, vagy nem?

Az utóbbi időben egyre többet voltam távol tőle és Thaliától is. Bizonyos ügyletekben veszek részt a városban. Hasznosítom az erőmet, a képességeimet. Igyekszek minél több kapcsolatot kiépíteni. Ez elveszi az időm nagy részét és olykor van, hogy napokig, vagy hetekig nem térek „haza”. Talán ezzel is csak a saját gondolataimat akarom terelni. Elképzelhető.