Ki lettem tagadva, nem tudták elfogadni azt, hogy nem velem született adottság az, hogy vérfarkas vagyok hanem megharaptak és így váltam azzá. Eléggé talpraesett lánynak gondoltam magamat ahhoz, hogy úgy döntsek, hogy elindulok világot látni, megtanulom egyedül irányítani az átváltozásaimat. Nem mondom, az első időszak nagyon nehéz volt, főleg kimondottan magányos farkasként élni, de így visszagondolva jó volt az az időszak.
Nehéz volt egyedül átváltozni, és mivel eleinte nem igazán tudtam irányítani az érzéseimet és a farkas énemet ezért inkább eldugottabb helyekre vándoroltam. Olyan helyekre ahol nem nagyon van civilizáció, ahol kevés ember van. Nem akartam gyilkos lenni, nem akartam, hogy bárkinek is a vére az én kezemhez tapadjon. Így történt az, hogy az utam egyszer Alaszkában kötött ki. Ott megismerkedtem egy nagyon kedves falkával és ők adták az ötletet, hogy alapítsak saját falkát. Egy olyan csapatot hozzak létre amilyen én magam is vagyok. Kitaszított. Így hát úgy döntöttem, hogy tovább járom az utamat és összegyűjtöm a kitaszított farkasokat, hogy adhassak nekik egy falkát, egy szerető családot ahova menekülhetnek bármi gondjuk is adódjék, ahol kiállunk egymásért.
Utaztam, ismerkedtem, szereztem embereket, aztán egyszer csak megállapodtam Seattle-ben. Tetszett a város, úgy éreztem, hogy végre én is és a falkám is megtaláltuk a legmegfelelőbb otthont számunkra, akkor hát miért vándorolnánk tovább? Itt volt az ideje annak, hogy lesátrazzunk valahol, hogy kialakítsuk a saját területünket, ami csak is a miénk, és megbüntetjük azokat akik ezt nem veszik tudomásul. Hiszen mindenhol van anarchia, ez nálunk, a farkasoknál sincsen máshogyan. Eleve az egész életünk egy nagy erő fitogtatás és elég nehéz női falka vezérnek lenni. Hihetetlen, hogy még 2017-ben is úgy tartják az emberek, hogy csak a férfiak képesek mindenre, pedig nem. Egy nő szerintem sokkal jobban tud irányítani és jobban is tud figyelni a falka tagokra, több benne a védelmező ösztön, ahogyan bennem is. Védelmezem és féltem az enyéimet, hiszen még is csak olyanok, mintha az én saját gyerekeim lennének, akiket mindentől meg kell védenem. Nem arról van szó, hogy szorosan tartom a gyeplőt, de azért figyelek arra, hogy ki mit csinál és mibe keveredik. Pont ezért zavar annyira az, hogy nem vettem észre, hogy az egyik legújabb, fiatal farkasom elég komoly bajba keveredett, méghozzá annyira, hogy csak egy hajszálon múlt az, hogy a zsaruk nem vágták a sittre.
Sikerült a srácból kiszednem azt, hogy kikeverte bele ebbe a bajba, megkaptam a férfi nevét és azt, hogy általában, hol szokta eltölteni az idejét, így hát nem is volt kérdés, hogy rögtön fel is keresem őt és kiderítem, hogy ez most még is micsoda. Egyáltalán mit akar a farkasomtól és miért keverte bele ekkora zűrbe, amiből egyedül nem fog tudni kimászni. Kelleni fog a segítség. Csak az a kérdés, hogy vajon egyedül megtudom-e oldani azt, hogy ne legyen hatósági ügy belőle, vagy kelleni fog az idegen férfi segítsége is...