Poison After Bite

Bevezetõ
Poison After Bite
Sötét köpenyek libbennek, hatalmas tappancsnyomok tarkítják az erdő talaját, vértelen áldozatok fölé démonok hajolnak. Valahol másutt a csillagtalan, hűvös éjszakában farkasvonyítás hallatszik, kövér hold fénye tör át a sötét felhőkön keresztül. A földtől néhány méterre alaktalan lény lebeg, várva a megfelelő pillanatra, hogy a kiszemelt áldozatára vesse magát, miközben egy halandó álmát épp egy hasonló lény őrzi.
Az oldal kitalált világra épül, az egész csupán fikció, nagyrészt a legendákat vettünk alapul. Akad néhány sorozatból, filmből merített ötlet is, de saját elemekkel is tarkítottunk megújult világunkat. A Poison after bite a természetfeletti világnak ad otthont - fajok harcait, testvériségek felemelkedését, halandók átlagos életét, de akár falkák hierarchiáját is nyomon követheted. Vagy inkább a részese lennél mindennek? Gyere, csatlakozz bátran hozzánk, ahol összesen nyolc faj közül válogathatsz, de akadnak egyéb csoportok, kovenek, falkák, akik lehet, hogy éppen rád várnak. Hogy mi a teendőd? Önmagadnak lenni. Vagy kevésbé. A döntés egyedül a tiéd!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
beszélgess bátran
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok
World of Witchers

írta: Vendég
Hétf. Szept. 10, 2018 9:15 pm

Behind the Mask ~ A karakter hirdető fórum

Kedd Szept. 04, 2018 11:37 pm

Starbucks

Szomb. Aug. 25, 2018 7:30 pm

2018. augusztus

Hétf. Aug. 13, 2018 1:38 pm

Társalgó

Csüt. Aug. 09, 2018 6:46 pm

Konyha és étkező

Szomb. Aug. 04, 2018 5:09 pm

Fontos közlemények

Csüt. Aug. 02, 2018 5:16 pm

Maverick Tér

írta: Poisoner
Szer. Aug. 01, 2018 1:24 am

Golden Bowl Étterem

írta: Poisoner
Szer. Aug. 01, 2018 1:22 am

J.J. Foley's Bar & Grill

írta: Poisoner
Szer. Aug. 01, 2018 1:11 am

Irish pub

írta: Poisoner
Szer. Aug. 01, 2018 1:08 am

Kikötő és dokkok

írta: Poisoner
Szer. Aug. 01, 2018 1:07 am

Statisztika
mennyi?!
Fajok Hölgyek ♀ Urak ♂
Vámpírok 9 13
Boszorkányok 5 3
Vérfarkasok 5 9
Hibridek 1 1
Félvérek 1 0
Lidércek 3 1
Banshee-k 2 0
Emberek 7 5
Összesen 34 31
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (27 fő) Kedd Júl. 31, 2018 6:36 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Mark Lane

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Mark Lane   Pént. Nov. 03, 2017 6:10 pm


Mark Lane

"Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,

Ember lenni mindég, minden körülményben."



Becenév

Nincs.

Titulus

Pöröly

Születési hely, dátum

Amerikai Egyesült Államok, Illinois állam, Chicago, 1991. december 21.

Faj

ember

Átváltozás

Még nincs.

Képesség

Túlélés.

Család

Van egy (ál)feleségem... és egy immáron óvodáskorú fiam. Nincs senki másom, csak ők ketten.

Play by

Steven R. McQueen




Ez az én történetem...

- Elegem van! - üvöltöttem el magam, s az asztalra csapva felpattantam, dühödten söpörtem le a terítéket az asztalról, és mindenre fittyet hányva, kitrappoltam a helyiségből, majd a lakásból is, és belevetettem magam a sötét éjszakába.
Mindig is azt gondoltam, hogy aki a sötétségben jár, sok szörnyet lát. Sőt, hogy aki a sötétségben jár, az maga is csak egy szörnyeteg lehet. És én jó szörnyeteg voltam. Vért és fájdalmat hagytam mindig magam mögött, na meg persze olyan embereket, akik élvezettel látták mindezt. Azt hittem szörnyeteg vagyok, még ha nem is akartam az lenni. De jól csináltam. És megéltem belőle. Főleg, miután minden másban megbuktam, mint ember.

Anno... a gyerekkor véget ért, azzal, hogy börtönbe kerültem.
A börtönlét véget ért, mikor betöltöttem a tizennyolcat.
Mikor szabad lettem, kiderült, hogy jó szörnyeteg vagyok, aki fájdalmat tud okozni, és ez egy darabig épp elég volt az elégedettséghez.
Mikor az éjszaka közepén telefont kaptam, kiderült, hogy egy szörnyeteg lakott bennem, de nem voltam szörnyeteg. Erre rájöttem, amikor először néztem a fiam szemébe...
Kiderült, hogy a bennem élő szörnyeteg jóllakatásával jóllakathatom a fiamat, és megkímélhetem az árvaháztól, mellyel nekem is dolgom volt.
Aztán kiderült, hogy a szörnyetegnek semmi sem elég. Többet akart. Erre akkor jöttem rá, amikor Madisont védve megöltem azt a verőlegényt... és nem éreztem semmit...
Mikor a los angelesi maffia elől rejtőzve, egy erdei kisvárosban, éjjelente lefektettem a fiam, és hajnalig vártam, hogy az "anyja" hazatérjen a kocsmából... a szörnyeteg bennem fortyogott.
Mikor esténként kocsiba tettem a gyereket, és várakozás helyett kerestem Madisont, aki, ahelyett, hogy a nejemet és a fiam anyját alakította volna, inkább a második gyerekemként viselkedett, olyankor... a szörny nem csak fortyogott, de néha-néha ki is tört.
Mikor megtaláltam a részeg kedvesemet, nem voltam büszke magamra, mert igen nehéz volt visszafognom a szörnyeteget, hogy ne akarja felfalni őt... pedig úgy szerettem volna néha elkapni, és... tenni valamit, hogy a szörny végre elhallgasson. Hogy ne duruzsolja a fülembe szüntelen, hogy míg én megmentettem őt, és azóta is igyekszem védelmezni, eltartani... Madison mivel hálálja ezt meg nekem? Igazából semmivel. Csak még több és több okot ad, napról napra, hogy aggódhassak, mikor leplez le bennünket, és menekülhetünk tovább. Hátrahagyhatnám, de... nem biztos, hogy menne.
Mikor gyerekként lecsuktak, meg sem próbáltam javulni. Mindig is a véremben volt, hogy a legrosszabb csoportokhoz csatlakozzak. Akkor is így volt.
Mikor kijöttem a sittről, és bunyós lettem, megint csak nem arról voltam híres, hogy az eszemet használom, és a jó utat keresném. Nők, pénz, bunyó, erről szólt az életem. Hajtott a vérem, és jól ment, jó volt nekem.
Mikor apa lettem, egy pillanatra megbicsaklott az élet, amit mindaddig ismertem. Ám aztán mégsem hagytam fel vele, hiszen élnem kellett valamiből, és máshoz nem értettem, csak a túléléshez. És ez volt a vérem szerinti logikus döntés is.
Azután újra összehozott a Sors egy lánnyal, akit régről már ismertem: Madisonnal. És az öt percnyi boldogságból végül menekülés lett. Miután elcsavarta a fejem, s én nem vettem észre, hogy meglopott, választanom kellett, bemártom, és hagyom őt odaveszni, vagy megpróbálok a felszínen tartani mindenkit? És én ismét nem az eszemre hallgattam, hanem valami egészen másra. De hogy ez a jó vagy a rossz oldal volt-e? Akkor még azt mondtam volna, hogy életemben először ez volt a "jó" oldal...
Tévedtem.
Megszöktünk Los Angelesből, és letelepedtünk egy kisvárosban, én próbáltam férjet alakítani, Madison feleséget, és igyekeztem vigyázni rá és a fiamra.
Nem tudtam, hogy ilyen nehéz lesz...
Lehet, hogy sokat vártam egy fiatal csitritől, egy kis drogos egyetemistától, akinek soha nem kellett komolyan vennie semmit, és soha nem tartozott felelősséggel senkiért, de azt hittem, Madie felnő a feladathoz, ha az életünk a tét. Mindhármunké.
De tévedtem.
Mikor leitta magát, vagy épp beszívott, mikor másnaponta mindig józanodással telt a nap... talán ott kellett volna hagynom, sokszor rezgett a léc... akár arra, hogy a szörny nyerjen, és megüssem, akár arra, hogy otthagyjam, de... a pokolba is, beleszerettem!
De eljön az idő, mikor az embernek végül azt kell mondania: ne tovább! Próbáltam nyelni, mindent lenyelni, türelemmel lenni... de egy nap túl messzire szaladt vele a ló.
Kb. két év kisvárosi lét után történt, mikor is fogtam magam és összecuccoltam, majd áttettem szépen a székhelyünket Seattle-be, miután Madie egy éjjel ittasan túl sokat mesélt a kocsmabéli "ismerőseinek"... konkrétan a teljes élettörténetünket, ezért muszáj volt összecsomagolnom a csapatot, mindenkit szépen berakni a kocsiba, "tetszik-nem tetszik alapon", és irány a város. Nem volt más lehetőségünk, még mielőtt ránk hívják a rendes kisvárosi népek a rendőrséget, és oda minden eddigi igyekezetünk...
Ezután mi lettünk a Lane-család, lett egy kis bérelt lakásunk, és én... próbáltam nem tombolni. Próbáltam benyelni, hogy Madison nélkül még ma is nyugodtan hajthatnám a párnára a fejem... Na jó, nem. Anno sem feküdtem le nyugodtan, hisz minden melóval töltött éjjel után úgy indulhattam haza, hogy legközelebb is, vagy én végzem a kórházban, vagy az ellenfelem. Vagy akár rosszabb helyen. Minden alkalommal félhettem, hogy a gyermekvédelmisek rájönnek honnan van igazából pénzem, és elveszik Teót. Mégis... az egyetlen, aki igazán elszúrhatta a dolgokat, én voltam. Rajtam állt.
De most...
Aztán besokalltam. Egy este elegem lett, mindenből, és csapot-papot otthagyva elcsörtettem otthonról. Elegem lett Madisonból és a dolgaiból, a felelősségből, és mindenből. Levegőre volt szükségem, és arra, hogy valakiből az utolsó leheletét is kiverhessem.
Azon az estén történt... rájöttem, hogy nem volt igazam. Semmikor sem. Nem én voltam a szörny, és nem is bennem lakott igazából szörnyeteg. Vannak a világban igazi szörnyek, de azok csöppet sem hasonlítanak énrám.
Kiderült, hogy soha nem is az emberi dolgoktól kellett volna féltenem a családom, a fiam... Mert a szörnyek tényleg a sötétben élnek... de az a baj, hogy nem csak ott.
Megtudtam, hogy létezik a természetfeletti világ. Vámpírok, vérfarkasok, boszorkányok, és még ki tudja mik járnak-kelnek a világban, és sokuk vérre szomjazik...
És akkor támadt egy ötletem. Seattle-ben már nem csóró kis apró munkákat keresgéltem, amik feltűnésmentesek és biztonságosak, hogy csendben meghúzhassuk magunkat. Új lehetőségekre leltem. Amikből végre tényleg élhetnénk.
Rájöttem, jó pénzt lehetne vele szakítani, ha illegális bunyókat szerveznék eme világ tagjainak részvételével, és néha, már csak a régi szép napok újraélésének és Madie megleckéztetésének érdekében is, én is beszállnék bunyózni, mert miért is ne? Szabad ember vagyok. Madison számára jó világ volt a kisváros, lehetett nagyra nőtt gyerek, akire vigyáztam és eltűrtem, amiket csinált... de abból elég volt. Most már újra... azt akarom érezni, amit régen. Hogy én irányítok. Itt az ideje, hogy újra rossz döntést hozzak, és a rossz társaságot válasszam, zűrbe kerüljek, és újra alaposan kitombolhassam magam. Nem akarom otthon várni, mikor támolyog haza Madison részegen vagy beállva, vagy épp mikor leplez le minket ismét. Nem. Ezúttal olyan életvitelt akarok teremteni, amiben nem számít, ha lelepleződünk, mert lesz elég pénzem és befolyásom, hogy megvédjem magunkat. Akár tetszik ez Madie-nek, akár nem. Mert bár fontos nekem, de ideje rájönnie, hogy ő sem gyerek már, és én sem vagyok az apja vagy a testvére.


avatar
Ember
₰ Play by :
Steven R. McQueen
₰ Reagok száma :
0
₰ Foglalkozás :
"Porondmester"

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mark Lane   Szomb. Nov. 04, 2017 11:38 am


Gratulálunk, elfogadva

Mark Lane

Woooah! Meglepett a történet. Az első részben ugye olvashattam, hogy ember vagy, majd az ET-dben azt, hogy te szörnyetegnek tartod magad. Szóval már ez a "kettősség" is tetszett. A történetet is remekül kitaláltad - Madison... ejnye. Ha a helyedben lennék, én már rég kitettem volna a szűrét. Vagy... nos, megütöttem volna. Talán hiba a "szörnyetegre" hallgatni, de mégis, néha talán nem árt megmutatni, ki az úr a háznál. Bár én nőket nem bántanék, kivéve, ha ellenség, de... engem már biztos, hogy rég kikészített volna.
Az viszont kicsit veszélyes, hogy a természetfeletti lények közelébe merészkedtél. Aki megismeri ezt a világot, az soha nem szabadul. Bár úgy látom, te nagyon is élvezed, hogy a sötétség magába szippantott. Nos, lehet összefutunk egyszer...
Menj, foglald le, amiket le kell és mehetsz játszani, Mark!


avatar
Vámpír
₰ Play by :
♔ Will Tudor
₰ Reagok száma :
6
₰ Foglalkozás :
♔ La Morte munkák

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Mark Lane

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Történelemfoglaló

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Poison After Bite :: Karaktereink :: Tagjaink :: Emberek-
^
ˇ