Feltehetőleg Velencében születtem, de az átváltozásom előtti dolgok teljesen kiestek, az első emlékem az, hogy valami furcsa vágyam volt. Mindenképp vért akartam, hogy csillapítsam végtelennek tűnő éhségem.
Hamarosan egy védtelen cselédlány libbent be az enyhén dohos szobába egy lavór vízzel. Mikor felugrottam az ágyból és emberfeletti gyorsasággal előtte teremtem elejtette a lavórt, ő sikítani próbált, de ijedtében egy hang se jött ki a torkán, na jó, lehet, hogy a torkára szoruló markom is közrejátszott.
Megláttam az arcom tükörképét a rémült kék szemeiben. Önmagam látványa elborzasztott, a karmazsinvörös szemek, az agyarak. Tudtam, hogy nem vagyok ember.
A szabad kezemmel megfogtam a nő karját és a fogaim az alkarjába mélyesztettem. Következő pillanataimban, a mámor hatására elengedtem a nő torkát, így ő nem fulladt meg. A vörös, forró életnedv szépen ömlött a számba, s én mohón nyeltem.
Nemsokára a nő megelégelte, hogy szívom a vérét és megragadta a hajam és erősen meghúzta, így én abbahagytam a táplálkozást. Ő egy számomra ismeretlen hatalommal a falnak csapott, majd elszorította a vérző karját.
– Vincent, nem ismersz meg? – kérdezte szomorkásan.
– Vincent, az én vagyok? – kérdeztem zavartan, hisz semmi emlékem nem volt és épp nem rég löktek egy falnak.
– Igen, te vagy. Én Nicoletta vagyok, gyerekkori barátod és az anyám a házatok szolgája volt, így én is az lettem. Te vagy Vincent Cellier, a ház ura. Nemes vagy. Te egy vámpír vagy, ezek szerint és elég sok vért lecsapoltál tőlem – ekkor a vérző karját megemelte, melyen már a vérzés elállt és a fogaim nyoma a szemem láttára húzódtak össze, majd tűntek el.
Egy kicsit meglepődtem, hisz egy normális embernek nem tűnnek el csak így a sebei. Ő látta az arcomon a meglepettséget, így megmondta nekem, hogy ő egy boszorkány és varázslattal gyógyította meg magát.
Lassan belejöttem a birtok igazgatásába és Nicoletta segítségével megtanultam, hogy mire vagyok képes.
Sok partit szerveztem, ahova rangomon belüliek örömmel jöttek, vagy csak azért, hogy gúnyolódjanak.
Egyszer egy vendég, aki a családunk riválisa volt, inzultálni kezdett a saját birtokomon. Akkor fedeztem fel a képességem. Éreztem a vérét, szinte láttam az ereikben a nedűt. Elkezdtem az ereiben forralni a vért, mire ő összerogyott és borzalmas ordításba tőrt ki. Nem halt meg, hisz időben véget vetettem a kínzásának, de borzalmas fájdalmat élt át.
Az évek teltek és körülöttem mindenki öregedett, csak én nem ez sokaknak fel is tűnt. Nicolette titokban a szerelmem lett, majd kiderült, hogy az emlékezetkiesésem előtt szintén szerelmi szálak fűztek össze minket. Lassan ő is elkezdet öregedni, hiába lassította a folyamatot hatalmával.
Amint elkezdett őszülni öngyilkos lett, de még utoljára egy tanácsot adott, hogy utazzak el Franciaországba.
Így is tettem, eladtam a birtokom és minden pénzemmel Franciaországba mentem.
Az évszázadok során csak gyarapítottam a vagyonom, harcoltam és a különleges képességemet csiszoltam és fejlesztettem így elértem mindazt amit most tudok. Rengeteg nyelvet megtanultam, hisz rengeteg országban megfordultam.
Amerikába száz éve érkeztem egy nagyon gazdag emberként. Körbe utaztam az államokat, kisvárosokban éltem és farmokon, nagyjából elszigetelődve az emberektől és álneveken, így a feltűnést mindig el tudtam kerülni.
Egy hobbim is lett hosszú életem során, a fegyvergyűjtés. Minden korszakból és kultúrából, melyet megéltem, vannak kifogástalan állapotban lévő pengéim és lőfegyvereim.
Öt éve New Orleans közelébe költöztem és itt vettem egy házat, mely a 18. században valami nemeseké volt. Megérte felhalmoznom a hatalmas vagyont, hisz a kúria és a kiváltságai nem kevés pénzbe került. A házhoz csináltattam medencét, hisz szeretek úszni és sok a pénzem.
Munkám jelenleg nincs, társtulajdonosa vagyok két szórakozóhelynek és a bevételük ötven százaléka az enyém. Az egyik bár Itt van New Orleansban a másik Seattle városában.