Én barát félének tekintettem, még akkor is ha ő nem úgy gondolt rám. Számomra ez állt a maradandó ismerősök nevénél a szótárban. Miatta nem kellett aggódnom, de tudtam, hogy ha hívom, akkor jön. Bár ezen okból kifolyólag, inkább befolyásos , megbízható kapcsolatnak mondanám, mert a becsülete nem engedte, hogy eláruljon másnak. A becsülete, ami az apám felé kötötte, még így holtában is, úgy tudom afféle mentor volt a számára az atyám.
Amikor beléptem, senkit sem láttam a konténer helyiségben, de felvoltam készülve a hirtelen megjelenésére, épp ezért álltam egyhelyben továbbra is nyugodtan, ő szólalt meg, az ő hangja volt. Egészen biztos, hogy bent volt a fejemben, ismertem már ezt a trükkjét, számtalanszor alkalmazta rajtam. A tarkómon égnek áll a szőr, ahogy a karomon is , tudom, hogy gorcső alá vett, tesztel, kíváncsi rám. Csak sejtem, hogy körbelebegi a testem, inkább amolyan hatodik érzéknek köszönhetően, hiszen ismerem őt, renteget gyakoroltam vele. Az emlék amit választ nekem, mégis kissé meglepetéssel tölt el, a nyakamat így is behúzom a mellettem robbanó gránát végett. Üres töltény mind, és gumi lövedékekkel lőttünk egymásra, nekem hamar eltűnt, de a társaimnak sokáig ott maradt a heg, a véraláfutás. Ezért is kellett óvatosnak lennem, nem engedhettem meg magamnak, hogy ebben a rohadt meleg ruhában is eltaláljanak akár. Egyhelyen állok továbbra is,és a kezemben tartott távolsági puskát figyelem, igen mesterlövész és nyomkövető, bár nyomkövetőket keveset alkalmaztak, mert nem volt rá mindenki alkalmas. Rendszerint magam fajták kerültek a nyomkövetők közé, az embereknek valahogy kisebb érzékük volt ehhez.
Utáltam a téli kiképzéseket, mert egyébként is magas test hőm van, így a téli ruhában majd meggyulladtam.
- Mert kérni szeretnék tőled, az egyik egy fegyver prototípus, tervekkel együtt. Egy mesterlövész puska, nem szeretném ha a nyomok rám utalnának, hogy én állok az ügy hátterében. – válaszolom nyugodtan.
- A másik pedig egy kicsit személyesebb ügy, a vadász társamat foglyul ejtette egy vámpír, sikerült elszöknie, de én magam nem nyomozhatok utána, megérezné a szagom a közelben. – természetesen a vadász társam. Ennyit pedig a háttérből csak megtehetek nem?
- Az árat te szabod meg, annak függvényében, hogy mennyire érzed veszélyesnek a két küldetést, amit kínálok. Ahogy azt is, hogy mit kérsz ezekért cserébe. – rég tudtam ,hogy Reannának mások az értékei, a mozgató rugói. Így hajlandó voltam a segítségéért bármit megfizetni. Hiszen ő tudott diszkrét lenni, eltudta a nyomait úgy tüntetni ahogy egyetlen halandó sem volt rá képes.

Nem vagyok az a könyörgős fajta sem, sőt! Ami azt illeti utáltam könyörögni bárkinek is. Szükségem volt valamire, amit tudtam, hogy legális úton nem szerezhetek meg, mégpedig olyan fegyver tervei amelyeket nagyon akartam. Egy ideje csak rebesgették, hogy szó lehet ennek a piacra dobásáról. Én pedig még a piacra dobás előtt akartam belőle, prototípust, és terveket is. Hogy mohó lennék? Nem hiszem. De az is lehet, hogy megtartom magamnak, egyékbént is imádtam a sniperes puskákat, hát még ez?! Lézeres hőérzékelős nyomkövetős távcső! Beépített szél és időjárás érzékelő, és kiegyensúlyozó. Mennyei! Csakhogy, nem szerezhettem meg úgy a fegyvert, hogy ne tereltem volna magamra a gyaníút, vagy bármely kereskedő társamra. Vagy, igazából mindegy. Nekem szükségem volt arra a fegyverre. Tudom, hogy gyártanak megrendelésre is egyedi tervek alapján a nagy cégek, de az is fix, hogy ezt nem itt Amerikában készítettném. Egy valaki volt képes arra, hogy feltűnés nélkül megfújja nekem a prototípust, és a terveket is, az pedig csakis Raelinn lehetett. Feltűnés nélkül képes volt eltűnni különböző helyekről, igazából, bárhonnan. Ugyan ki merné elmondani bárkinek is, hogy egy délibáb lopta el a felszerelést és az anyagokat is? Senki! Ez benne a legjobb.
Kiszálltam a kocsiból, és a raktár konténerek felé tartottam, itt is béreltem egy konténert, csak a legszükségesebb fegyverek, némi tartalék, ha beütne a szar, és menekülni kellene, legyen hova visszatérnem. Igen, olyan ez mint a farkasok zsákmány elásó ösztöne. Ha szar idők jönnének legyen tartalék.
Ellenőriztem ezt a helyet, mielőtt idejöttem, sem vámpír sem más egyéb lény, aki veszélyes lenne az árumra, így nyugodtan sétáltam a találkahely felé. Reanna ha megkérem, biztos megfogja tenni, ráadásul nem ingyen kérném.  ugyanakkor lenne egy magán jellegűbb kérdésem is felé, derítse ki, hogy a társamra a nőstényre ki vadászik, feltűnés mentesen. Túl sokat kérnék? Meglehet, de majd eldöntjük, hogy mi mennyibe fog kerülni, ezen ne múljék. Ezért jöttem ide. gyanítom, hogy ő már rég itt van, érzem azt a fajta jelenlétet, amit egy lidérc közelében szoktam, pontosabban a közelében, még ha emberi formában van, akkor is körüllengi egyfajta aura, afféle illat, ami rá jellemző, nyomokban a falkám szagát is őrzi, talán ezért is bíztam meg benne azon az estén amikor meglátogatott. Persze nagy volt a pofám, én azt hittem, hogy jobb, hogy sokkal jobb vagyok nála.  Nagyon is tévedtem, van még mint tanulnom tőle, a mai napig.
Kinyitottam a raktárat, majd be is csuktam. Idebent egy kisebb otthonocska volt  berendezve, a raktár alá rejtettem a fegyvereimet. Kis hűtő, némi kaja, elsősegély felszerelés nagy mennyiségben, és egy priccs, tábori ágy felállítva, arra az eshetőségre, ha megsebesülnék. Tényleg csak a legszükségesebb cuccok voltak ide berámolva.
- Anna! – álltam meg a szoba közepén, és vártam. Remélem nem valamelyik kisded játékával próbálkozik, újra. Megjegyzem kemény edző társ volt, mert hogy képes az ember átrúgni, ütni egy alaktalan valamin? Rengetegszer estem seggre miatta, mert a kellő lendületet vittem bele az ütésbe, vagy a rúgásba, de ő… elillant. Így tanultam meg általa a hirtelen támadásokat is, olyasféléket, amelyeknél hirtelen lehet irányt váltani. Imádok verekedni. Mondtam már?