A minta nagy testvér, akire a kisebbnek fel kell nézni. Aki elhiteti, hogy minden szép és jó. A világ tele van csodákkal, semmi vész nem ér ha ő jelen van. De ez te is tudod, hogy hazugság. Amióta elköltöztél otthonról és lett egy számodra csodás feleséged, egyre kevesebbet beszélünk, találkozhatunk. Az van, hogy nem ismerem a feleséged eléggé, nem is volt rá sok alkalmam, mert azt se tudhattam van barátnőd. Egy nap meg azzal állítottál haza, hogy megházasodsz. Én meg nem állok a boldogságod útjába, csak szimplán hiányzik az a légkör amit te képes voltál megteremteni. Te eltudtad hitetni velem azt, hogy a szüleink törődnek velem, de mindez kiderült, hogy koránt sem sincs így, mert nem ismernek eléggé. Nem is értenek meg, tudomást se vesznek rólam. Sok időre magamra hagynak, elfelejtenek szólni, hogy hová mennek és kit látogatnak éppen meg vagy miért mennek el. Tudod egyáltalán nem esik jól, hogy a családom egyáltalán nem úgy viselkedik mintha a családom lenne. Ezért is kezdtem el dolgozni, amiről biztos tudnál ha kérdeznél, de nem tudsz még róla. Egyrészt azért mert nem életem munkája, nem ezt tűztem ki célul. Ám addig is lefoglalom magam valamivel a művészboltba. Mert tudom, hogy tudod mennyire szeretek rajzolni. Különben a múltkor se díszből ugrottam ki majdnem a bőrömből, amikor megláttam egy vázlatfüzetet és könyörögtem neked, hogy vegyük meg.

//Szóval igazából a helyzet az, hogy szükségem van a bátyámra meg majd bizonyára a feleségére is ! De elsősorban inkább ő.   A lényeg, hogy választhatsz magadnak egy másik nevet, ez azonban legyen a második, mert beleírtam az előtörténetembe is.   Egy csomó mindenben szabad kezet adok, ha esetleg az tartana vissza a karaktertől. Nem kell feltétlenül embernek lennie, lehetett az de átváltoztathatták valamivé. Ezen kívül meg csak azt tudom mondani, hogy várlak ám!   //