Megint egy este, amikor nem vagyok a otthon, anyámmal, megint egy munka, amit annyiban nem bánok, hogy jól megy a sorunk, nem kell nélkülöznünk semmit. Az építéseken való besegédkezés sosem fizetett jól, és nincs is mindig, nem akarnak állandóan házakat, vagy irodákat építeni, és nem is kell olykor annyi munkás, mint a nagyobb komplexumok építésénél. Így kellett egy másik állás is, nem is tudom mikor talált meg engem azzal valaki, hogy miként is kereshetnék egy kis plusz pénzt. Azt hiszem az egyik munkám során volt, nagyon szidott valakit, hogy ő nem ezt várta, és nem így kellene, én meg mertem megkérdezni mi van, és akkor jött szóba, hogy mit meg nem adna, ha valaki megölné helyette. Én voltam a szerencsés, vagy szerencsétlen, akit erre a posztra szánt, miután én voltam az egyetlen aki meg merte kérdezni, hogy mi baja van, miért puffog. Ez majdnem négy éve volt, akkor voltam tizenhat, az apám lelépett valami nővel, és a mozgássérült anyámmal ketten maradtunk. Nekem kellett pénzt szereznem azóta, és ezért osonok most is egy férfi után, aki valakit megcsalt, és most fizetnie kell.
Én nem ítélkezem, fizetnek, és azt teszem, amit kérnek, az eszközt is megválaszthatják, mert akkor többet fizetnek, így a mai eszközöm, és feszítő vas. Azt kérte a hölgy, hogy fájjon neki, így mikor egészen közel érek hozzá tarkón vágom az embert a feszítő vas azon felével, amivel csak ütést tudok rá mérni, nyílt sebet viszont nem okoz. Előre lép kettőt, ahogy elveszti az egyensúlyát, én pedig lépek utána, még egy kicsit a sötétben maradva, nem foglalkozom azzal, hogy azonnal kérdezősködni kezd, hogy ki a franc vagyok, és mi van velem, azt hiszem azt is megkérdezi, hogy hülye vagyok, vagy sem.
- Nem érzem magam hülyének, csak a munkám végzem - számomra ebben nincs semmi sem, ő viszont nem igen érti, így sóhajtok egy nagyot. - Csúnya, csúnya dolgot csináltál mostanában, és én azért vagyok itt, hogy megfizess érte - magyarázom el a dolgot, megforgatva a szememet, azt hittem hamar végezni fogok, erre tessék, amennyit értetlenkedik soha nem fogok végezni.  - Megcsaltad a volt barátnőd jó néhányszor, ezért most meg kell fizetned, én pedig a hóhér vagyok, ha úgy tetszik. Eleinte csak a farkadat akarta levágatni velem, de aztán úgy döntött, jobb ha lassan, fájdalmasan meghalsz. Érted már? - vigyorgok rá, mintha most valami nagyon boldog dolgot mondtam volna neki, de az ő arca eltorzul. Neki nem tetszik, pedig tök aranyosan magyaráztam el neki szerintem.
Persze hátrálni kezd, és magyarázni, hogy nyugodjak meg, többet fizet, nekem nem kell ezt csinálnom, de én csak sóhajtok, teljesen nyugodt vagyok, és amíg nem kezd kiabálni az is leszek. Ahogy távolodik, én úgy közeledek, de túl közel nem megyek, nyomot nem hagyhatok, a kezemen is kesztyű van, az arcom viszont nem takarom el, hiszen úgyis meghal, személyleírást nem tud adni. A baj csak az, hogy elkezd szaladni, segítségért kiáltozva, nem zavar, nem vagyunk olyan környéken, hogy bárki segítsen is neki, késő is van, és a sikátor felé fut. Miért futnak ezek mind arra?
Utána megyek, nem szaladok, tudom, hogy zsákutcába fut, vagyis nem lenne az, ha a kerítésen át tudna mászni, majdnem sikerül is neki, de az utolsó pillanatban valamiben beakad a nadrágja, amíg pedig azzal szórakozik, egyre kétségbeesettebben, én a fejébe állítom a feszítő vasat. Hallom, ahogy a koponyája eltörik, a vér pedig eleinte csak lassan csörgedezik lefelé fejbőrén, és a haján, de akkor kihúzom belőle az eszközt, és sokkal gyorsabban indul meg lefelé. arrébb teszem, vagyis inkább rángatom a hullát, ne legyen azonnal észrevehető, csak ezzel a probléma az, hogy én magamat is összevérzem. A kesztyűimet, a ruhám pedig a kesztyűm miatt lesz véres, így nem félek attól, hogy szövetet hagyok ott, a kesztyű pedig teljesen hétköznapi, az én bőröm nincs ott.
Mint aki jól végezte a dolgát felállok, és a kocsimhoz megyek, nincs messze, de a kesztyűket le is veszem, és egymásba fordítom, hogyha lehet ne fogjon össze semmit. Az arcomat, és a ruhámat, már összefogta, azt ügyesen megsimogattam már vele, több nem kell. Minden további nélkül haza is indulok, nem láttam szemtanút, így talán nem is fogok bajba kerülni, a probléma csak akkor van, ha nem figyeltem eléggé. Egyszer már kerültem előzetesbe emiatt, de nem tudták rám bizonyítani, mert az anyám, a tudta nélkül is tanúskodott arról, hogy otthon voltam, de amíg aludt eljöttem, és mire valamikor az éjszaka közepén felkelt, már haza is értem. Nem akarom ebbe belekeverni.