Szagok, illatok érzések, ezek sokkal intenzívebbek ezen az estén, most is így van, még a nap is bántja a szemem. Hozzá igyekszem. Sosem jelentkezem be előre, de a telihold előtt pár nappal ,vagy azon az estén megjelenünk a másik közelében. Van amit csak ő képes megadni nekem, meguntam a sok sipítozó hisztis cafkát, fizetni meg nem fogok ezért, ha van valaki akinek ugyan az a problémája mint nekem, a sok üresfejű hisztis, semmitmondó emberek. Megborzongok, hiába viselek a póló felett bőr kabátot, még ez is idegesít,idegesít az is, hogy bármi hozzáér a bőrömhöz. Meztelen akarok lenni! Most. Azonnal.
Gyomorból jövő morgás hagyta el a torkomat, amikor egy figyelmetlen nő nekem jött, mire sietve iszkolt el, még álltam egyhelyben, és őt figyeltem, hadd érezze, hogy van oka menekülni. Eztán feltoltam az orrnyergemre a napszemüveget és megvakartam a fejbőröm, komolyan mondom, megőrülök. Tovább sétáltam, Drina lakása felé. Más faszi virágot hoz, vagy egy üveg bort, én pár csomag gumit, igen jól látod, óvszert! Nem fogok kimozdulni a lakásából, ha elfogyott. Most biztos egy nimfomán fasznak gondolsz. Részben igazad van, de csak részben, mert ha tényleg az lennék, fűvel fával, és nem érdekelne a következmény sem. Itt sem, annyira. Annyira azért mégis, hogy figyeltem, arra, hogy ne csússzon be felesleges szaporulat. A mi esetünkben nem hatnak az emberi fogamzás gátlók. Próbálták anyámék, de így is mindig született pár bátyám vagy nővérem.
Megráztam a fejem a kéretlen gondolatok hatására és tovább sétáltam.
Öt éve! ennyi ideje ismerjük egymást Drinával, több közös és sikeres vadászatot tudhatunk magunk mögött, hogy is találkoztunk? La Push rezervátum, nagy, hatalmas fás, völgyes hegyes terület, ide szoktam elvonulni, az egyik elvonulós pillanatomban találkoztam egy új illattal. Összetéveszthetetlen volt a többi helyi farkasétól teljesen elütött, még csak nem is sima farkas, hanem fajtámbéli. Nyár volt, így ez idő tájt errefelé meleg van, egy vízesés alatt találtam rá, mondhatjuk, hogy nehéz volt, de amióta éltem, élesebb volt a szaglásom az átlagemberekénél, és imádtam használni az orrom. Efféle nyálcsorgató illatra pedig végképp beindult a szimat rendszerem.
A farkasom várakozó állásba helyezkedett, én is kíváncsi voltam a nőstényre, így őt figyeltem, tudtam, hogy megérzi a jelenletém, vagy azt, ahogy figyelem őt. Hamarosan így is lett, kellemes találkozás volt, meg kell hagyni. Ezután nem beszéltünk, csak ment mindenki a dolgára. Hogy szégyelltem-e magam, azért amit tettem? Nem, egy cseppet sem, ahogy egymásra néztünk, valamiféle csendes egyetértés közepette váltunk el, még akkor is a az imént életünk legjobb vagy a részemről legalábbis az eddigi életem egyik legjobb egy alkalmas együttléte volt. Talán azért, mert a fajtársam volt. Máskor is találkoztam nőstényekkel, de mindben volt valami kivetnivaló, ami nem igazán tetszett.
Ezután hónapokig semmi, amikor is Seattleban, egy vadászat közben újra az illatára bukkantam, csak azért, mert városban vagyok, csak ezért nem változtam át, és rohantam úgy a keresésére. A szaga keveredett a vámpírokéval, így gyorsabban iramodtam a keresésre, nem csalódtam benne, egy magafajta erős nősténynek illik elbánnia néhány támadóval, de úgy döntöttem, hogy beszállok én is. Nem tudom, hogy miért, de nem ágált a személyem ellen, sőt amikor felajánlottam neki, hogy kiképzem pusztakezes harcra is, és állati alakban is birkózhatunk, bábukra mehetünk, támadásokat gyakorolhatunk, különböző akadálypályákon erősíthetjük magunkat, nem ellenkezett, sőt örült neki, hogy segítek hatékonyabb gyilkoló géppé válni. Azóta a kis kaland óta tart a mi szabad kapcsolatunk, ha lehet ezt mondani. Kemény, és könyörtelen kiképzője voltam, sosem beszéltem magamról, vagy az életemről. Nem volt szükség rá. Ő sem kérdezett, én sem őt. Jason halála óta egyetlen halandót sem engedek a közelembe, nem akarok több közeli barát, rokon, családismerős halálát. Ezért van jó pár lépésnyi távolságra Drina is tőlem. Így kényelmes.
Most pedig itt állok, és kopogok, menetkészen, hogy az Olympic nemzeti park környékén levő faházamba menjünk, a kocsim egyébként pár utcával arrébb állt, csak a biztonság kedvéért, tudtam, hogy a vámpírok nappal nem olyan nagy jampik, de manapság ki tudja? Jobb az elővigyázatosság, mint a nyakadon két szemfog érintése. Bleh, a hideg is kiráz a gondolattól.  Mióta nem láttam...?