₰ Nem tudni, honnan nyerik erejüket, hogy miként jöttek létre,
de évszázadokra visszanyúlik történetük, rengeteg legendában, mende-mondában szerepelnek, s mindenhol a halálhoz kötik őket.
₰ A halál hírnökei; megérzik és sikolyukkal mások tudtára hozzák bizonyos személyek halálát. Eleinte csak ismerősök, barátok, családtagok halálát érzik meg, később ez több mindenkire kiterjed.
₰  Nem feltétlenül kell ismerniük a személyt, de csak olyanok halálát érzik meg, akiket már láttak életük során. A világ másik végén élő, teljesen ismeretlen emberek távozása a világról nem jut el hozzájuk, bár képesek arra, hogy valakire fókuszáljanak, ha van náluk bármi, ami az adott személyhez köti őket; személyes tárgy, vér, bármi, ami az illetőhöz tartozik., vagy köthető hozzá valamilyen formában.

₰ Halandó lények, akik kinézetre nem különböznek más emberektől.
₰ Rengeteg gyakorlással, és néhány év elteltével tudják irányítani a sikolyukat, akár fegyverként is használhatják. Ez a képesség hamarabb is kialakulhat, de csak akaratlanul, s erős érzelmek(pl. düh, félelem) hatására. Ezt később nem tudják megismételni, csak miután kitanulták az adottságaikat.
₰ Általában nem tudnak arról, hogy kicsodák ők, vagy miféle erőkkel bírnak. A képességek öröklődnek, de nem minden gyermekben található meg, olykor több generáció is kimaradhat, mire újból megjelennek valakiben ezek az adottságok.

₰ Valamikor régen az ő feladatuk volt, hogy fenntartsák az egyensúlyt, harcoltak a különféle természetfeletti lényekkel, megpróbálták elpusztítani az összes rendellenes fajt. Csak és akkor varázsoltak, ha azt a természet megkívánta, saját célra nem alkalmazhatták a mágiát, tiltott volt számukra.
₰ Úgy tartották, hogy a fekete mágia hozta létre a vérfarkasokat, a vámpírokat, s egyéb fajokat, s az ő feladatuk, hogy eltöröljék a föld felszínéről ezeket a lényeket.
₰ A mai élő boszorkányokat egész más célok vezérlik, mondhatni elkorcsosultak, legtöbbjük a fekete mágia rabja. Egykori ellenségeik mellé álltak, az ő pártjukat fogják, vagy épp öncélú varázslatokat alkalmaznak.
₰ Számtalan elnevezésük van a boszorkányon kívül. A leggyakoribb még a mágus vagy a varázsló. Más elnevezése: boszorkánymester, srtiga, malefica vagy maleficus(utóbbi a férfit jelöli), venefica.
₰ Csupán egyetlen gyülekezet maradt, akik őseik példáját követve továbbra is a természetet szolgálják. Ők azok, akik igyekeznek rendet tartani a világban, s mindezt a szabályaik betartásával, s rossz útra tért társaik büntetésével teszik.

₰ Mágiát birtokolnak, amit gyermekeiknek is kivétel nélkül továbbadnak. Öröklődhet apai, vagy anyai ágról is, ám ha mindkét szülője mágiával bír, attól még nem lesz erősebb az utódjuk sem. Egészen fiatalon képesek használni adottságaikat, amit életük során továbbfejleszthetnek, kitanulhatnak, s ezáltal erősödhetnek.
₰ Telekinézis: Képesek gondolat útján tárgyakat lebegtetni, mozgatni, persze nem kell semmi eget rengetőre gondolni. Egy kamiont például nem tudnak felemelni, mert ahhoz rengeteg energiát kellene használniuk, amire nincs lehetőségük, de embereket az erős boszorkányok tudnak mozgatni.
₰ Elemek irányítása: Viharokat gerjeszthetnek, feltámaszthatják a szelet, tüzet gyújthatnak egyetlen mozdulattal, de a földdel és ezáltal a növényekkel is kapcsolatban állnak; egy elhervadt virágot például könnyedén feléleszthetnek.
₰ Védőbűbáj: Aki már jó ideje használ mágiát(értsd: néhány év), meg tud védeni másokat, vagy akár saját magát is. Akin ilyen bűbáj van, nem sérül meg olyan könnyen, nehezebb végezni vele.
₰ Álcázóbűbáj: Személyeket, épületeket, tárgyakat tüntethetnek el a kíváncsi szemek elöl. Utóbbi kettőt a fiatalabb, tapasztalatlan mágusok is elrejthetik, de más embereket és saját magukat csak a tapasztaltabbak álcázhatnak(értsd: néhány év varázslás után), mivel rengeteg mágiára van szükség hozzá, amit tudni kell irányítani.
₰ Le tudják lassítani az öregedést, így néhány évtizeddel meghosszabbíthatják az életüket, de halhatatlanná nem tehetőek; ők is csak emberek.
₰ Elvehetik, vagy inkább csökkenthetik mások fájdalmát, attól függően, mennyire erős fájdalmat érez az adott személy. Ugyanígy kisebb sérüléseket is meggyógyíthatnak, de ahhoz hatalmas koncentrációra van szükség.
₰ Keresőbűbáj: Személyes tárgy, vagy vérrokon segítségével megtalálhatnak bárkit, ha azt nem védi álcázóbűbáj.
₰ Összekötő mágia: Egy adott személyt egy másik emberhez kapcsolhatja, aki aztán ugyanazt érzi, mint a másik fél, bármi is történik vele. Ez lehet pszichikai, vagy fizikai kapcsolódás is.
₰ Lezáró varázslatok: Ezáltal le tudnak zárni területet, amit nem lehet átlépni/elhagyni, de akár ajtókat, széfeket, ládákat is le tudnak zárni mágia segítségével, amit csak az tud kinyitni, aki rátette a zárat. Csak és kizárólag akkor tudja más kinyitni(kizárólag rokon!), ha a boszorkány vérmágiát használ; a saját vérével pecsételi le a záró varázst.
₰ Az erős boszorkányok(értsd: min. egy évtizede gyakorolják a mágiát) mások álmait is képesek irányítani, s ugyanígy az emlékekhez is hozzáférhetnek. Természetfeletti lény esetében ez több erőfeszítésbe kerül, de ugyanúgy lehetséges.
₰ Előfordulhat, hogy egy mágus elveszti rövid időre az erejét. Két esetben történhet meg: vagy kimerült a sok varázslástól, vagy a saját elméje blokkolja a képességeit. Utóbbit félelem, kételkedés, vagy bármiféle negatív érzelem létrehozhat, amit az adott személy nem tud irányítani.
₰ Fekete mágia: Rossz célokra alkalmazott varázslatok(más természetfeletti lények segítése, fájdalom, halál okozása, stb.), melyek megtestesítik mindazt a gonoszt, ami ellen réges-régen küzdöttek a boszorkányok. Manapság ez a leggyakoribb mágia a varázslók körében.
₰ Egyéb képességek kijátszása is lehetséges, de előtte mindenképp egyeztess a staff valamelyik tagjával!

₰ A többségüknek fogalma sincs róla, miféle más lények birtokolják még a világunkat, tudatlanul élnek, biztonságban érzik magukat, úgy hiszik a "szörnyek" csak a horrorfilmekben, és a legendákban léteznek.
₰ Akadnak olyan emberek, akik tisztában vannak vele, hogy nem ők az egyedüli faj a bolygónkon. Vannak, akik fegyvert ragadva küzdenek ellenük, őket vadászoknak nevezzük,
de néhány beavatott ember őrzi a természetfelettiek titkát, vagy azért, mert ismer személyesen más fajt, vagy félelemből, vagy mert azt gondolják senki sem hinne nekik.

Ember és vámpír faj szülöttei. A nemek nem játszanak szerepet, ugyanis a férfi vámpírok nemzőképesek, a nők pedig termékenyek, egészen addig, míg rendszeresen fogyasztanak vért. A vámpír anyák esetében a terhesség kicsit kockázatos, mondhatni közveszélyessé válnak a hormonoktól. Több vérre van szükségük, hiszen kettő helyett táplálkoznak, s ugyanúgy hangulatingadozásaik vannak, akárcsak a halandóknak várandósság idején.

₰ Erősebbek az embereknél, viszont gyengébbek a vámpíroknál.
₰ Képességeik megegyeznek a vámpír fajéval, bár kevésbé függnek a vértől, ritkábban is kell fogyasztaniuk. Kinézetre szintén az emberi fajhoz hasonlóan, akárcsak a vámpírok, szemszínük nekik is vörösesre vált táplálkozás közben, illetve szemfogaik előbújásával egyhuzamban.
₰ Vérmegvonás esetében ők is legyengülnek, ugyanúgy megvadulhatnak, akárcsak vérivó "rokonaik", bár az ő esetükben ez a fajta vadság enyhébben jelentkezik, valamint tovább is bírják vér nélkül.
₰ Vérük gyógyítja az embereket, de csak kisebb sérüléseket képes regenerálni. Ebből az következik, hogy ők maguk sem tudnak úgy felépülni, ahogy a vámpírok, de jóval gyorsabban gyógyulnak, mint az emberek. Példának okáért, ami egy halandónak néhány hét gyógyulást jelent, az a félvéreknek mindössze napokat.
₰ Súlyosabb sérülés esetében a szervezetük bekapcsolja a "riasztót", s mivel lassabban gyógyulnak a vámpíroknál, egyfajta hibernálásszerű folyamat indul el, mondhatni álomba zuhannak. Ebben az állapotukban gyorsabban regenerálódik a testük, ugyanakkor sebezhetőbbek is lesznek. Sérülés után néhány órával következik be a folyamat, a sebesülés nagyságától függően, így egy harcból akár el is tudnak menekülni. Szintén néhány órán keresztül maradnak ebben az állapotban, csak teljes gyógyulás után térnek magukhoz.
₰ Szívverésük az emberéhez hasonló, s ez a táplálkozástól sem függ.
₰ A napfényre ők is érzékenyek, de akár egy teljes napot is tölthetnek a tűző napon, míg a vámpírok csak órákat. Az erejük, képességeik is hamarabb visszatér egy kint töltött nap után.
₰ Felnőtté válásuk után(nagyjából 16-18 évre tehető, egyénenként változhat) nem öregednek tovább, ahogy a vámpírok sem.
₰ Ritkább esetekben előfordul, hogy ezen képességeken felül még egy különleges képességgel rendelkezik. Általában minden különleges képesség egy felerősödött jellemvonás a félvérek esetében valamelyik szülőtől örökölt erősebb vonás, vagy ha ő is rendelkezett képességgel vámpírként, annak módosult változata. (Például: gondolat olvasás, jövendölés, stb. ) Nagyon ritka, hogy valaki adottságnak örvendjen, ez az okozója, hogy a La Morte Tanács előszeretettel gyűjti maga köré a tehetséggel megáldottakat.

A lidércek egyfajta szellemek, akik természetfeletti keze által haltak erőszakost halált. A visszatérésükkor saját testüket épen kapták vissza, s fizikailag is jelen vannak a világunkban. Létezésük egykor nagyon ritka volt, de mára igencsak megszaporodtak az erőszakos halálok. Démonoknak is hívják őket, pedig sem pokolhoz, sem az ördöghöz nincs közük. Néhány boszorkánylegenda úgy tartja, azért jöttek létre, hogy segítsenek fenntartani a világok közötti egyensúlyt, de nem minden lidérc használja jóra az erejét.

₰ Alapvetően érzelmekből táplálkoznak, amiket érzékelni is tudnak, afféle auraként látják mások körül, s ezt a képességüket ha úgy kívánják, el tudják nyomni. Mindebből a halandók, vagy a többi természetfeletti lény nem vesz észre semmit, nem terheli meg őket, nincs rájuk semmiféle hatással.
₰ Sugallatokat küldhetnek másoknak irányába, különféle tettekre késztetve ezzel a halandókat, de semmi olyanra nem vehetik rá őket, amit ne akarnának megtenni. Ezek a vágyak általában tudat alattiak.
₰ Fel tudják venni túlvilági alakjukat, amit szellemformának neveznek, s ilyenkor teljesen áthatolhatatlanok, majdhogynem áttetszőek, valamint képesek a levitációra, más szóval lebegésre. Kifárasztással elérhető, hogy e világi alakjukat vegyék fel, csak és kizárólag ebben az esetben lehet felvenni velük a harcot. Emberi formájukban nagyjából a félvérekhez hasonló testi funkciókkal rendelkeznek regenerálódás terén.
₰ Képesek előhívni és élethűen újravetíteni emlékeket a kiszemelt delikvensekkel, ezekkel megpróbálhatják őket helyes irányba terelni, illetve kínozni őket. Ezek az újrajátszások attól függően mennyire idős lidérccel állunk szemben eltérőek hosszúságban és minőségükben is. Minél idősebb és tapasztaltabb egy lidérc, annál valósághűbben játszatják újra az emlékeket, illetve tovább tudnak minket lent tartani tudatalattinkban, a nagyon erősek finoman manipulálni is tudják ezeket a "kisfilmeket" céljaik érdekében. Ezt a képességüket a leghatásosabban azzal a személlyel szemben tudják használni, akinek a szemfoga / mancsa által elhaláloztak.

Már évezredek óta szerepelnek minden kultúrában, s azok történeteiben, vérivó démonok, pokolfajzatok, vagy épp a gonosz istenek elnevezéseket is rájuk aggatták már a múltban. Azt, hogy valójában mik ők, vagy honnan érkeztek, senki sem tudja, de a mai világban ők is igencsak elszaporodtak, bár létezésüket ügyesen titkolják az átlag emberek előtt. Küllemre persze nem sokban térnek el a halandó lényektől, egészen addig, amíg rendszeresen fogyasztanak vért (ilyenkor ehetnek, ihatnak, szervezetük egy emberéhez hasonlóan működik) - nagyjából kéthetente táplálkozniuk kell, különben legyengülnek, majd szép lassan kiszáradnak. A kiszáradásba belehalni nem tudnak, viszont életképtelenné, és tehetetlenné válnak. Ritkább vérfogyasztás esetében bőrük színtelenné, sápataggá válik, ingerlékenyebbek, gyengébbek lesznek, képességeiket sem tudják használni, a napfényre is érzékenyebbé válnak, s előbb-utóbb egyre vadabbá válnak, mondhatni beleőrülnek a vérmegvonásba, ami hallucinációval is járhat.

₰ 2000 évnél nem lehetnek idősebbek, csak a La Morte Tanács Triumvirátusa élte meg ezt a nagyon szép hosszú kort.
₰ Az emberi kinézetükön kívül a "démoni" oldaluk is előtérbe kerülhet, ami a szemszínükbe és az agyarukban nyilvánul meg. Erős érzelmek, avagy a vér iránti sóvárgás, vagy táplálkozás folyamata közben szemük karmazsin színűre vált, szemfogaik pedig megnőnek.
₰ Szívük táplálkozás után ugyanúgy dobog, mint az embereké, s ahogy ürül ki a szervezetükből a vér, úgy lassul a szívverésük, mígnem nagyjából két hét után megáll, hacsak nem táplálkoznak újra.
₰ Nemző-, illetve fogamzóképesek. Ezáltal gyermekeik is lehetnek, mind a női, mind a férfi egyedeknek, de csak és kizárólag akkor, ha rendszeresen táplálkoznak. Az azonos fajú egyedeknek(vámpír+vámpír) nem lehet gyermekük, csak abban az esetben, ha emberrel, félvérrel, vagy farkassal párosodnak. Egy vámpírnő teherbe eshet egy vámpír férfitól, viszont a magzat semmiképp nem jöhet a világra. A szervezetük afféle védekező mechanizmusként, úgy ítéli meg, a magzat nem életképes, így az adott vámpírnő ebben az esetben elvetél. Ezt általában észre sem veszik, a testük ugyanis erősebb az átlag emberekénél, s míg ezt egy halandó nő fájdalmasan élheti át, addig egy vámpírnak fel sem tűnik.
₰ Regenerálódásuk, gyógyulásuk gyorsabb a legtöbb természetfeletti fajénál, a betegségekre pedig immúnisak. Szerveik, testrészeik például eltávolítás után visszanőnek, kivéve a szívük és a fejük. Ha azokat eltávolítják, a vámpír belehal a sérülésbe. Ezen kívül még fából készült karóval, illetve tűzzel lehet végezni velük.
₰ A napfény nem halálos rájuk nézve, csupán legyengíti őket, így néhány óránál többet nem tartózkodhatnak a napon, különben elveszítik a képességeiket, halandókéhoz hasonlóan fog viselkedni a szervezetük. Ez természetesen nagyon megterhelő számukra, s ilyenkor minden ösztönük azt súgja, húzódjanak árnyékos, sötét helyre.
₰ Vérük képes meggyógyítani a halandók sérüléseit, ugyanakkor különös hatással van az emberi elmére. Könnyen összezavarodhatnak tőle, ami a vámpírok életét igencsak megkönnyíti. Ha nem akarnak végezni az áldozatokkal, elég, ha táplálkozás végén adnak nekik a vérükből, amitől nem csak meggyógyul a harapás, de vagy egyáltalán nem, vagy csak álomszerűen fognak emlékezni a történtekre. Egyénenként változik, kinek mekkora hatással van az elméjére a vámpírvér, ám ilyenkor befolyásolni is könnyebb őket.
₰A betegségeket, például influenza, vagy a súlyosabbakat, mint a rák, agykárosodás, stb. nem képes meggyógyítani a vámpírvér.
₰ Emberek átváltoztatására is van lehetőségük, ehhez azonban csaknem szárazra kell szívniuk az áldozatot, hogy csak minimális emberi vér legyen a szervezetében, amit nehéz meghatározni, az illető akár bele is halhat. Ezután vámpírvérrel kell megitatni a halandót, aki ettől legyengül, akár eszméletét is veszítheti. Néhány óra múlva érezni kezdi a változásokat, de akár két napig is eltarthat az átalakulás, ami nem fájdalommentes. Megváltozik az egész testük, agyaraik nőnek, fejfájást, vagy izomfájdalmat is tapasztalhatnak, a fényre pedig kezdetben sokkal érzékenyebb nem csak a bőrük, de a szemük is.
₰ A boszorkányokhoz hasonlóan emlékek után tudnak mások fejében kutakodni, akár álmot is idézhetnek, korábbi gondolatokhoz is hozzáférhetnek, de ez nem kevés erejüket emészti fel. Csak abban az esetben hajtható végre, ha a vámpír erős, tehát rendszeres táplálkozás esetén.
₰ Ritkább esetekben előfordul, hogy ezen képességeken felül még egy különleges képességgel rendelkezik. Általában minden különleges képesség egy felerősödött jellemvonás ami vámpírrá válásuk előtt is erősebben érzékeltek, érzékenyebbek voltak rá, majd az átváltozás után tehetségként manifesztálódik. (Például: gondolat olvasás, jövendölés, stb. ) Nagyon ritka, hogy valaki adottságnak örvendjen, ez az okozója, hogy a La Morte Tanács előszeretettel gyűjti maga köré a tehetséggel megáldottakat.

Ezek a lények megjelenésre nem különböznek a halandó emberektől, ámbár telihold idején hatalmas, bundás fenevaddá alakulnak át. Sokan úgy tartják, elátkozott állatok, akik arra vannak kárhoztatva, hogy emberi alakot öltsenek magukra, s kizárólag telihold idején lehetnek önmaguk. Ez a legenda részben hamis, a vérfarkasok, vagy más néven likantrópok emberek, akik farkassá tudnak alakulni. Létrejöttük szintén ismeretlen, az, hogy valójában mágia vagy tudomány rejlik létezésük mögött, senki sem tudja.

₰ Részleges átváltozás: karmot, valamint éles fogakat növeszthetnek, ami igencsak megnehezíti a fiatal egyedek dolgát. Ők ugyanis az elején ezt az adottságot még nem tudják uralni, az átváltozás előfordulhat abban az esetben is, mikor nem áll szándékukban. Ilyenkor szemszínük is arany színűre vált, amilyen teljes átváltozáskor is.
₰ Telihold idején teljes egészében farkassá alakulnak(csak és kizárólag telihold idején képesek a teljes átalakulásra!), ami akaratukon kívül történik, de meg tudják tanulni uralni a testüket. Valamivel nagyobbak az átlagos farkasoknál, mozgásuk és reflexeik gyorsak. Bundájuk színe hajszínüktől függ, viszont frizurájuk nem befolyásolja bundájuk hosszát, dússágát.
₰ Nyáluk mérget termel, ezáltal a harapás útján át tudnak változtatni halandókat, viszont ez a folyamat kockázatos - az illető bele is halhat a sérülésbe. Emiatt nem sok ember válik beharapott farkassá, azonban néhány esetben előfordul. Vámpírokra nem halálos a mérgük, viszont legyengíti őket, és égető fájdalmat, lázat is tapasztalhatnak tőle.
₰ Farkas alakban tudnak egymással kommunikálni, no nem gondolatok útján, de kitűnően érzékelik egymás mondandóját, ahogyan a valódi farkasok is. Szaglás útján egymás érzéseit is fel tudják mérni, s minél jobban ismernek valakit, annál inkább tudnak érzékszerveikre, belső megérzéseikre hagyatkozni.
₰ Telihold közeledtével étvágyuk egyre nagyobb, és nagyobb lesz, akár nyers húsra is vágyhatnak ilyenkor. Apróbb személyiségváltozások is előfordulhatnak - dühkitörések, agresszivitás, és élénkség. Mindez egyénenként változó.
₰ Regenerálódásuk halandóként is gyorsabb az átlag emberekénél, részleges átváltozáskor ez felgyorsul, farkas alakban pedig másodpercek töredéke alatt felgyógyulnak a sérülésekből. Nagyobb sérülés, például törés esetében ez egy kicsit hosszabb folyamat is lehet.
₰ Nem halandóak, tehát ahogy elérik azt a bizonyos kort, miután érettnek számítanak fizikailag, nem öregszenek tovább. Ugyanúgy megélhetik a több száz éves kort, akárcsak a vámpírok.
₰ Génjeikben hordozzák az átváltozást, így ha akár egyik szülőben is megvan a gén, a gyermek teljes bizonyossággal fogja örökölni. Nagyjából tizenhat éves korban teljesedik ki,
plusz-mínusz néhány év, szintén egyénenként változó. Ha az illető falkában, vagy több másik farkas környezetében nő fel, az első átváltozáskor ünnepséget rendeznek a tábortűz körül. Úgy tartják, ez így ősi vérfarkas szokás, persze vannak olyan egyedek, akik ezt fölöslegesnek tartják, a farkaslétet pedig egy átoknak.
₰ A legerősebb utódok nemzésének érdekében a vérfarkasokat időnként különleges vonzalom kapcsolja össze, ami teljesen az ösztönök vezérelte énjük táplál. Ez az elemi kapcsolat sokszor szerelemmé alakul, ám időnként előfordul, hogy az egyik fél elutasítja a köteléket. Ennek ugyan nincs komoly következménye, de előfordulhat hogy a hím vagy nőstény egyed rögeszmésen ragaszkodik vonzalma tárgyához, ami bonyodalmakhoz vezethet. Fontos: a vonzalom nem csak farkas-farkas kapcsolatokban alakulhat ki, bármelyik faj lehet tárgya ennek a különleges köteléknek.

Vérfarkas és vámpír faj szülöttei. Vérfarkasból nem válhat hibrid, csak születés útján jöhetnek létre, így ha egy farkast megharap egy vámpír, vagy megissza a vérét, nem fog tőle átváltozni. A nemek nem játszanak szerepet, ugyanis a férfi vámpírok nemzőképesek, a nők pedig termékenyek, egészen addig, míg rendszeresen fogyasztanak vért, a farkasok szintén nemtől függetlenül vállalhatnak gyereket. A vámpír, illetve farkas anyák esetében a terhesség kicsit kockázatos, mondhatni közveszélyessé válnak a hormonoktól. A vámpíroknak több vérre van szükségük, a farkasoknak pedig szintén magukhoz kell venniük némi vért a túlélés esetében, hiszen kettő helyett táplálkoznak, s ugyanúgy hangulatingadozásaik vannak, akárcsak a halandóknak várandósság idején.

₰ Képességeik megegyeznek a vérfarkas fajéval, a különbség csupán annyi, hogy ők teliholdtól függetlenül bármikor át tudnak változni. A részleges átváltozásra szintén képesek, s ilyenkor szemfogaik is megnyúlnak, akárcsak a vámpíroknak. Kevésbé függnek a vértől, ritkábban is kell fogyasztaniuk.
₰ Hosszútávú vérmegvonás esetében ők is legyengülnek, ugyanúgy megvadulhatnak, akárcsak vérivó "rokonaik", bár az ő esetükben ez a fajta vadság keveredhet az állati ösztönökkel.
₰ Vérük gyógyítja az embereket, de csak kisebb sérüléseket képes regenerálni. Ebből az következik, hogy ők maguk sem tudnak úgy felépülni, ahogy a vámpírok, de jóval gyorsabban gyógyulnak, mint az emberek. Példának okáért, ami egy halandónak néhány hét gyógyulást jelent, az a félvéreknek mindössze napokat. Nyáluk nem mérgező, csupán farkas alakban.
₰ Szívverésük az emberéhez hasonló, s ez a táplálkozástól sem függ.
₰ A napfényre ők is érzékenyek, kivéve farkas alakban, de akár egy teljes napot is tölthetnek a tűző napon, míg a vámpírok csak órákat. Az erejük, képességeik is hamarabb visszatér egy kint töltött nap után.
₰ Felnőtté válásuk után(nagyjából 16-18 évre tehető, egyénenként változhat) nem öregednek tovább, ahogy a vámpírok, vagy a vérfarkasok sem.