Holy Family árvaház. Ez az a hely, ahol kettőnk története elkezdődött röpke 22 évvel ezelőtt. Hisz mi ketten abban a gyerekotthonnak nevezett börtönben nőttünk fel, s már egészen kicsiként megtaláltuk a közös hangot. Hogy te milyen voltál? Már egészen piciként is rendbontó és lázadó voltál, soha nem érdekeltek a szabályok, és az, amit mások mondtak. Talán ez volt az oka annak is, hogy míg mindenki került, te szóba álltál velem, és... és összebarátkoztunk. Aztán ahogy kiszabadultunk abból a börtönből tovább folytattuk a közös életünk. És tiszta happy end, nem? Milyen jó is lenne... Néha mg most is eljátszadozoma gondolattal, hogy mi lenne ha... Mi lenne, ha azon az éjszakán öt évvel ezelőtt nem ölt volna meg téged az a vámpír? Talán ugyanolyan boldog tudatlanságban élnénk, mint azelőtt. De sajnos kettőnk sorsa nem ez volt, s az élet úgy hozta, hogy neked ott meg kellett halnod. De visszajöttél. Hogy hozzám, vagy épp csak a bosszúd vezérelt, azt nem tudom, ahogy te se... De csaknem öt éve már, hogy ketten próbáljuk kiismerni, hogy ki, vagy mi is vagy te, s mik a képességeidben rejlő lehetőségek. Én próbálok úgy tenni, úgy élni, mintha az az incidens 5 éve meg se történt volna, de mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz... hogy te már nem az vagy, aki aznap este meghalt ott, abban a koszos sikátorban... Más vagy, de attól még a szerelmed ugyanaz maradt, ugye? Itt maradsz mellettem, míg vén és ráncos leszek, s a síromig is elkísérsz majd, és sosem felejtesz el...? Ugye nem?

//Röviden és tömören ennyi, a faján nem szeretnék változtatni, viszont minden egyéb, amit itt, vagy az ET-mben nem említettem meg, szabadon változtatható   A pb is csupán egy ajánlás, de én nagyon örülnék, ha ez az istenség maradna meg az arcának    és már csak annyi, hogy... nagyon, de nagyo várlak, mert kellesz nekem     //