Mad & Arzen

Serial killer? Sweet jesus, no. I'm a sociopath!

Elkényelmesedem Maddox ágyán egy koptatott farmerben, hiszen nem öltözöm túl a helyzetet, és ott várom hogy kész legyen az egyik díszpárnán nyugtatva a fejem. Mit nem adnék egy kiadós masszásért. Még azért is amit Mad szokott csinálni aki a végén már pánikolva ugrik le hogy összetöri a csontjaim, pedig ha tudná milyen jól tud esni...Lehet hogy kicsit mazochista lennék?
- Persze, téged csak úgy meg akarnak ölni a nők értem én, sima liba de tényleg - sóhajtok fel, hiszen elég jól ismerem ezt a Reanna mániáját, és azt is hogy mióta cipeli ezt a terhet, és most ha értelmét veszti az egész eddigi bosszúja, akkor mihez kezd?
Figyelem ahogy visszajön a zuhanyzásból, és a válaszaira csak figyelek, és próbálom megérteni a miértjeit ha már engem ezek a szálak nem mozgatnak. Én nem tudom milyen a bosszútól fűtve élni és minden árnyékban egyvalakit keresni, és nem is hiányzik. Fárasztónak tűnik, bár egyébként nem vagyok lusta és ha egyszer felkelek, nagyon proaktív vagyok, csak hát... mindig elindulni nehéz, és bárhol el tudok aludni.
- Persze, emlékszem rá. Én is elmentem a zongora estre ha emlékszel. Nem hinném hogy olyan nagyon szentimentális lennél, bár lehet hogy az a normális. Nekem ez... máshogy jön le. Miért ragaszkodsz a múlthoz? Az már megtörtént és nem tudod megváltoztatni, és ha sokáig hordozod csak felemészt - érvelek, de nem rossz szándékúan, csak érteni akarom, mert máshogy működik mint én, és kellett pár évtized mire rájött hogy én vagyok a gyári hibás nem ő, de ez mára már nem zavar senkit, és jókat szoktunk poénkodni ezen is.
Macerálom a kispárna bojtjait ahogy hallgatom a bátyámat, mert minden ellentétünk ellenére, ha valaki rosszul nézne rá, én kész lennék ölni érte, és tudom hogy ez visszafelé is működik. A saját jólétem nem érdekel annyira, de van amit nem viselek el, bár igen nagy a tűrés és fájdalom küszöböm.
- Jól van. Meg fogom ölni ha úgy látom, és nem kell aggódnod, nekem nem fog álmatlan éjszakát okozni és nem fog megremegni a kezem a ravaszon. Engedd ezt át nekem, mert téged így is érzelmileg felkavar, ide érzem hogy ilyen szikrákat vet a haragod, de nem tudom hogy rá vagy magadra vagy az - jegyzem meg ahogy mellé kúszok az ágyon és az ölébe fekszem. Jelzésértékű hogy ropogtassa ki a gerincem, mert olyan jó erős keze van.
- Leginkább azt gyűlölöd amit kivált belőled. Szereted még őt? Mert a szerelem az, ami később mindent elemésztő gyűlöletté tud alakulni de nem tudom hogy mit érzel iránta. És könnyebb? Őszintén, megdugtad. Ennyi év után, kerested és most farokra húztad és jobban érzed magad tőle? Javított a kedveden? - kérdezem ahogy -talán - elkezdi meggyúrni a hátam. Ha már padlóra vitt odalent, ennyit igazán megtehet értem, hogy kicsit kényezteti hab testem, ami erősebb mint amilyennek látszik. Jól példázza hogy állva maradok még egy ilyen kétajtós szekrénnyel szemben is.
- Legalább van ami nem szar benne. Nem lesz több kéretlen gyereked tőle - vonom meg a vállam lezserül, hiszen ez is egy nézőpont. Nekem egy sincs, és sosem gondolkodtam rajta hogy kellene vállalnom. Meg hát kitől? És a sok kósza numerám közül egy se kopogtatott be hogy helló terhes vagyok. Valamit jobban csinálok mint Mad.

Zen & Madox

Bírom Zent, mert valahogy mindig rátapint a lényegre. Igen, megdöngettem és már nem igazán akarnám megölni. Miért? Azt hiszem értelmetlennek találom a bosszúmat már ennyi idő távlatából, de szeretném tudni, hogy merre van, hol van. Kicsit talán a múlthoz való ragaszkodás miatt. A közös gyökerek, a föld ahol felnőttünk, még ha változott is valamennyit az a táj azóta. Mégis olyan ha kicsit megállt volna az idő arrafelé.
- Megölni akart, aztán más lett belőle. – mit szépítsem? Tényleg így volt. Megakart ölni, és teljesen más lett belőle. Ahogy a zuhany alatt állok, van időm kicsit gondolkodni. Jólesett kiereszteni a gőzt az öcsémmel, öcsém,mert annyi mindent megéltünk.
Nem érdekel, hogy nem vagyunk tisztavérűek, teszek a tisztavérűekre, ha képesek lennének visszafogni az ösztöneiket, nem lennénk mi, a fertőzöttek, épp ezért nem érdekel, ha tisztavérű van a falkámba, de ha arcoskodik, annak is ellátom a baját, viszont elkanyarodtak a gondolataim. Múlt jelen, jövőn felesleges. A jelenben élek, a farkasom megtanított arra, hogy abba viszont mindent éljek ki teljesen.
- Nem tudom. Talán ragaszkodom a múltbeli élményekhez, tudod, az enyhén szentimentális oldalam, ami a múltkor is azt mondatta velem, hogy annak a kölyöknek akinek megölték a családját, tovább kell élnie, a falkával. – abban se értettünk egyet, hogy az a kis zseni kölyök miért ne élhetne tovább? Egy családunk befogadta és velük él tovább a kölyök azóta időnként nálunk is lébecol, és a múlkori zongora estjére is elmentem vele, jóllehet az apjának néztek. Azt hiszem nem bántam. Pár év, és inkább a nagybácsijának néznek, ott is ezt a sztorit mondtam, nagybácsi.
- De jó volna zöldágra vergődni vele. – kiléptem a fürdőből egy szál törölközőbe és átmentem a gardróbba, egy melegítő nadrágért. – Viszont, ha úgy látod,hogy a kapcsolat, vagy bármi is ami köztem van most jelenleg vele, meggátolja azt, hogy a falka ügyeiben korlátozzon, vagy bármi; felhatalmazlak, hogy öld meg. Nem azért, mert én nem tenném meg, de nem akarom, hogy túl későn tegyem meg, mert még mindig ragaszkodom a múltamhoz, ha már a fiammal olyan a kapcsolatom amilyen. – tudott ő a fiamról is, arról is , hogy mennyire nem szívleltem a gyerekem. jobbára tabu téma volt nagyon sokáig.
Leültem az ágyam végébe és beletúrtam a még nedves hajamba.
- Gyűlölöm, mert elékeztet mindarra, aki voltam egykor. Arra a kovácsra, akit a felesége átvert, és titkon jó alibinek használva, farkasként élt velem, évekig. Gyűlölöm, mert miatta gyilkossá vált a fiam, akiről mindig azt hittem, hogy tiltott kapcsolatot folytat holdtölte idején az anyjával. Gyűlölöm, mert így reagálok rá, mintha a farkasom azt mondaná, hogy csak basszam meg párszor utána sokkal könnyebb lesz. – az ökleimet néztem, korábban kérgesek voltak, évtizedekkel ezelőtt, de most már a farkas mivoltom miatt, az ilyen emberi vonások is eltűntek rólam.
- Szar az egész ahogy van. Viszont ha vele dugok, nincs zabigyerek. Kényelmes, mert a lidércek nemzés képtelenek. – nyugodott meg a hangom, teljesen.

do or do not. there is no try.

Mad & Arzen

Serial killer? Sweet jesus, no. I'm a sociopath!

Azért valahol nem tetszik hogy Mad csak úgy rám sózott egy boszorkányos fülbevalót, de mivel leszedni nem tudom, túl lépek a problémán. Talán ezért működünk olyan jól együtt, mert nem problémázok olyasmin, amin más megtenné. Különben is mindig viselem az ékszereim, eszem ágában sincs hát megválni egytől is. Még úgy sem, ha ez most éppen egy metafizikai póráz, tudom hogy ok nélkül nem fogja rángatni.
- Tudom, már felmértem az igényeket és leadtam az előzetes rendelést az emberemnél - válaszolok, mert mint mindig tevékeny vagyok, és aktív ha ilyesmiről van szó. Szeretek bulizni, és nem hagynám ki az alkalmat, és a falkától nem tagadom meg a kapcsolataim adta lehetőségeket. Megtanultam értékelni ami van, és tenni a közösségért, így hát értem is tesznek. Jó ez így nekem, de Mad kijelentése kirángat a gondolataimból.
- Ez igazán meglepő. Mit akart tőled? - kérdezem ahogy felkönyöklök, és figyelem ahogy felkel. Nem heverek én sem tovább, egy szintén ruganyos mozdulattal ugrom talpra kicsit könnyebben is mint a bátyám, mert én kissebb és mozgékonyabb vagyok.
- Meg akartad. Már nem akarod? Megérezted az illatát és leszállt az agyad a farkadba és megdöntötted - spekulálok, mert tőle még ilyen ordas nagy hülyeség is kitelik, és emellett ismerem eléggé már, hogy tudjam... milyen érzések tombolnak benne aziránt a nő iránt.
- Ha most nem ölted meg, honnan veszed hogy legközelebb lesz hozzá elég erőd? Menjek inkább én Maddox? Engem nem tart vissza semmi - nézek rá komolyan, hiszen tudom hogy neki mennyit jelent, de ha meg akarja ölni de nem tudja... mit se ér a bosszú. Ellenben engem nem vezérel semmi, csak egy újabb gyilkosság lenne a hosszú lajtsromon, ami már mögöttem áll. A hajamba túrok hogy kisöpörjem az arcomból, és figyelem ahogy dühödten elfordul, és orrom megcsapja az izzadtság szag alatt meghúzódó vágy. Összehúzott szemöldökkel figyelem a távolodását, és magam is lezuhanyzom még egyszer. Ezúttal is gyorsabb vagyok mint ő, és visszahúzom a farmerem, és úgy heverek el az ágyán, várva hogy elkészüljön. Sok sok éjjelt töltöttünk itt együtt pókerezéssel amikor egyikünk sem tudott elaludni.
- Maddox? Miért.... hajt téged ennyire? Akarod is, meg gyűlölöd is, ez így... hogy jön össze? - bököm ki végül is, mert ezt nem értem egészen. Tudja, hogy nem azért kérdezem hogy bosszantsam, de nekem ilyen érzéseim nincsenek és meg akarom érteni a motivációját.

Zen & Madox

Szerintem nem fogok szólni neki, és ezzel ő is tisztában van, sőt ezért sem lovagolok tovább ezen a témán, mert túltárgyaltuk. Megkapta és kész. Így tudom, hogy hol lesz, hol találom.
- Tudod, hogy jó pár staff karszalaggal készülhetsz, idén is, ahogy tavaly is. – jegyzem meg neki, mintegy mellesleg, persze, belopakodhatnánk a bulira, de a staff szallaggal, meg bilétával a nyakunkban, sok olyan helyre is, ahová mások nem bejáratosak. Ez sokkal jobb buli mint amit mások el tudnának képzelni. Még én is élvezem az ilyen napokat.
Csak ülök egyhelyben és biccentek a megrökönyödött megjegyzése hallatán.
- Igen, azzal. Egy motelben találkoztam vele, kicsit megszorongattuk egymást, aztán… pár napja meglátogatott a város széli kerti házamban. – ezt még Zen is tudta, hogy csak akkor használom, ha kicsit ki akarok kapcsolódni, ha el akarok lazulni egy-két nősténnyel.
Felkelek egyetlen ruganyos mozdulattal, és Zenre pillantok, tudom ,hogy képtelen érzelem kifejezésre, de nála már az is nagy fordulat, ennyi évszázad alatt, hogy képes érdeklődni aziránt, hogy mi van másokkal. Nem túl sőt, egyáltalán nem szociális, de ez tényleg nagy fejlődés már nála, hogy visszakérdez.
- Nem tudom – sóhajtok, miközben undorodva fintorodom el a saját állapotomtól, újra fürödhetek, remek. – Megakartam ölni, esküszöm Zen, de elpattant bennem valami, amikor megláttam, és megéreztem az illatát. Komolyan. – csak álltam az ebédlő és a konyha közti részen és áttúrtam a nedves tincseim közt, mindkét kezemmel. - Megölöm ha újra meglátom. Nem fogom elvéteni, most már nem tud elillanni sem, kapott egy ugyan olyan nyomkövetőt mint amilyet te, csak nem tudja a közelemben a lidérc képességét se használni. – a szememben mániákus fény csillant, az a fajta, ami azt jelentette, hogy olyasmit vettem a fejembe, ami arról árulkodott, hogy erről senki sem képes letéríteni. Senki! Meg fogom ölni és kész!
Előtte azért jó volna megmártózni benne, és erre a gondolatra nagyon is egyértelműen mozdult meg a nadrágomban valami. Mire dühösen fordultam sarkon, hogy elmenjek lezuhanyozni, ezt a pár percet Zen is ki fogja bírni. A hidegvíz majd rendbe tesz.
- Mindjárt jövök! – vakkantottam le a lépcsőfordulóból. Férfiak vagyunk, és félig állatok, de azért van egyfajta komfort zónám amelyben nem óhajtok más hímneműekkel beszélgetni, még akkor is ha régi haver, sőt béta az illető, főleg nem ilyen komoly helyzetben. Tudja jól hogy Anna miatt lettem farkas, aki megölte a feleségem, ahogy azt is, hogy ezt egyáltalán nem bántam. Azt már igen, hogy lidérc lett belőle, és az idők folyamán hol megölni hol pedig megtartani akartam magamnak ezt…azt a nőt. Reannát.

do or do not. there is no try.

Maddox & Arzen

Serial killer? Sweet jesus, no. I'm a sociopath!

Nem sok kedvem van ehhez a beszélgetéshez, de át kell esni rajta, mert Maddox felrobban az idegtől ha nem adja ki magából a felesleges feszültséget, és ezzel én sem vagyok másképp. Mondjuk bennem nem a feszültség dúl, inkább csak a farkasom mozgásigényessége az, ami arra ösztönöz hogy kilépek a pázsitra mezítláb és nekiessünk egymásnak. Nem éppen újszerű élmény, hiszen az évszázadok során megszámolni sem tudom már hányszor történt ez meg hogy mi összeverekedtünk valami miatt. Kezdetben csak ezt tettük, aztán kocsmáztunk is, aztán alakult valami és egyszer csak egymás mellett kötöttünk ki és megtanultam tisztelni a szőke idiótát, mert a maga módján nem rossz ember. Emberibb mint én, és sokszor figyeltem őt, akkor is ha ő nem tudta. Figyeltem a tetteit, hogy miért tesz dolgokat de nem mindig értettem, és most sem igazán értem, csak megtanultam hogy körülbelül mire számítsak tőle.
- Megbűvöltetted? Mióta kooperálsz te boszorkányokkal? Na mindegy. Legközelebb azért szólj ha pórázra akarsz tenni - morgolódok egy sort, ahogy rövid, gyors ütéssorozattal támadok, és aztán kezdetét veszi az adok kapok, kölcsönösen. Hol egymás kerülgetésével, hol verekedéssel, hol birkózással, és közel fél órás intenzív ütéscsere után sikerül belekényszerítenie egy birkózófogásba ahonnan nem tudok kitörni, hiába vetem be az összes trükkömet, erős szorítása nem enged és kezd elfogyni a levegőm, így hát leütöm a földre az öklöm, a megadás jelát mutatva, hogy eresszen el. El is enged szerencsére és legördül rólam, én pedig két köhintés után fordulok hanyatt hogy kiszuszogjam magam. Másokkal is szoktam verekedni, leginkább tanító célzattal, de olyankor vissza kell magam fogni, hát vele nem. Mindenemről folyik a víz, a hajam is nedvesen tapad össze, hiába mostam meg egy órája. Ahogy megszólal, felhörrenek ahogy a köhögés röhögésbe csap át.
- Oké, akkor sms-ekkel foglak bombázni hogy hagyj békén, bár nem terveztem eltűnni. A fesztiválszezon még messze van, de akkor masszívan bulizni és inni fogok szóval esélytelen lesz haza cibálj - vigyorodom el, hiszen szeretek élni, és ebbe beletartoznak a zenei fesztiválok is. Meg az is hogy olykor tetoválásra adom a fejem. Maddox szerint a lehető leglehetetlenebb helyekről tudok előkerülni, bár legutóbb akkor kapott két órás röhögőgörcsöt, amikor közöltem vele hogy az utóbbi két hétben egyetemre jártam. Annyi elég is volt belőle.
- Annát? Mármint.... AZT az Annát? - hangsúlyozom ki, hiszen nem tudom mennyire publikus ez vagy nem, de ahogy elnézem nem, mert elparancsol mindenkit a közelből és lassacskán felkelek, azaz felülök hogy alaposan szemügyrevegyem a vonásait. Érzékelem hogy a nő nevénel említése is kisebb érzelmi vihart kever benne. Ez az, ami velem sosem fordul elő.
- Mihez kezdesz vele most, hogy megtaláltad? - kérdezem ahogy hátrasimítom a tincseim az arcomból. Egyesek még ártalmatlan cukiságnak is néznének, ha nem látnák a szemeim ürességét. Hiába a kedves mosoly, a szemem nem nevet. Nem tud.

Zen & Madox

Egyedül csak ő képes ilyen mértékben felbosszantani. Nem tudom, talán más már rég feladta volna, és az első találkozásunk alkalmával megölte volna, de én nem. Szóval már csak ezért is bosszant, a szemeiben látható nihil, a túlzott nyugalom. Egyszer hagynám magára, egyszer kellene szembenéznie a tettei következményeivel, akkor mit tenne? Megváltozna, nem? Nem hiszem. Mert totálisan nem érdekli semmi. S nem tudom csak úgy magára hagyni, mert ez a fajta kötelék ami kialakult köztünk az évszázadok során, sokkal erősebb kapcsolatot építettek ki kettőnk között. Először ellenségek, majd elviseltük egymást, végül afféle barátokká, majd testvérekké váltunk. Az első gebasz a boszorkányüldözések környékén ért minket. Egy feldühödött csürhe fogta és nekiment a falu széli kis házunknak. Megjegyzem ott is kovácsolásból éltünk meg, akkor is. De az egyik nyomorult szentéletű aki templomba járt, rajtakapott minket, amikor egy harmadik farkasnak mentünk neki, aki bemerészkedett a területünkre. Mi erről nem tudtunk, csak arról, hogy éjfélre már ott állt az egész falu a házunk udvarán, fáklyákkal, és kántálva a sátán teremtményei, inkvizíció és a többi és a többi. Mámorító éjszaka volt, végre nem kellett visszafognunk magunkat. Közrefogtak minket, és fáklyákkal kaszaboltak felénk, meg vasvillákkal. De kit érdekel ez? Senkit, ha tudja, hogy a sérülései percek alatt begyógyulnak.
- Megbűvöltettem egy boszorkánnyal. Jobb mint a telefonos nyomkövetés gps és a társaik. – vetem oda kintről a gyepen állva a korábbi kérdésére válaszolva. Hiszen ezt, nem tudja levenni, és a francnak sem tud elbújni előlem, még akkor se ha nagyon akar. Olyankor legalább toljon rám egy sms-t hogy öreg, antiszockodom, hagyj, majd megjelenek. Ja, új szabályokat kell lefektetnünk a kapcsolatunkba, jó mi? S ezt nem csak magamnak kell gondolati szinten megjegyeznem, hanem neki is hangosan.
Most is, legalább már fél órája gyúrjuk egymást, engem feltüzel a harc, élvezem. Imádom ha verekedhetek, és egyáltalán nem adom magam könnyen, de nem repednek csontok, nem törik sem kar, sem láb, mert nem ez a cél. Még ha nem mutatja, akkor is tudom, hogy szüksége van a marakodásra, ezért is hívtam ki verekedni. A falka kölykei a környező bokrokból leskelődnek, még egy két fiatalabb is, érzem őket, akkor hagyom abba, amikor leütötte a földön a megadás jelét Zen, egy fojtó fogásból. Zihálunk mindketten, csurog rólunk a veríték , az eszelős tűz már kihunyt a szemeimben, Zen legalább méltó ellenfél arra, hogy levezessem a feszültséget, szerintem érzi ő is, hogy a mostani verekedésünk hátterében nem csak az ő eltűnése játszott közre, sokkal zaklatottabb voltam , mint máskor és sokkal komolyabban is vettem magunkat.
A földön fekszem, hason és jólesőn nyögök fel, ahogy a hátamra gördülök.
- Meg kell beszélnünk a játékszabályokat, a fülbevalóddal mindig le foglak tudni követni, de ha nem akarod ,hogy ha épp antiszociális hangulatodban rontsak rád, akkor dobj már meg egy sms-el , hogy te seggfej, megvagyok majd érkezem. Nekem ennyi bőven elég. – mert nem a barátnője vagyok, vagy mi. Csak az alfája, a bátyja a jelenlegi rendszerben és mellesleg afféle élettársak, ha azt vesszük, hiszen egy házban élünk.
- Mellesleg, sikerült megtalálnom Annát… - jegyzem meg, és felpillantok, körbe a bokrok közt megbúvó tagokra.
- Vége a mókának, mindenkinek nyomás haza! – morranok fel figyelmeztetőn, ez csak szigorúan alfa és béta megbeszélés, magánjellegű.

do or do not. there is no try.

Maddox & Arzen

Serial killer? Sweet jesus, no. I'm a sociopath!

A konyha általában egészen központi hely szokott lenni, és itt mindig van valaki. Jelen esetben éppen csak ketten, de a főztöm illata többeket is be szokott vonzani, bár most Maddox feszültsége ilyen piros warning táblaként lebeg a levegőben, hogy senki ne merjen minket zavarni, mert ez itt kérem, komoly beszélgetés lesz ha végre ettünk.
Megcsinálom az omlettet és már az illata isteni, ez nem csak ilyen mezei kis akármi, amibe beleütök pár tojást és kész, ez már egy magasabb szint, és ilyenkor érzem a legjobban hogy megérte arra a sok főzőtanfolyamra járni, és amatőr díjakat nyerni. Kávét töltök az egyik kedvenc bögrémbe és úgy telepszem le az asztalhoz hogy az omlettet is igazságosan elosztom kettőnk között, mert mindketten kajásak vagyunk, és neki is esünk. Szeretek mondjuk főzni, nem tudom már mikor alakult ki bennem az a vágy hogy megtanuljak, és mesterséf legyek, de már az vagyok, és a falka élvezni szokta. Sokszor főzök a kölyköknek, vagy csak azoknak akik épp erre járnak és itt ragadnak ebédre/vacsorára. A bajkeverést ellensúlyozni is szoktam, és foglalkozom a falkával, bár az érzés még nem teljes, mert én nem érzem ezt igazán. Tudom hogy mit kell tennem, és hogy meg kell, de ezenkívül, szinte idegenként állok az érzések mellett. Belekortyolok a kávémba, ahogy befejezem az evést és máris sokkal jobban érzem magam. Kinyújtózom, és pillantásom a tárcámra esik. Furcsa érzésem támad ahogy bekattintom a karika fülbevalóm a jobb fülembe ahol viselni szoktam. Megmagyarázhatatlanul megborzongok, és a bátyuskámtól várok választ. Összeráncolom a szemöldököm.
- Mi az hogy csak te veheted le? Mit csináltál a fülbevalómmal?! - gyanakvóan nézek rá, de tényleg nem bírom kivenni. Állom a pillantását ahogy az asztalra hajolva, a képembe mászik. Nem igazán hat meg, tudom hogy tudja hogy nem tud megfélemlíteni, szerintem bennem eleve nincs ilyen érzékelő hogy féljek bármitől is. Sosem riadtam meg semmitől, sem régen sem mostanában. Tőle sem fogok.
- Telibe, mert kismilliószor elmondtad, és emlékszem is rá, egyszer még talán Oscarra is jelöltettem volna a beszéded olyan csodálatos volt. Mit vársz tőlem mit mondjak? Azt hogy sajnálom? Úgyis tudod hogy így van, és azt is hogy hálás vagyok hogy kihoztál és megmentetted a várost attól hogy leromboljak ha bedurran az agyam a farkas miatt - sóhajtok fel, és figyelem erőteljes vonásait, amin most az indulat uralkodik, és a színtiszta agresszió. Oh igen, farkasból van és legalább olyan vad mint a benne élő fenevad, de ugyanakkor én is az vagyok, mégis képes vagyok uralkodni a szőrös felem felett. Ahogy felkel figyelemmel kísérem, és mikor kimegy az udvarra, már sejtem hogy tök mindegy lesz neki mit mondok, akkor is rommá akar verni. A fenevadam felhorgad, ő is vágyik a küzdelemre, és megadom magam a vágynak. Felkelek, és a két tányért meg a bögrét a mosogatóba ejtem, és ledobom a konyharuhát is. A szék támlájára terítem a pólómat és félmeztelen lépek ki a fűre, a papucsom is félrerúgva, mert az sem fog kelleni. Bár látszatra nem nézek ki valami erősnek, de Maddox és a falka is tudja, hogy ezúttal bizony csal a látszat.
- Nem kifejezetten verekedhetnékem volt, csak elmentem arra a meccsre, arról már nem tehetek hogy iszonyatosan felbaszták az agyam, és ezek a seggfejek bent a yardon még tetézték is - panaszkodom ahogy felveszem a küzdő állást. Általában óvatos duhaj vagyok, kivárok de most nem. Szemeim a farkasom borostyánjában villannak meg, és megrohamozom az alfát. Gyors, intenzív ütésekkel támadok a gyomra és a feje irányába. Nem küzdök mindig tisztán, mert élni akarok, és a becsületem lófaszt se ér ha feldobtam a pacskert. Védekezésre kényszerülök, aztán egy gyors rúgással találok célba, amit később persze megszenvedek magam is. Maddox jó pár évszázadok rám ver, és bár sokáig állva tudok maradni vele szemben, végül mégsem. A falka néha szokta is nézni a műsort, mert szerintük vicces ahogy mi csépeljük egymást, úgy hogy még csak komolyabb károkat sem teszünk egymásban.

Zen & Madox

Megsemmisítő pillantást mérek rá, amelyet még a T1000-is megirigyelhet a Skynettől, vagy Supermentől. A szakállam tabu, igaz hogy egyesek csak novemberben tartanak no shawe-t, én viszont egész évben, nulla huszonnégyben, igen még szakáll fordászatba is eljárok, Létezik öcsém, létezik, ezt Zen is nagyon jól tudja, hisztis vagyok ,ha nincs rendben a szakállam, és majdnem gutaütést kaptam, hogy be kellett festeni. Rigolyás vagyok? 1500 évvel simán lehet!
Még mindig csöndben vagyok, nem kommentálom, nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy miatta festettem be magam. Szóval a láthatatlan piszkokat pöckölgetem ki a körmöm alól, miközben őt követem a szemeimmel a konyhában, otthon van, miért ne lenne otthon, hiszen ez az ő háza is. A nyakamban az a nyaklánc van, amire felfűztem Anna gyűrűjét, ezzel ugyan úgy érzem Annát, meg egy dögcédula, a dögcédula egyébként sokkal inkább illik hozzám, mint az a férfias gyűrű, de mindegy, jó lesz ez így. A dögcédula van összekötve Zen fülbevalóival. Áldom a pillanatot amikor fel fogja venni. Alig várom. Mondtam már, hogy nagyon várom? Itt ül a kisördög a vállamon és könnyesre röhögte magát, a röhögésben purcant ki.
- Bármi megfelel. – vetem oda, elmarva az elém rakott tányért, és már eszek is. Ez nem ám ilyen négy tojásos akármi, ebben jó sok tojás van, szerintem a szomszédban is megérezték, hogy itthon van Zen, mert az ő kajájának jellegzetes illata van, olyankor hamarosan megjelennek az éhes tagok, és tényleg kis lakoma lesz. De azt is tudják, hogy most hagyniuk kell , hogy lerendezzük a dolgainkat, aztán jöhetnek. Egyébként a büdös életbe nem vallanám be neki, hogy úgy hiányzott mint Dagobert bácsinak az arannyal teli széfje, de leginkább a főztje iránt táplálok ilyen mély érzelmeket.
Sör, ezzel gurítom le a tojást, pontosabban gurítom le, de csak lustán az üres korsómra pillantok, miközben megtörlöm a szám és közömbösen pillantok fel Zenre, miközben kihúzom magam, és összefűzöm a kezeimet a mellkasom előtt.
- Ugyan mit kéne? Hogy többet nem veheted le a fülbevalót magadról, csak én? – kérdem kíváncsian. – Nincs jogod vészjósló hangnemben beszélned velem, ha megint eltűnsz három nappal a telihold előtt, akkor ahhoz igen is közöm van. Felesleges a papolás értem én, telibeszarod. Nem fogom a falka idejét arra áldozni, hogy megtaláljanak, amikor ezzel sokkal hamarabb megtalállak, és a papír munkát is elintézzük. De komolyan. – észre sem vettem ,hogy beszéd közben felálltam, és teljesen belehajoltam Zen arcába, az asztallapra tenyerelve, mindkét kezemmel. Értem én hogy senkitől sem kell félnünk, de vannak emberek akik ránk vadásznak, kár lenne a falkát veszélybe sodorni. – Ha verekedned kell, csak szólj, és nekiállhatunk csépelni egymást, mint a régi szép időkben, és még csak fel se leszel jelentve utána. – most fürödtünk meg, de rohadtul leszarom, felkelek és teli gyomorra az igazi a verekedés. Kimegyek a hátsó kertbe, ami megjegyzem elég nagy, tágas, mert több telket is megvettem és oda húztam fel az én házam, így van hol baromkodni, senki sem lát ide. Kimegyek az ajtót nyitvahagyom, és félredobom a pólómat, amit az övembe tűztem, kimegyek az udvarra, és szembefordulok Zennel,kitárom a karjaimat és lent a csípőm mellett teszek a nyújtott tenyereimmel hívogató mozdulatot. A farkasom nekifeszül az övének, és morog, neeeheem játszani fogunk. Persze az erőviszonyokat már lerendeztük régen, ám van egy olyan része a lényünknek amelyik csak a fizikai erőszakból ért. Megropogtattam a nyakam és vártam. Csak a szemeim csillogtak aranysárgán, feleselges volt karmokat˝használnom, és erősebb fogakat, ez tényleg nem arról szólt, hogy ki az erősebb, csak helyre akartam tenni egy kicsit, a múltkor elmaradt, mert más dolgunk volt utána sürgősbe. De így, telihold előtt igyekszünk lemondani a sűrgős megbízásokról és egyéb ügyekről.

do or do not. there is no try.

Maddox & Arzen

Serial killer? Sweet jesus, no. I'm a sociopath!

A ház elég tágas, és a saját lakrészemet úgy rendeztem be ahogyan nekem tetszik, és persze Madox rendmániájához is igazodnom kellett, mert nincs elég rigolyája annak a szőke faroknak, még az is szabály vagy papucsban, vagy mezítláb lehet közlekedni, amivel nem is ellenkezek, én se szeretem a koszt, és utálok porszívózni magunk után, szóval nem koszolok inkább, és most is papucsban jövök ki a konyhába, hogy aztán megvárjam Maddoxot, mert láttam ám azt a kis lüktető eret a halántékán, és azt még meg fogom kapni. Pokoli fejmosást a felelőtlenségről, meg minden ilyesmiről, amit már egy párszor végighallgattam tőle, nem vágyom rá még egyszer, de nem úszhatom meg.
Mindenesetre már a konyhában vagyok és felteszek egy kávét, a legnagyobb lelki nyugalommal, és miután Maddox is megjelenik a konyhában elnevetem magam. A hajfestékkel kapcsolatban igaza van, mert elképesztően hülyén állt neki.
- A fekete valahogy nem a te színed ha hajról van szó, de hogy még a szakállad is bemázoltad... igazán megvagyok hatva, tényleg. Komolyan - fordulok felé, de még nem akar beszélni, így hát vállat vonok és feltúrom a hűtőt hogy valami kaját rittyentsek magunknak, mert én is éhes vagyok, alig adtak enni, és nekem bizony farkasétvágyam van. Mindig is jó étvágyam volt. Kipakolok, és úgy döntöttem hogy omlettet készítek, mindenféle jóval. Baconnel, hagymával, zöldséggel egy kevés szalámival és liszttel. Laktató és finom, mert ízesítem is. Rutinosan forgolódok a konyhába a gatyám övére tűrve a konyharuhát, mint aki mindig is ezt csinálta.
Fél órán belül tálalom a kaját két főre.
- Remélem megfelel az omlett, ez a legegyszerűbb kaja ami laktató és gyorsan kész van - válaszolok, ahogy letelepszem az asztalhoz a zen nyugalommal ami a gúnynevem lett, mert illik is rám egy kicsit, és nem tudom melyiket szeressem jobban az Arzent ami méreg vagy az Zent ami nyugalom. Az illik is rám mondjuk, mert nehezen baszom fel magam bármin is. Elkezdem belapátolni a kaját a legnagyobb nyugalomban, a vihar úgyis le fog csapni, minek siettessem. Ahogy befejezem, eltolom a tányérom és a tárcám után nyúlok, kiveszem belőle a piercingjeim, és visszateszem az orromba is, meg a fülbevalómat is. Megborzongok ahogy kattan. Összevonom a szemöldököm.
- Maddox? Nem akarsz nekem valamit mondani, drága bátyám? - pillantok rá. Nem tudom miben sántikál, de azt hiszem nem fog jól esni.

Zen & Madox

Hiányozna?! Hogy hiányozna?! Már épp figyelmeztetőn morognék, hogy ne értékelje túl magát, mert nem ér annyit, amikor is inkább sóhajtok, és annyiban hagyom a dolgot. Nem ér annyit, hogy itt bent a kocsiban álljak le vele veszekedni. Sejtem, hogy a cigit keresné, de a kocsiban nincs cigi, a kocsi az én szent helyem, és csak az én szagommal lehet tele, idebent még egyetlen szukát sem döngettem meg, mert ez az én privát területem.
Szóval, nagy mázlija van, hogy nem gyújtott rá, mert az egész dobozta torkán nyomtam volna le, meggyújtva és gyújtatlanul is egyaránt. A legszebb az egészben, hogy képes lettem volna rá, csak azért,mert a kocsimban mert dohányozni.
A házba érve a fürdés lett elrendelve mindkettőnknek, én egyébként alaból is mentem volna, mert szét tudtam volna vakarni a festéktől a fejem, a csajok valami hennáról magyaráztak, képtelenség volt megnyugodnom, addig amíg fekete volt a hajam, így addig mostam amíg újra szőke nem lettem, így. A régi Madox az sokkal jobb, szimpatikusabb.
Alapjáraton már rég kint ücsörögnék a konyhaasztalnál, hogy vágjon elém valami kaját, én továbbra is csapnivalóan főzök, és nem füllött a fogam ehhez a női munkához, nem azért mert ott a helye a nőnek, azért mert jobban értenek a főzéshez. Bár Zen esetében ez kérdéses, viszont sosem dörgölném az orra alá, hogy van amiben tehetséges, előbb dőljön rám a fürdő. Az én fürdőm hatalmas volt, ahogy a szobám is, a gardróbom az már kisebb, minek a szerelő ruháknak egy egész helyiség, azok különben is a műhelyben vannak. Szóval felkaptam egy farmert, a pólót a nadrágom derekába tűztem, mert még egyelőre szárítottam a fejem és egy teljesen hófehér törölközőt arra használtam el, hogy a szakállamból és a hajamból a maradék fekete hennát dörzsölgessem, vagy bánom is én mit ,de nem maradt bent hetekig, és ez a lényeg. A fejem tetején a törölközővel a pofámat dörzsölgetve, mezítláb léptem a konyhába. Igen, a cipőt az ajtóban szokás levenni, ezt az egész falka tudja, még Zen is, mire beleneveltem… Mondjuk ehhez nem kellett sok, a farkas se piszkít a saját odújába, akkor ő miért tenné? Ez a része könnyű volt, könnyedén vette a ház tisztasági szabályait.
- Neked legalább nem kellett befesteni a hajad. – vetem oda foghegyről, és letáborozom az asztalfőnél, a lábamat az asztal alatt a másik székre rakom fel, és úgy pihenek, a zuhanyzás visszavett a harci kedvemből, de továbbra is élesen pillantok Zen felé.
- Csinálj valami kaját, aztán beszélünk. – magam elé húzom az aktatáskát és felnyitom a fedelét, gyorsan kicserélem a régi fülbevalóit, az újra, a régieket a zsebembe mélyesztettem, mivel mind a négyet én készítettem, az első darabokat is, így pontosan le tudtam másolni az első párat is. Probléma megoldva. Ahogy a kocsimban, úgy a házban sem cigizünk, ezért van egy ajtaja a hátsó teraszra, ahová ki tud lépni dohányozni, mert megnyúznám szintén ha a lakásba tenné. A szagát nem bírom csak. Egyesek mintha teveszart szívnának, komolyan.
Figyeltem a mozdulatait és azon morfondíroztam, hogy hogyan tud ilyen nyugodt maradni, persze ő Zane, a gúnyneve is pont arról a buddhista marhaságról jutott eszembe. Na meg azért is, mert mindenhol képes elaludni. El kéne küldenem egyszer orvosi vizsgálatra, hogy… hogy is hívják azt a betegséget? Narkolepszia, esetleg nem-e az… Bár tudom,hogy képtelenek vagyunk betegségre, de mi van ha ez ilyen Arzen specifikus?

do or do not. there is no try.