a million girls would kill for this job

Nael & Angela

Még azután sem  érzek kényszert sem a megfutamodásra sem a félelemre, miután a vámpír közelébe értem. Az itt töltött éveim alatt annyiszor csináltam már és mindig ugyan így éreztem magam. Nyugodtnak és higgadtnak és azt hogy szeretem a munkámat. A férfi nem adott rá okot, hogy ne így érezzem és sosem tett panaszt a viselkedésemre és nekem már ennyi is elég volt. A köszöntésre mosolyogva biccentek, miközben kinyitom a kis határidőnaplóm fedelét és megkeresem a mai napot, ahova rendezett kézírással feljegyeztem a mai dolgokat.
Kérdésére kissé oldara döntöm a fejem és újra a vámpír szemébe nézek. Meglehetősen szokatlan kérdés, egy fél pillanat erejéig meg is ütközöm rajta, de mivel nem olyan fából faragtak, hogy egykönnyen ki lehet zökkenteni egy kérdéssel, nem csinálok belőle problémát.
- Céltudatos és munkamániás - felelem egyszerűen, miközben helyet foglalok a mutatott székre és egy folyékony mozdulattal keresztbe teszem a lábaim és a combomon nyugtatom a naplót, tollat készenlétben tartva várom, hogy elkezdhessük. Nem kívánok neki többet mondani magamról, hiszen egy év alatt maximálisan biztos vagyok benne, hogy kiismert már annyira, hogy pontosan tisztában legyen a fontos dolgokkal. Ha valami nem tetszett volna neki, nem tartott volna sokáig félretetettnie az útból. Mikor jelez, hogy nekikezdhetünk, visszapillantok a papírra.
- Ma tizenegyről tíz órára kellett előrébbhozni a meghallgatások kezdetét. Természetesen a tanács többi tagját is értesítettem a dologról... A déli megbeszélést kénytelenek voltunk lemondani..

Rövid, de velős

a million girls would kill for this job

Nael & Angela

A megbeszélés, mint mindig, most is másodpercre pontosan ért véget, a telefont elégedetten tettem le és hátradőltem az irodai székemben. Imádtam a munkámat, profinak és rendkívül hatékonynak éreztem magam a nap minden percében. Nem feszélyeztek a munkaadóim és végtelenül elégedettek voltak azzal amit csináltam, ami mindig mosolyt csalt az arcomra. Szusszanásnyi időm maradt, mielőtt még egy másik, személyes megbeszélésre kellett sietnem Monsieur Naelhez, hogy mint az eddigi ittlétem alatt megszokott átbeszéljük a nap eseményeit, a rám váró feladatokat, illetve a rá és a Tanács többi tagjára váró audienciákat. Egy perc telt el csendben pihenéssel, majd felálltam, nyújtózkodtam egyet és útnak indultam a könyvtár felé. Fekete bőr bevonatos határidőnaplómat a mellemhez szorítva vágtam át a főépület folyosóin a célom felé.  
A könyvtár ajtaja elé érve lesimítottam fekete ceruzaszoknyámon egy nem létező ráncot, majd megigazítottam az egyszerű és elegáns szabású fehér blúzom gallérját. Vannak akik unalmasnak mondanák a szettet, viszont én tisztában voltam vele, rajtam milyen tökéletes és visszafogottan szexi hatást kelt a fekete magassarkúval, aminek a talpa vérvörösen ragyogott, amihez passzoltak az aprócska csepp alakú rubint fülbevalók és a hozzájuk érő nyaklánc. Visszafogott, elegáns, mégis a dekoltázs... Miért tagadjam az igazat? Jó nő voltam, és ez nem tűnt éppenséggel hátránynak.
Másodpercek múlva profikhoz illő mosoly jelent meg az arcomon és halk cipősarok kopogás kíséretében léptem be a terembe a vámpír felé sétálva. Tisztes távolságban álltam meg, hiszen a világért sem akartam tolakodni, viszont húzni se szerettem volna se az ő, se az én drága időmet. Minek köntörfalazzak, elvégre ő rendelt ide, felesleges szégyenlősködni
- Jó napot Monsieur Nael! - szólítottam meg mindenféle félelem nélkül, határozott, ám tiszteletteljes hangon. Hajamat a vállam mögé lökve nyitottam ki a bőrkötéses határidőnaplót és egy tollat készenlétbe helyezve néztem fel rá.
- Bocsásson meg, ha készen áll, kezdhetjük a megbeszélést - mosolyogtam rá fesztelenül - Esetleg óhajt bármit mielőtt nekivágunk?

304; Rövid, de velős <3