Poison After Bite

Bevezetõ
Poison After Bite
Sötét köpenyek libbennek, hatalmas tappancsnyomok tarkítják az erdő talaját, vértelen áldozatok fölé démonok hajolnak. Valahol másutt a csillagtalan, hűvös éjszakában farkasvonyítás hallatszik, kövér hold fénye tör át a sötét felhőkön keresztül. A földtől néhány méterre alaktalan lény lebeg, várva a megfelelő pillanatra, hogy a kiszemelt áldozatára vesse magát, miközben egy halandó álmát épp egy hasonló lény őrzi.
Az oldal kitalált világra épül, az egész csupán fikció, nagyrészt a legendákat vettünk alapul. Akad néhány sorozatból, filmből merített ötlet is, de saját elemekkel is tarkítottunk megújult világunkat. A Poison after bite a természetfeletti világnak ad otthont - fajok harcait, testvériségek felemelkedését, halandók átlagos életét, de akár falkák hierarchiáját is nyomon követheted. Vagy inkább a részese lennél mindennek? Gyere, csatlakozz bátran hozzánk, ahol összesen nyolc faj közül válogathatsz, de akadnak egyéb csoportok, kovenek, falkák, akik lehet, hogy éppen rád várnak. Hogy mi a teendőd? Önmagadnak lenni. Vagy kevésbé. A döntés egyedül a tiéd!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
beszélgess bátran
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok
Nova Nightingale

Kedd Május 22, 2018 5:57 pm

Kikötő és dokkok

Hétf. Május 21, 2018 10:45 pm

Földszint

írta: Madox Smith
Hétf. Május 21, 2018 12:36 pm

Starbucks

Vas. Május 20, 2018 5:03 pm

Chicagoba be- és kivezető út

Pént. Ápr. 13, 2018 2:37 pm

Csocsó és biliárd terem

Szomb. Ápr. 07, 2018 5:19 pm

Néptelen sikátorok

írta: Josh Taylor
Szomb. Ápr. 07, 2018 3:02 pm

Heart of Europe

írta: Vendég
Szer. Ápr. 04, 2018 7:27 pm

Black Star Pub

Hétf. Ápr. 02, 2018 1:47 am

Konyha és étkező

Hétf. Ápr. 02, 2018 12:22 am

Társalgó

Szer. Márc. 28, 2018 11:02 pm

Red Pirate Pub

írta: Poisoner
Szomb. Márc. 24, 2018 2:35 pm

Statisztika
mennyi?!
Fajok Hölgyek ♀ Urak ♂
Vámpírok 9 13
Boszorkányok 5 3
Vérfarkasok 5 9
Hibridek 1 1
Félvérek 1 0
Lidércek 3 1
Banshee-k 2 0
Emberek 7 5
Összesen 34 31
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (16 fő) Szomb. Okt. 14, 2017 9:24 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Mr Purple Pub

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Mr Purple Pub   Szomb. Márc. 24, 2018 2:33 pm

Szabad játéktér.

avatar
Méregkeverő
₰ Reagok száma :
521

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://poisonfrpg.hungarianforum.com
TémanyitásTárgy: Re: Mr Purple Pub   Vas. Nov. 26, 2017 9:56 pm


Maverick & Avery




A szituáció kezdett zavarba ejtő, és kínos lenni. Legalább ötször megbántam, hogy őt hívtam ide. Szükségem volt rá, a jelenlétére, de ostobaság volt épp neki Andrew-ról beszélnem, hiszen iránta már nem éreztem semmit, míg Maverickhez... több érzelem fűzött, mint kellett volna. Miközben ő beszélt, én is megragadtam a poharamat, és kiittam belőle az utolsó két kortyot. Nem akartam berúgni, de ha ezt a beszélgetést folytattuk, szükségem volt egy kis bátorítóra, különben tényleg a kabátomért nyúltam volna, hogy kiinduljak a pubból. - Nem akartam Thaliát hívni. Ő mindenbe annyira beleéli magát... hisz' ismered. Ha ő jelent volna meg, hogy életet leheljen belém, bizonyára sírással végződött volna a találkozó. Erős akarok maradni. - jelentettem ki határozottan, mert nincs az az isten, hogy én pont egy ilyen pasi miatt törjek meg. Lesújtott a jelenléte, persze, de nem olyan értelemben, ahogy Mave gondolja. Férfiből van, így nyilván nem érti, milyen az, ha olyan személlyel futsz össze, aki gyűlölsz, ám egykor kötődtél hozzá. Fájdalmas a felismerés, hogy képes voltál ilyen hatalmasat hibázni, én pedig majdnem életem legnagyobb hibáját követtem el mellette. - Túlreagálom?! - fakadtam ki, majd vettem egy mély levegőt, s lehunyt szemmel hosszasan kifújtam. - Olyannyira gyűlölöm azt az embert, Maverick. Hogy lehet ezt túlreagálni? Látni sem bírom. - az utolsó szavaknál elcsuklott a hangom. Próbáltam tartani a lelket magamban, nem kiakadni, de nagyon mélyen magam alatt voltam. Látszott rajtam, de csak a töredéke annak, ahogy valójában éreztem magam. A sötét gondolatokat igyekeztem elnyomni magamban, de saját magam elől nem titkolhattam el, hogy akárhányszor Andrew-ra gondoltam, élettelenül láttam heverni az egyik sikátorban, és ez... mérhetetlen elégedettséggel töltött el. Amiből az következett, hogy rettegtem, mi lesz, ha legközelebb látom, de ezt nem akartam bevallani, hangosan kimondani. Ő mosolygott, de a szavai olyannyira szíven ütöttek, hogy nem tudtam először megszólalni. A szavak bennem rekedtek, a levegővel együtt, amit jó fél perc után eresztettem csak ki, egy nagy sóhaj kíséretében. Én mondtam ki, hogy ő nem a pasim, de ahogy azt mondta, a közelében sincs ennek a szerepkörnek, nos, nehéz volt megemészteni. Nagyon erőlködtem, hogy a csalódottság ne üljön ki az arcomra, így egy szomorkás vigyort villantottam rá, mert valahol pokolian jól esett, hogy fontos vagyok neki, de ő nem úgy gondolt rám, mint én őrá, és ez elkeserítő volt. - Hát megvédem magamat! - vágtam vissza dacosan, de csak azért, mert leplezni akartam a valódi érzéseim. Ő is dühösnek tűnt, az volt a legjobb megoldás, ha én is annak tettetem magam. - Te is fontos vagy nekem, Mave. Szóval meg kell kérdeznem, minden rendben veled? Ha nem akarsz itt lenni, nem tartalak vissza... - Még a hülyének is feltűnt volna, mennyire feszült, akkor szokott így kinézni, ha valami nem úgy sül el, ahogy ő szeretné. Mi másra gondolhattam volna, mint arra, hogy nem szívesen van itt? Talán túl sokat kértem tőle, késő este felhívni, csak mert felzaklat az exem jelenléte? Ez igazán szánalmas húzás volt, Avery! Újabb sóhaj hagyta el ajkaim, majd én is emeltem a kezem, jelezvén a csaposnak, hogy nekem is töltse újra a poharam. A színes, ízletes koktél erősebb volt, mint azt elsőre gondoltam, vagy csak a kimerültségtől hatott rám ennyire, mindenesetre még egy italra szükségem volt. Szavaira először nem tudtam mit felelni, szóval csak követtem a példáját, és kortyoltam az italomból. Szabad nő voltam, tényleg, aki arra vágyott, hogy a mellette ülő férfihez kötődjön. Utáltam az egész helyzetet, az érzéseimet, de legfőképp magamat, mert semmit sem tehettem. - Már nincs olyan, hogy kettőnk dolga. Szerencsére. - morogtam, és nagyon reméltem, hogy ő is így fogta ezt fel, hiszen ő tett tönkre annak idején mindent. Amiért tulajdonképpen hálás voltam, így legalább fény derült a valódi énjére, közelebb került Maverickhez, bár ez utóbbi nem tudom mennyire volt jó. Túl közel kerültem hozzá.



619 szó|| wildest dream|| || kredit








I don't love you
but I always will



avatar
Hibrid
₰ Play by :
candice accola
₰ Reagok száma :
8
₰ Foglalkozás :
olvasószerkesztő

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mr Purple Pub   Csüt. Nov. 23, 2017 2:34 am


To: Avery





- Ouch. – Reagáltam a szavaira, mikor azt mondta, talán nem engem kellett volna hívnia. Hunyorogva bámultam rá néhány pillanatig, majd a poharamra magam előtt, amit meg is fogtam. – Nos, lehet Thalia megértőbb lenne nálam. Kibeszélnétek lányokhoz méltóan a témát, meg efféle dolgok… de engem hívtál, így én jöttem, szóval érd be velem, Ave’. – Megkocogtattam végül a poharam oldalát, majd újra a lányra emeltem a tekintetem és hallgattam végig.
- Nem egészen értem… - Jegyeztem meg halkan. Ha még csak hozzá sem szólt (amit nagyon is jól tett), akkor felháborodásnak én okát nem igazán látom, de nem akartam vele vitába szállni. Ahogy tovább beszélt, szusszantam egyet, majd leraktam a poharat, anélkül, hogy ittam volna belőle.
- Túlreagálod kicsit. – Pedig ezt nekem kellene. Tettem hozzá gondolatban, hisz nekem jogom lett volna a felháborodásra, hisz az ex, az az ostoba férfi újra itt volt és újra magára vonta a szeretett nő figyelmét. Tehát, kérlek, nekem van jogom felháborodni és senki másnak!
Nem tudtam mit felelni a szavaira, hisz nem értettem túlontúl a csajos lelkizéshez. Nem voltam nő! És nem is szándékoztam az lenni. A továbbiak némileg szíven ütöttek, az állkapcsom kissé megfeszült, alig néhány pillanatra.
- Nos… - Ejtettem meg felé egy mosolyt, miközben magamhoz vettem újfent a poharat, amiből ezúttal kortyolni sem voltam rest. – Valóban nem vagyok a pasid, sőt, a közelében sem vagyok eme szerepkörnek… - Biccentettem felé, ugyan azzal a hamiskás, bohókás mosollyal az arcomon. - …de attól még fontos vagy számomra, Avery, és ami azt illeti, rajtam kívül egy férfi sincs ennyire közel hozzád, mint én. Ha nem én védelek meg, ha nem én állok előtted teljes vállszélességgel, akkor mégis ki?! – Tártam ki a karjaimat, majd mutattam körbe. Aztán újból kortyoltam a pohárból, mígnem az asztalra raktam. Mérges voltam, sőt mi több, dühös. Miért kellett ezt ennyire nyíltan az arcomba vágnia? Nem vagyok a pasija. Hát ezzel én magam is tisztában voltam és gyűlöltem ezt a helyzetet. Tipikusan a barát-zónában rekedtem, de őszintén szólva, barátnak sem voltam túlontúl jó. Idegesen pillantottam a kiürült pohárra, majd a pincérre, akinek intettem is, hogy hozzon még egy kört.
- Ha nem akarod, természetesen nem avatkozok bele. Hisz ez a kettőtök dolga, amihez voltaképpen semmi közöm sincs. Sőt, szabad ember vagy, Avery. – Tettem hozzá, igyekezvén a hangomból eltüntetni a sértettség ízét, mígnem megkaptam az újratöltött poharam. A számhoz emelve ittam is, a whisky pedig végigfolyt a torkomon, ezzel ellazítva engem, az elmémet, a szívemet, ami már túlságosan szorított az elmúlt szóváltás következtében.



409 words || Give me love || note: - || kredit





you brought me back to life


avatar
Boszorkány
₰ Play by :
Joseph Morgan
₰ Reagok száma :
6

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mr Purple Pub   Csüt. Okt. 26, 2017 5:16 pm




Mavery


Ahogy elmosolyodott, valami megmozdult bennem, mintha ezer denevér csapódott volna a hasfalamnak belülről, a gyomrom apróra zsugorodott. Imádtam ezt a mosolyt, teljesen izgalomba tudott hozni, még a legszomorúbb pillanatokat is képes volt vele feldobni, s ő még csak nem is tudta, mekkora hatalma van felettem. A lelkemet is eladnám az ördögnek, csak hogy újra láthassam a lehengerlő mosolyt, amitől enyhén mindig kipirult az arcom, bár ez jelen esetben nyilván nem látszott, a hideg is megtette a magáét ez ügyben. Zavarban voltam a közelében, mégis inkább őt hívtam fel, mint Thaliát. A férfiben valami furcsa módon jobban megbíztam, mint bárki másban, más férfiakat viszont kerültem, amennyire csak lehetett, a boldog párok láttán pedig még dühös is voltam. Nem kívántam Andrew-val boldog életet már, semmit nem akartam tőle, de nagyon dühített, hogy majdnem hozzámentem. Mave-et viszont szívesen láttam volna magam mellett, ami egyszerre volt üdítő, hiszen így volt esélyem még a szerelemre, nem volt veszett ügy, másrészt riasztó, hiszen arról a férfiről ábrándozok, aki Thalia számára inkább apa, vagy mentor. Számomra viszont egészen más szerepet töltött be, s ha ez kitudódna... akár a saját síromat is megáshatnám magamnak. Rettegtem az elutasítástól, valamint attól, hogy én magam fogom tönkretenni ezt a családot, ami nekem az egész világot jelenti. Az elnyomott érzéseim viszont egyáltalán nem segítettek a lelki állapotomon. Dühösen pillantottam Maverickre, és egy pillanatra tényleg megbántam, hogy őt hívtam fel. Lehunytam a szemem, és elszámoltam lassan tízig, mielőtt újra ránéztem, és válaszoltam volna neki. - Talán nem téged kellett volna idehívnom. - sóhajtottam, és tényleg megfordult a fejemben, hogy fogom a kabátom, majd lelépek. Aztán mégsem teszem, mert a szavai ellenére is megbízom benne. - Azért zaklatott fel, hogy a városban van, mert majdnem hozzámentem. Tudod hányszor megbántam már, hogy vele éltem évekig? Hogy lehettem ennyire vak... - Az utolsó néhány szót csak magam elé mormoltam, igazából nem is neki szántam. - Ez bármikor megtörténhet mással is. Talán most is épp egy újabb lányt fűz, aki nem természetfeletti, vagy nem erős. Megőrjít a gondolat, hogy bánthat valakit. Ezért nem akarom, hogy felkeressen, mert ha meglátom a képét a munkahelyemen, vagy az otthonunkban, nem leszek képes visszafogni magam. És bármekkora rohadék, nem akarok senkit megölni. - Közelebb hajoltam Mave-hez, hogy senki se hallja az utolsó szavaimat, de a közelsége nagyobb hatással volt rám, mint a koktél. Magamhoz vettem említett ital maradékát, s egy mozdulattal kiittam az utolsó cseppig. Egy pillanatra majdnem emeltem a kezem, hogy jelezzem a pult túlsó végében lévő fickónak, hogy készítsen még egyet, de aztán meggondoltam magam. Maverick, plusz én, plusz sok alkohol... inkább össze se akartam adni, féltem a végeredménytől. A közelében óvatosnak kellett lennem, mielőtt még kikotyogom a zavaros érzéseim iránta. Kíváncsian vontam fel a szemöldököm, mert kicsit homályos volt számomra, ő miért utálja ennyire az egykori vőlegényem. Hiszen gyakorlatilag nem ért hozzám soha, egy újjal se. Ne képzelj bele semmit, Avery! ~ utasítottam magam gondolatban. Hiszen Thaliát is a kelleténél jobban védi. És hivatalosan is elhatároztam, hogy nem ihatok többet. A fejembe sem állt az alkohol, még is őrültségeket gondolok. - Nem vagy a pasim, hogy ilyeneket tegyél értem. Addig jó, amíg nincs egyikünk közelében sem az a seggfej. - nevettem fel zavartan, mert bármennyire próbáltam figyelni a viselkedésemre, valahogy mindig képes voltam a leghülyébb dolgokat mondani. Sosem jókor, sosem jó helyen, sosem jó embernek.

547 szó ● genie in the bottleoutfit

avatar
Hibrid
₰ Play by :
candice accola
₰ Reagok száma :
8
₰ Foglalkozás :
olvasószerkesztő

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mr Purple Pub   Szomb. Okt. 21, 2017 7:52 pm




To: Avery


Ahogy kiejtette a szavakat a száján, elmosolyodtam. Na igen, tudtam, hogy „kivételes” vagyok. Bizonyos értelemben az voltam, de nem úgy, ahogyan akartam. Csak egy apró bólintásra futotta tőlem és nem többre. Egyszerűen erre nem is lehetett igazán mit reagálni. Bízott bennem és ennyi. Én voltam az oka, hogy így érzett az irányomba. Ha nem adtam volna neki olyan boszorkányfőzetet, akkor nem érezne az irányomba semmit. Főleg nem ilyen érzéseket… bizalmat. Ugyan annyira lenne velem bizalmatlan, mint a többi férfival. Ez volt az, ami igazán elkeserítő volt. De bele kellett törődnöm és inkább fenntartani az „álcám”. Vagy az övét. Nem is tudom. A lényeg, hogy a főzet hatását nem akartam visszavonni sehogyan sem, hisz az mindent megváltoztatott volna. Alapjaiban.
A szavaira értetlen arcot vágtam, majd megráztam a fejem gyengén.
- Sajnálom, Avery, de egy fél pillanatra igenis komolyan gondoltam és nem kellene ennyire megbotránkoznod rajta. Csak gondold át a helyzetet logikusan: idehívsz, amiért az ex fiúd a városban van. Mégis mire kellene gondolnom, miért kavar ez fel téged? – Vágtam vissza, majd egy sóhajjal félrenéztem. Persze még intéztem hozzá néhány szót, mire ismét választ kaptam. A szemem sarkából néztem rá, miközben a poharamért nyúltam. Azonban a mondatát nem fejezte be.
- Attól félsz, hogy mi van, ha felkeres? Egyszerű: elküldöd. Ha nem akarsz már tőle semmit, akkor érthetően a tudtára fogod adni, ő meg lesz olyan okos és érett nagyfiú, – magyaráztam gúnyosan – hogy megérti ezt és eltűnik olyan gyorsan, ahogyan jött.
Mély levegőt vettem, majd a poharat a számhoz emelve kortyoltam belőle.
- Nem vagy vele egyedül… - Mormogtam a további szavaira és tűrtem a szemkontaktust is. – Ha akarod, felkeresem neked én és elüldözöm a városból. Avagy: beszélek vele és finoman megkérem, hogy tartsa magát távol tőled. Akarod, Avery? – Kérdeztem egy fokkal már komolyabban. Szerettem volna, ha le van a gond erről az idegesítő exről. Idegesített, hogy ő a téma és hogy itt van Avery közelében. Hosszan fürkésztem a lány arcát, miközben a válaszára vártam.


323 szó ● Give me love ●    


you brought me back to life


avatar
Boszorkány
₰ Play by :
Joseph Morgan
₰ Reagok száma :
6

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mr Purple Pub   Kedd Okt. 17, 2017 12:48 am




Mavery


Egy pillanatra mintha megdöbbenést láttam volna az arcán, amitől rögtön előtört belőlem a paranoia. Biztos bolondnak nézett, amiért Andrew nevét hoztam fel, vagy hogy milyen állapotba kerültem miatta, de... annyi minden kavargott a fejemben. Nem akartam, hogy miatta még Maverick is furcsán tekintsen rám, őt nem veszíthettem el, abba beleőrültem volna. Azt akartam, hogy mellettem legyen, hogy támogasson, és megértse, min megyek keresztül, de még én magam sem értettem, hogy mi történik. Az a férfi már nem jelentett számomra semmit, tényleg semmit, nem volt érdemes arra sem, hogy dühös legyek rá, mert akkor foglalkoztam volna vele. Az igazság pedig az, hogy nem gondoltam rá már évek óta, pontosan azóta, hogy felépültem a szakításunk után. Nehéz volt, nagyon megviselt, és ha a barátaim nem állnak mellettem, nem biztos, hogy újra az az erős nő lennék, aki előtte. Sőt, talán még erősebbé is váltam, mégis egy szégyenlős tizenéves hasonlítottam, ha Mave képbe került, vagy akár csak szóba. Hogy Thalia ezt hogy nem vette még észre, magam sem értettem. Őrá barátként tekintettem, de Mavericktől teljesen mást szerettem volna, mégse voltam kész rá, hogy elé álljak, és bevalljam neki az érzéseim. Képtelen voltam rá, hiába bíztam benne. Egy új kapcsolatra nem álltam készen, arra meg végképp nem, hogy az ostoba érzelmeim miatt elveszítsem őt. - Bízom benned, kétségkívül! Te kivételes vagy. - mosolyodtam el, és végre ráemeltem a pillantásom. Szerettem volna helyette elbújni, ugyanakkor nem voltam rá képes sokáig, hogy ne nézzek rá. Az arca vonzotta a tekintetem. A szavaira mégis elkaptam róla a pillantásom, nagyot nyelve bámultam a pultot. Dühös voltam magamra, mert nyilvánvalóan az lett volna a normális, ha nem érdekel Andrew, olyannyira nem érdekel, hogy fel se tud bosszantani, mégis hatással volt rám. Nagy hatással, ami azt illeti. Ingerülten Maverick felé kaptam a fejem. - Ezt nem gondolhatod komolyan, Mave! - förmedtem rá, fogaim közt szűrve a szavakat, aztán felsóhajtottam. Szégyelltem magam azért, mert felhívtam, azért, mert így kifakadtam, de nem tudtam megbirkózni mindezzel. Túl sok volt nekem, Andrew városban való tartózkodása feltépte a régi sebeket. A tanácsára felnevettem, nem épp vidáman, de nem ellene irányult a gúnyos nevetés. - Épp ez az! Rossz érzésem van azzal kapcsolatban, hogy itt van. Mi van... mi van ha... - Nem tudtam befejezni a mondatot, kérdéssé alakítani, mert ki sem tudtam mondani a szavakat. Arcomat a kezeimbe temettem, próbáltam nem kiborulni még jobban. Gondolni sem bírtam arra, hogy felkereshet, vagy arra, hogy másvalakivel viselkedik olyan undorító módon, mint velem. Valakivel, aki nem tudja megvédeni magát, valakivel, akiben komoly károkat is tehet. Gyűlöltem a gondolatát is, hogy nem ismerem a céljait, nem tudom mi lesz a következő lépése. - A gondolattól is rosszul vagyok, hogy a városban van! - néztem fel végül, egyenesen Mave szemeibe.


avatar
Hibrid
₰ Play by :
candice accola
₰ Reagok száma :
8
₰ Foglalkozás :
olvasószerkesztő

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mr Purple Pub   Kedd Okt. 17, 2017 12:10 am




To: Avery


Még mindig zaklatott volt, ez jól látszódott a mozdulatain, sőt, a hangjából is érződött továbbra is. A szavak, amik elhagyták ajkait, kissé megkeményítették arcvonásaimat. Andrew? Először azt hittem, nem hallok jól a fülemmel. De tévednem kell. Tényleg az exe nevét emlegette fel előttem, ami egy cseppet sem volt a ínyemre. Amint megkaptam az italomat, belekortyoltam. Jobb volt, mintha máris elejtettem volna egy csípős megjegyzést arra az alakra vonatkozóan, aki nyilvánvalóan nem érdemelte meg Avery figyelmét. A poharat lazán az ujjaim közt tartottam és azt figyeltem, miközben a további szavait hallottam. Felhúztam a szemöldököm, majd érdeklődő, mégis halvány mosollyal pillantottam rá, miközben leraktam a poharat a pultra.
- Bizalmatlan a férfiakkal szemben, huh? Tudom, hogy bennem bízol. – Jelentettem ki a nyilvánvalót, hisz ha valamiben, ebben biztos voltam. És ő is. Azonban a gondolataimba újra beférkőzött az exének a neve.
- De ami fontosabb… az Andrew. Láttad. És most? Mit akarsz csinálni? Felkeresed? Azt ne mondd, hogy még mindig szerelmes vagy belé, Avery. – Összehúztam a szemeimet is. Nem akartam, hogy a gyanúm beigazolódjon. De most őszintén. Miért lenne zaklatott, ha semmit nem jelent számára az a fiú? Valószínűleg még mindig van néhány kötelék, ami hozzá fűzi. Ideje lett volna elvágni ezeket egyszer, s mindenkorra.
- Ha nem, akkor nem kellene zaklatottnak lenned. Kerüld el messzire és próbálj más valakire figyelni. Azaz más valamire. Bármire. A munkádra, a barátaidra. – Javítottam ki magam rögtön, még a hangom sem remegett meg. Jól tudtam elrejteni az érzéseimet, hisz miért tárulkozzak ki, ha csak az lehet a vége, ahol megsérülök?
Sóhajtottam egy aprót, majd újra a kezembe vettem a poharat, hogy igyak. Egy pillanatra megfordult a fejemben, miszerint felkeresem ezt az Andrew-t és elbeszélgetek vele. Bár abból nem csak beszélgetés lett volna, sőt. Nagyon reméltem, hogy nem azért tért vissza a városba, hogy újra magához édesgesse Averyt, mert abba lett volna nekem is némi beleszólásom.
Kissé belemerültem a gondolataimba, így ha Avery az utóbbi pillanatokban beszélt hozzám, valószínűleg nem is hallottam meg. Sietve elpillantottam felé kérdőn.


329 szó ● Give me love ●    


you brought me back to life


avatar
Boszorkány
₰ Play by :
Joseph Morgan
₰ Reagok száma :
6

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mr Purple Pub   Hétf. Okt. 16, 2017 11:46 pm




Mavery


Amíg vártam, kétes érzések támadtak bennem. Nagyon vágytam Maverick társaságára, de mivel az évek alatt nem jöttem rá, mit érez irántam - valószínűleg semmi olyat, amit én -, kicsit aggódtam is a találkozó miatt. Hiszen pontosan tudtam, hogy nincs a városban, mégis iderángattam, csak mert a múltam egy árnya felbukkant. Zaklatott voltam, így nem tudtam tisztán gondolkodni, pedig ha szántam volna egy percet a gondolkodásra, nem hívom ide. Én ennél összeszedettebb vagyok, de Andrew nem csak a szívemet törte össze, az emberekbe vetett hitem is. Bíztam bennük, mert egy részem nekem is ember a vérfarkas gének által, azt hittem nem lógok ki annyira a sorból, de nyilvánvalóan tévedtem. Andrew pedig az élő, lélegző emlékeztető volt erre. A hibára, amit elkövettem, mikor elvegyültem a halandók között. Időbe telt, mire úgy merészkedtem az utcára, hogy nem pillantgattam körbe, ki néz rám ferdén, csak mert más vagyok, munkát is minimum fél évig nem vállaltam, csupán a megtakarításaimból éltem. De Mave és Thalia átsegítettek ezen a nehéz időszakomon, lelket öntöttem belém, talpra tudtam állni.
Szégyenlősen sütöttem le a szemem, mikor végre ideért, és leült mellém, hogy italt rendeljem, valamint kérdőre vonjon. Aggódott értem, ez tisztán hallatszott a szavaiból, a pillantásából, abból, ahogy a térdremegtető mosolya lefagyott az arcáról, aminek hatására egyébként hullámvasutazott a gyomrom. Belekortyoltam az italomba, mielőtt rápillantva válaszoltam volna neki, még mindig zavarban voltam. - Találkoztam Andrew-val. - böktem ki, majd felsóhajtottam, és gyorsan helyesbítettem. - Illetve... csak láttam. A városban van. - nagyot nyeltem, hirtelen nem tudtam mit mondhatnék. Már nem szerettem őt, nem éreztem iránta semmit, még haragot sem, mégis felzaklatott a jelenléte, mintha bármilyen hatással is lehetne az életemre az, hogy itt tartózkodik. A város hatalmas, még össze sem kell futnunk, mégis apróra zsugorodott a gyomrom, ha arra gondoltam, hogy itt van. Hányingerem támadt, eltoltam magamtól a poharamat, ami még nagyjából félig volt a koktéllal, legalább addig sem kellett ránéznem Maverickre. - Sajnálom, hogy emiatt iderángattalak, de ő az oka annak, hogy bizalmatlan vagyok a halandókkal, és... a férfiakkal is. - inkább rá sem néztem, zavaromban elmosolyodtam magam, egy kicsit talán még nevettem is. Ezt pont őneki akarom kifejteni? Akihez vonzódom, akiben annak ellenére megbízom, hogy pasiból van? Nevetséges volt még a gondolata is.


avatar
Hibrid
₰ Play by :
candice accola
₰ Reagok száma :
8
₰ Foglalkozás :
olvasószerkesztő

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mr Purple Pub   Hétf. Okt. 16, 2017 11:10 pm




To: Avery


Épp egy másik városban voltam, mikor ez a kedves hölgyemény – Avery felhívott. Nem árult el semmit a találkozónk okáról, de a hangja zaklatott volt és ez semmi jót nem engedett sejtetni. Fogalmam sem volt, mi történhetett, amiért ilyen váratlanul „magához rendelt”, de nem volt időm azon morfondírozni, menjek-e, avagy sem. Hisz nem volt kérdés. Ha tehettem, mellette voltam, bármennyire is fájt a közelsége. A hiánya legalább annyira mardosott belülről. Sosem értettem, mit szeretett abban az átkozott Andrewban, de örültem, hogy kikerült a képből. Azonban a kapcsolatunk mit sem változott: bízott bennem, mindig engem hívott, ha valami baj volt vagy ha csak egy baráti beszélgetésre vágyott, de ennél többet nem akart tőlem. Ez fölöttébb bosszantó volt, mégsem tehettem ellene. Épp elég volt, hogy a bizalmát azzal a bizonyos boszorkányfőzettel nyertem el – legalábbis ezt a mérhetetlen bizalmat. Talán pont emiatt nem is remélhettem többet. De tudtam, hogyha újból felbukkanna egy srác a közelében, gondolkodás nélkül kiiktatnám. Képtelen lettem volna elviselni bárkit is a közelében, pláne nem hosszútávon. Még akkor sem néztem volna el őt mással, ha boldog lett volna. Ez az én önzőségem. Az egyik legrosszabb tulajdonságom, talán.
Hosszú időbe telt, mire elértem a kijelölt találka helyszínére. Kiszálltam az autóból, aminek egyből be is csaptam az ajtaját és lezártam. Miközben a zsebembe süllyesztettem a kulcsot, már indultam is a bejárat felé. Szinte fellöktem azt, aki épp akkor lépett ki a pubból, de még csak bocsánatot sem kértem. Belépve körbenéztem, azonban nem kellett sok, hogy kiszúrjam a szőkeséget a pultnál. Ajkaim gyors, rövid mosolyra húzódtak, mielőtt elindultam volna felé. Időközben levettem a bőrdzsekit magamról, hogy aztán a kezemben tegye meg a maradék pár lépést.
- Hogy vagy, kedvesem? – Léptem mellé. Hangom kissé halkabb volt, rekedtesebb. – Mi volt az a sürgős dolog, ami miatt ide hívtál? A hangod… nos, mondhatni, zaklatott volt. Mi történt? – Kérdeztem már mosolytalanul és komoly ábrázattal.
Leültem a pulthoz, majd kezemmel intettem a pultosnak. Rátekintettem, kikértem magamnak egy pohár whiskyt, mielőtt újra a lány felé fordultam volna. Folyamatosan a szemeit, arcát fürkésztem, néha engedtem csak meg magamnak, hogy ajkai felé is elvándoroljon a tekintetem.


344 szó ● Give me love ● hello, Ave'  


you brought me back to life


avatar
Boszorkány
₰ Play by :
Joseph Morgan
₰ Reagok száma :
6

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mr Purple Pub   Vas. Okt. 15, 2017 8:11 pm




Mavery


Ahogy szűnik a varázs, múlik a szerelem, s végül olyan fénytelenné és üressé válik, mint egy villanykörte, mely nem kap már áramot. Sötét lesz. Hideg. S akire egykor úgy néztél, hogy meg tudtál volna halni érte, most idegen lesz, közömbös ismerős - egy másik ember.

A feszültségtől merev a tartásom, gyomrom apróra zsugorodott, és csak állok a bejárat előtt, a hűvös szél hátrafújja hajamat. Arcom piros, ahogy a levegő arcomat érintette órákon keresztül. Fázom is, kabátom szorosan összehúzom magamon, a sál, amit még reggel rángattam magamra, legalább nyakam bőrét megvédi. Vacogok, de egy hatalmas sóhaj után lépem csak át a pub küszöbét. Ahogy belépek, rögtön megcsap a meleg, ujjaim fájnak, ahogy megy beléjük a vér, tagjaim is zsibbadtak, bár nem a hirtelen jött kellemes melegség miatt. Alsó ajkamat harapdálom, kezeim ökölbe vannak szorulva, így foglalok helyet a pultnál, és várok. A telefonom a kabátom zsebében lapul, azóta nem vettem a kezembe, hogy tárcsáztam az ismerős számot. Találomra rábökök az egyik koktélra a falon lévő plakáton, amikor a csapos rákérdez a rendelésemre, amit hamar elkészít, és felszolgál nekem. A számlámhoz írja, majd a pult másik végébe megy, ezzel magamra hagyva engem. Látom magam előtt a sötétbarna szempárt, a magas alakot, még érzem a bőrdzsekijének jellegzetes illatát, még csak koncentrálnom sem kell. S ezzel egyidejűleg a dühtől még inkább kipirul az arcom, ujjaimat leemelem a pohár oldaláról, mielőtt még apró szilánkokra zúzom az üveget. Akárhányszor nyílik az ajtó, én odakapom a fejem, remélve, hogy Mave bukkan fel, s akárhányszor más lép be, csalódottan fordulok vissza az italomhoz. A gondolataimba merülök inkább, igyekszem a munkára koncentrálni, a legutóbb olvasott könyvre gondolok, amit a kiadóhoz küldtek be. A természetfeletti világ nagyon csábító az emberek számára, de ha tudnák, ha látták volna mindazt, amit én tudok és én láttam... félnének, undorodnának tőlünk, akárcsak Andrew. Még belegondolni is borzalmas, hogy a városban van. Háttal állt nekem, így nem láthatott, de vajon mit keresett épp azin a környéken? Hónapokkal ezelőtt anyámtól tudtam meg telefonon keresztül, hogy kiköltözött a közös lakásunkból, kiadta bérlőknek, és a szülei felügyelik mindezt. Emlékszem, mennyire megkönnyebbültem aznap este, ma pedig az idegességtől csaponganak a gondolataim, nem tudok szabadulni tőle, egész nap egy kellemetlen érzés ült a gyomromban, és egy fejfájásszerű lüktetés kínoz, ami mintha egyenesen az agyamból áramlana. Idegességemben a szívószálat kezdem rágni, s mikor újra nyílik az ajtó, és beszalad rajta a hideg, oda sem kell néznem; rögtön tudom, hogy Ő az. Maverick megérkezett.


avatar
Hibrid
₰ Play by :
candice accola
₰ Reagok száma :
8
₰ Foglalkozás :
olvasószerkesztő

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mr Purple Pub   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Mr Purple Pub

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Poison After Bite :: Városaink :: New York :: Belváros-
^
ˇ