Poison After Bite

Bevezetõ
Poison After Bite
Sötét köpenyek libbennek, hatalmas tappancsnyomok tarkítják az erdő talaját, vértelen áldozatok fölé démonok hajolnak. Valahol másutt a csillagtalan, hűvös éjszakában farkasvonyítás hallatszik, kövér hold fénye tör át a sötét felhőkön keresztül. A földtől néhány méterre alaktalan lény lebeg, várva a megfelelő pillanatra, hogy a kiszemelt áldozatára vesse magát, miközben egy halandó álmát épp egy hasonló lény őrzi.
Az oldal kitalált világra épül, az egész csupán fikció, nagyrészt a legendákat vettünk alapul. Akad néhány sorozatból, filmből merített ötlet is, de saját elemekkel is tarkítottunk megújult világunkat. A Poison after bite a természetfeletti világnak ad otthont - fajok harcait, testvériségek felemelkedését, halandók átlagos életét, de akár falkák hierarchiáját is nyomon követheted. Vagy inkább a részese lennél mindennek? Gyere, csatlakozz bátran hozzánk, ahol összesen nyolc faj közül válogathatsz, de akadnak egyéb csoportok, kovenek, falkák, akik lehet, hogy éppen rád várnak. Hogy mi a teendőd? Önmagadnak lenni. Vagy kevésbé. A döntés egyedül a tiéd!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
beszélgess bátran
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok
World of Witchers

írta: Vendég
Hétf. Szept. 10, 2018 9:15 pm

Behind the Mask ~ A karakter hirdető fórum

Kedd Szept. 04, 2018 11:37 pm

Starbucks

Szomb. Aug. 25, 2018 7:30 pm

2018. augusztus

Hétf. Aug. 13, 2018 1:38 pm

Társalgó

Csüt. Aug. 09, 2018 6:46 pm

Konyha és étkező

Szomb. Aug. 04, 2018 5:09 pm

Fontos közlemények

Csüt. Aug. 02, 2018 5:16 pm

Maverick Tér

írta: Poisoner
Szer. Aug. 01, 2018 1:24 am

Golden Bowl Étterem

írta: Poisoner
Szer. Aug. 01, 2018 1:22 am

J.J. Foley's Bar & Grill

írta: Poisoner
Szer. Aug. 01, 2018 1:11 am

Irish pub

írta: Poisoner
Szer. Aug. 01, 2018 1:08 am

Kikötő és dokkok

írta: Poisoner
Szer. Aug. 01, 2018 1:07 am

Statisztika
mennyi?!
Fajok Hölgyek ♀ Urak ♂
Vámpírok 9 13
Boszorkányok 5 3
Vérfarkasok 5 9
Hibridek 1 1
Félvérek 1 0
Lidércek 3 1
Banshee-k 2 0
Emberek 7 5
Összesen 34 31
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (27 fő) Kedd Júl. 31, 2018 6:36 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Kertvárosi utcák

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Kertvárosi utcák   Szer. Nov. 01, 2017 7:24 pm

Are you gonna deny the savior,
in front of your eyes?
Stare into the night!
The Night \ Madoxnak \ +16

Ó hogy rohadna le a lábad köze! Már most érzem megint nekem feszülni oda lent. Idegesítő! Folyton ilyen kanos?! Hogy lehet, hogy nincs még senki az oldalán, legalább egy szuka, aki az óhajait lesi? Döbbenten és idegesen kérdezget, miközben sikerül felállnom és idegesen bevinnem egy-két ütést. De aztán már nem csak idegesít, direkt szekál, én pedig érzem, hogy a harag ismét elborítja az agyamat. Szinte visszavicsorgok rá.
- Először azért jöttem, hogy álmodban szétverjelek, de meggondoltam magam. Már bánom, hogy így döntöttem! - sziszegem az arcába. Jobb kezemet lecsapom, ezzel a lendülettel kinyitva a szorongatott viperát. Ám még se azzal támadok először lendületet veszek, és ha sikerül, mellkason rúgva taszítom hátrébb magamtól. Csak ezután indulok neki nagy hévvel. Antonytól tanult és fejlesztett mozdulataim egy része, a másik fele inkább csak dühös csapások. Komolyan elég lenne egy rossz lépés, hogy alám kerüljön és addig üssem, amíg csak magánál van, vagy lélegzik. Pedig nem akarom bántani. Illetve akarom. Akarom, hogy bocsánatot kérjen, amiért ennyire nagypofájú, bunkó szemétláda, most is! Megtehettem volna! Rátámadhattam volna álmában, és ahelyett, hogy azt mondaná "kösz, duh", még neki áll feljebb, hogy mit keresek itt! VAJON?! Ő nyomta a nyakamba ezt a szart és még ő kérdezget engem, hogy mit keresek itt?!
- Rohadj meg!! - kiáltom el magamat és igazából elszabadítom a poklot. Nem kímélem sem őt, sem a környezetünket. Ha kell, asztalt, széket vágok hozzá, vagy őt lököm rajta keresztül. Azt akarom, hogy fájjon neki, mint amennyire most én érzek fájdalmat.

Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Kertvárosi utcák   Szer. Nov. 01, 2017 6:12 pm

+16
Reanna & Madox

Outfit:
Nem Ruha
Words:
xxx

Belőle jön a fenyő illat, de itt van, ahogy beszívom az orromon az illatát ,érzem, itt van alatta ő is. Nem kéne, de mégis felnyögök ahogy fogd meg, ereszd elt játszanánk. Felkönyökölök, és az egyik kezemet a koponyájára simítom. Még álmos vagyok, még kissé kába, és a korábbi álom hatása alatt is volnék, de tettre kész vagyok, jó, igazán félre érthető, de mit izélsz? Minden tekintetben tettre kész vagyok, megvédeni az irhám, és mást is szívesen tennék az alattam fekvő nővel.
- Mi a f@szt keresel itt?! -kelek fel róla, sajnálom, hogy fel kell róla tápászkodnom, pedig szívesebben lennék rajta, maradnék fölötte, de nem. Meg kell tudnom, hogy mit keres itt! Nyilván kinyírni jött, ahogy a viperára pillantok, felhorgad bennem a harag, másrészt, nem hívtam! Komolyan, egy rohadt varázsigének kellett elhangzania ahhoz, hogy paranccsal magamhoz hívhassam, de én nem akartam!
Beletemettem az arcom a hajába, és erősen fogtam a karjait, hogy lehet valakit ennyire kívánni, akit megakarok ölni?! Frusztráltan morogtam fel, és lassan elengedtem őt. Felkeltem, és a vipera felé pillantottam.
- Hogy…hogy kerülsz ide?! – vicsorogtam rá, s ezzel egy időben érte a gyomorszájamat az ütés, felmorogtam, baromira nem tetszett, hogy még neki áll feljebb, talán annyi jó érzés volt benne, hogy ne egyből az érzékenyebbik felemet vegye kezelésbe, hiszen teljesen meztelen vagyok.
- Na nehogy már! Ezért jöttél, hogy az éjszaka közepén bokszoljunk?! De áruld már, hogy most mi a francot akarsz, de azt most megmondom, a lánc marad. – vicsorogtam, mire az állcsúcs ütést sikerült felvennie, komolyan úgy festett ez az egész , mintha valaki Hulk Hogannel, vagy The Rockal akarta volna felvenni a harcot. Vagy amikor Van Damme , Dolphot igyekezett lecsapni, na így érzem magam most. Ezekszerint működik, hogy a közelemben nem tud köd alakot ölteni, felöltöm az arcomra az egyik szokásos idegesítő, elégedett vigyoromat, a szám sarka épp csak felrepedt, úgy pillantok le Annára.
- Mi van,befuccsolt a terved? Netán nem tudtad eldönteni, hogy csatlakozz hozzám, vagy se? – lazán álltam, de készen álltam a következő támadására. – vagy csak azért jöttél, hogy próbálj megsimogatni?- a hasamar simítottam a tenyerem, és az állcsúcsomra, jelezve, hogy nem is hatottak meg az ütései





do or do not. there is no try.

.

avatar
Vérfarkas
₰ Play by :
Charlie Hunnam
₰ Reagok száma :
59
₰ Keresem :
Életem megkeserítőjét
₰ Foglalkozás :
Kovács, motor építő

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kertvárosi utcák   Szer. Nov. 01, 2017 5:41 pm

Are you gonna deny the savior,
in front of your eyes?
Stare into the night!
The Night \ Madoxnak \ +16

Elakartam hagyni a házat. Ott akartam hagyni őt, csinálja ami tetszik. Gondolkodni akartam a folytatásról, abban a tudatban, hogy ő is él. Hogy vadászott rám... talán fog is. De a jelenlétemet mindenképp megtalálja, ha akarja. Ez idegesített is és meg is nyugtatott egyszerre. Nem értettem, még is mit képzel?! Hogy majd... váh! Mindjárt vissza megyek, és megverem, ha elég ideig spanolom magamat ezzel, de inkább csak próbálom elnyomni a dühömet. Valahol, mélyen, megértem őt.
És ekkor hirtelen érzem, hogy egy hatalmas súly dönt le a lábamról. Esés közben váltanék túlvilági alakra, de sajna a nyaklánc - ó hogy az isten b#szná teherbe! - nem enged. Nyögve terülök el a padlón, miközben ez az állat bele harap a tarkómba. A fegyver, ami még mindig a kezemben van, nagyot koppan a fapadlón, erősen rámarkolok, s próbálok a hasamról a hátamra fordulni, hogy védekezhessek, hogy beverhessem a képét. Tudom, hogy ő az. Érzem kielégülésének szagát, hiába törölgette le magát. Meg hát más nincs is a környéken... szóval kizárásos alapon is mondhatnám ezt.
- Szállj le rólam, te istenverte barom! - kiáltok fel idegesen, s ficánkolok, próbálok szabadulni.
Ha sikerül és meg is tudok fordulni alatta, vagy felkelni a földről, dühösen esek neki. Dühösen és technikásan, harc edzetten. Tudom hova üssek, rúgjak.  Gyomorszáj, térdhajlat és áll. Ennyi elég szokott lenni egy átlag embernél.. Nála majd kiderül. De persze csak ha sikerül végre felkelnem a rohadt földről!

Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Kertvárosi utcák   Szer. Nov. 01, 2017 5:21 pm

+16
Reanna & Madox

Outfit:
Nem Ruha
Words:
xxx

A fenyő illat pedig egyre erősödött én pedig kezdtem belesüppedni ebbe a félálomba, vagy álmomba? Érzem az illatát, azt, hogy körbe ölel, azok a szagok most is eltelítenek, a semmivel sem összetéveszthető ölének illata. Hiába lidérc, akkor is…én éreztem! Tudom,hogy éreznek, hiszen sírt! Tán nem volt jó neki? Tapló voltam? Szemétláda? Igen, de vastag a bőr a képemen. Elnyújtott nyögés szökik ki a torkomon, és szinte azzal egy időben hallom meg a disszonáns hangot, ami nem illik a lakásom csödnjébe, egy fegyver kattanása, vipera! A levegőbe szimatolok, nem igazán mozdulok, bár a ragacsot jó volna letakarítani magamról. Várok még pár szívdobbanásnyi időt, és lassan mozdulok, a pólómba törlöm magam, gyorsan, de azért alaposan. Nem érzek mást, csak fenyőillatot, fenyőt és még valami édeskésebbet. Nesztelenül kelek ki az ágyamból, és indulok útnak az egyre erősödő fenyő illat után, a tenyeremet az ajtófélfára simítom, itt állt, még szinte meleg. Kinyitom a szemem, s ekkor már a borostyán sárga tekntetemmel pásztázom a sötétséget. Ott van, a folyosó végén, ahol a másik vendégszoba található, onnan pedik a nappali, és a végében a konyha. Karmokat növesztek, nem fáj, hiszen megszoktam már az ezzel járó érzéseket, s még hangja sincs. Akárki is vagy, megkeserülöd, hogy rám rontottál az éjszaka kellős közepén. Egyértelmű, hogy nem szuka, sem pedig fajtám béli, ha nőstény lenne legalább bemászott volna már mellém, ha akad olyan bátor, és időnként akadtak. Végigfuttatam a nyelvemet a fogaimon, lehet, hogy lesz némi vacsorám, így a telihold előtt? Nem kegyesek hozzám annyira a kelta istenek, hogy így lepnének meg! Sajnos…
Gyanítom annál csúnyább vége lesz ennek az egésznek. Vetődöm, hiszen a préda nem számít rám, van egy olyan érzésem, hogy azt hiszi,miután rárántottam, oldalra fordultam és horkolok is tovább, de neeem, egyáltalán nem így működik, nálam legalábbis.
A tarkójába martak a fogaim, hát jó, ez teljesen ösztönös volt, és azért reméltem, hogy sikerül belemarnom a fogaimmal, hajrengeteg se érdekelt, azt is reméltem ,hogy a lendületemmel és a súlyommal sikerül levinnem a földre, a többi nem számított. Ha nagyon ficánkol, majd a nyakát töröm. Nem volt diadalüvöltés, hogy elkaptam, már ha elkaptam, sem pedig az újoncok tipikus hibája, hogy bátorítva üvöltve vetem rá magam a prédára, nem dehogy. Csak sétáltam egy darabig a folyosón, szépen az árnyak közé olvadva és megvártam a megfelelő pillanatot, amikor láttam ,hogy a vállak kellően megereszkednek. Nő, ezt láttam az alakjából, de senki nőstény, nő assz,y akárki nem jöhet büntetlenül a házamba.




do or do not. there is no try.

.

avatar
Vérfarkas
₰ Play by :
Charlie Hunnam
₰ Reagok száma :
59
₰ Keresem :
Életem megkeserítőjét
₰ Foglalkozás :
Kovács, motor építő

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kertvárosi utcák   Szer. Nov. 01, 2017 1:13 pm

Are you gonna deny the savior,
in front of your eyes?
Stare into the night!
The Night \ Madoxnak \ +16

Játszi könnyedséggel mentem be a házba. A ház egy pontján még tudtam használni a túlvilági alakom, de ahogy egyre jobban beljebb sétáltam, lassan, és megállíthatatlanul szorított vissza evilági alakomba a mágia. Ebből is tudtam, hogy közeledek a célpontomhoz. Erősebben markoltam a viperát, nesztelen, óvatos léptekkel haladtam, néztem végig a szobákat, egyik után a másikat. Konyha, fürdő, nappali, valami vendégszoba és végül a háló. Ott találtam rá. Hátamat a falnak döntöttem, s óvatosan lestem be az ajtón. Kiszolgáltatottan aludt, vagy legalább is félig, mert közben meg... ehm... Ha ennyi év alatt nem láttam volna megannyi ehhez hasonló pillanatot, még zavarba is jönnék attól, amit csinál. Nem tudom, hogy mi a fenét gondoljak, vagy csináljak. Olyan magabiztos voltam mindenben, és magamban, amikor eljöttem. Van nálam fegyver, van nálam vipera. A szart is kiverhetném belőle. Megtehetném, még mielőtt felocsúdna. Megleckéztethetném, mert hazudott, mert a nyakamba aggatta ezt az átkot, mert ő még él, én meg nem. Mert ostoba és nem látja, mennyi minden várhat még rá, ha kinyitja a szemét, de a kicsinyes "bosszúja" lefoglalja.
~ Mintha csak én lennék. - jön gondolatban a következtetés. Élhetnék, ha akarnék... de talán nem is akarok. A fájdalom olyan mélyen gyökerezik.. csak tönkre tenném vele azokat, akiket közel engedek magamhoz. Mások nem igazán érdekeltek eddig, de Maddock. Ő más. Ő valamiért számít. Nem tudom miért. Nem érzem a szerelmet. Ez más. Talán igaza volt, amit legutóbb mondott. "Van az a pont, amikor elmosódnak a határok a gyűlölet és a kellemes érzések között."
Halkan sóhajtok és visszahúzom a fejem az ajtóból. Fogalmam sincs, mióta figyeltem. Talán másodpercek, vagy percek. Számomra elveszett már az idő, jó régen. A hideg fegyverre nézek a kezemben. Most, hogy nyugodtan át tudtam gondolni, másképp gondolom. Nem érdemli ezt. Négy nappal ezelőtt szinte sokkolt, hogy él, hogy mit akar tőlem. Fájt minden érintése és gondolata. Aztán ezek a hullámok a négy nap alatt egyre kisebbek lettek, s most kisimultak. Nem tudom, miért érzem ezt károsnak.Talán mert mindig az ő közelében érzem ezt a nyugalmat. Nem akarok tőle függni. Nem akarom elveszteni azt, ami vagyok.... de az is lehet, hogy csak félek az újba lépni. Halálom után belekényszerültem valamibe, amit megszoktam és most, hogy lehetőségem van a változásra, meghátrálok. Nem ő a gyenge... Én vagyok az. Halkan sóhajtok, behunyva a szemem. A vipera végére teszem a kezem, majd két kattanással összenyomom az eszközt. Ezt ma nem fogom használni. Ezután elindulok a házban arra, amerről jöttem, hogy a falon át távozhassak.

Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Kertvárosi utcák   Szer. Nov. 01, 2017 12:24 pm

+16
Reanna & Madox

Outfit:
Nem Ruha
Words:
xxx

A fenyő illat egyre inkább bekúszik az orromba, kellemes emlékek élednek ujjá, a hold közeledtével, vágyom arra, hogy a szabadban legyek, hogy a mancsaim a puha avarba süppedjenek, és a tűlevelek közt szaglászva érezzem meg a prédám szagát. Lehetőleg ne embert, erre mindig törekedtem, hogy sose emberre vadásszak. Senkit nem akartam az akaratán kívül farkassá tenni. Tudtam, hogy nem agonizálhatok itt sokáig. A falkámnak szüksége van rám, hiszen én tartom egyben őket. Ha nincs ott a vezér, elkanászodhatnak, és abból történnek a balesetek. A jelenlegi látszattal ellentétben én törődöm velük. Mire itt az idő, hogy teljes mértékben szükségük legyen rám, addigra összeszedem magam, és ott leszek velük. Francért nem hívtam ide azt a szukát! Utálom ezt! Azt is, hogy ilyenkor túltengnek bennem az érzelmek. Hasra fordulok, és felnyögök, ahogy az ágyékom a takaróval és a matraccal kerül érintkezésbe, a hangom túlfűtött, de morgok is, figyelmeztetőn. A farkasom vigyáz rám, tudom jól, hiszen nem akarja, hogy bajunk essen. Most már ellazultam, tudok aludni, hiszen huzatot cseréltem, azon már túl vagyok. Egész biztos, hogy álmodom, úgy érzem hogy a fenyőerdő közeledik, vagy én vagyok benne, nyakig. Újra a hátamra fordulok és most így vackolom magam a matracba és a párnámba, szeretem ezt az illatot, a szabadságot jelenti. Kettős érzelmek tomboltak bennem, hiszen hol szerettem magam, hol pedig gyűlöltem, mondjuk erről senkinek sem kellett tudnia. Elég, ha én vagyok tisztában ezzel. A kezem végig csúsztattam a vágyamon, s újra felnyögtem.
Álmomban pedig őt kergettem, játékból, ha utolérem ő lesz a jutalmam. Egyébként sosem volt alfa nőstényem, nem bíztam a nőkben, soha többet. Persze, mint nőket tiszteltem őket, de sosem választottam magam mellé egyetlen alfa nőstényt sem, aki pedig kiállt ellenem, könnyedén levertem, vegyék tudomásul, hogy nem kellenek nekem, nincs szükségem rájuk, csak akkor amikor valamiért kellenek, amikor könnyíteni akarok magamon. A fejemről félre esett fejhallgatóban most már a természet hangok hallatszottak leginkább.





do or do not. there is no try.

.

avatar
Vérfarkas
₰ Play by :
Charlie Hunnam
₰ Reagok száma :
59
₰ Keresem :
Életem megkeserítőjét
₰ Foglalkozás :
Kovács, motor építő

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kertvárosi utcák   Szer. Nov. 01, 2017 11:29 am

Are you gonna deny the savior,
in front of your eyes?
Stare into the night!
The Night \ Madoxnak

A forró víz fogta körbe meztelen testem. A kád gőzölgött, én pedig meg se moccantam, csak figyeltem a plafont. Eddig relaxáltam, most pedig tervezek. Amikor nincs határidő, nyugodtan és kényelmesen teszem ezt. A tervezés fontos. Minden alapja. Alap nélkül nem lehet várat építeni, és az összedőlhet. A fenyő illat körbe lengi a fürdőt. Egy egész üvegnyi illóolajat öntöttem a kád vízbe, s van még, hogy azzal mossak hajat. A forróvíz kitágítja a pórusaim, így a növény szagát mélyen magába szívja majd a bőröm. Nem azért csinálom ezt, mert tetszik a fa szaga. Azért, mert erős. És mert ez képes lesz megtéveszteni az érzékeny orrú "barátokat". Ez a lépés elengedhetetlen, ha észrevétlenül akarok egy bundás közelébe férkőzni.... főleg, ha az ismeri a szagomat. Így sem biztos, hogy az eredmény 100%-os lesz, de ha csak az utolsó pillanatban jön rá, ki is van a környékén, az bőven elég. És hogy miért pont fenyő? Mert Seattle környékén rengeteg van belőle. A nyaklánc persze még mindig a nyakamban van. Érzem is a súlyát, olyan, mintha megnehezítené a légzést. Mintha húzna, csalna valamerre. És ez nem véletlen... mert habár leszedetni nem sikerült a boszorkánnyal, megtudta csinálni, hogy a varázslat vissza is hasson. Tehát ne csak a tárgy testvére vezesse el gazdáját hozzám, hanem ez az ékszer is vezethessen engem a másik tárgyhoz. Ez pedig számomra elég volt. A boszorkány után a többi ismeretségemet vetettem latba. A rendőrségen rá kerestettem a camaro rendszámára. Nem hittem el, hogy kockáztatná a lebukás veszélyét egy lopott rendszámmal... másképp egyszerűbb. És tényleg. Hamis személyazonosság. Mondjuk ebben a korban már nem csodálkozom. Nekem csak azért nincs, mert nem tudnak elkapni. Nem volt rá példa. Se anyakönyv, se semmi. De ő... Ő alapos volt. "Madox". Nem túl fantáziadús választás, ha az eredeti nevét nézzük. Behunyva a szemem felvillannak bennem a régi emlékek az erdőben töltött pillanatokról, amelyek aztán vegyesen keverednek a pár nappal ezelőttitekkel. Szorító marka, amelynek nyoma már nem látszódik rajtam, hevesen maró ajkai, izmos teste, ahogy nekem szorul, fölém tornyosul. Elérte, hogy akkor, abban a pillanatban ne a halált kívánjam. De emellett ott voltak a szavak is. Hogy szerinte nem érdemlem még meg a gyors halált. Teljesen megzápult az agya az évek során. De nem baj. Már magára haragított... és azok sose jártak jól, akik ezt tették.
Megmostam a hajam az illóolajjal, elvégeztem magamon az utolsó simításokat. Azután kiszálltam a kádból, hajat szárítottam, megtörülköztem a frissen mosott törülközővel, hogy az újonnan vásárolt ruhákba bújjak bele. Ügyeltem arra, hogy ne használjak olyan dolgokat, amelyek erősen viselhetik szagomat. Annak most minimálisnak kellett lennie. Cipő, nadrág, felső, pulcsi, kabát, sál, táska. Utóbbiba egy 9 mm-es ZVS P20 csusszant, kabátom belső zsebébe pedig egy összecsukott viperát rejtettem. Tegnap megfigyeltettem a helyet, ahova megyek. Az idióta távol tartatta magától a falkáját, megkönnyítve a dolgomat. A nőstény, akit küldtem, szerencsére nem hívta fel a figyelmét. Nem kergette el, nem faggatta ki, nekem előteremtve az alapot.

Egy óra múlva már a környéket jártam, ügyelve arra, hogy senki ne vegyen észre. Megfigyeltem magam is a helyet. Hányan vannak erre? Ki és mit csinál? Ő merre van? Mit csinál? Azonban nagy volt a csend és a nyugalom. Az ő háza táján is, és az utcában is. Mintha a falka elment volna. Biztos randalíroznak, hamarosan telihold. Elgondolkodtam, hogy akkorra szervezzem-e a dolgot, de nem tudok várni. Képtelen vagyok. A házat figyelve a sűrűből gondolkodom. Magam sem tudom, hogy miért vagyok itt. Illetve tudom, megakarom leckéztetni. Le akarom vetetni magamról a nyakláncot. De még is, valahogy bizonytalannak érzem magam. Ez kellemetlen.. soha nem voltam bizonytalan. Mi van, ha most is inamba száll a bátorságom? Ha most is megáll a kezem? Nem, ilyen eszembe se juthat. Ha kell, minden csontját eltöröm, amíg fel nem oldja az átkot. Mély levegőt vettem, elővettem a viperát a kabátomból, kinyitottam, majd elkezdtem beosonni célpontom felé.

-

Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Kertvárosi utcák   Kedd Okt. 31, 2017 11:30 pm

Reanna & Madox

Outfit:
Nem Ruha
Words:
xxx

Eltelt legalább négy tetves , rohadt nap, az embereim alig bírtak velem. Megállás nélkül a kovács műhelyben voltam, alig tértem magamhoz. Fegyvereket gyártottam, néha napján ilyen fantasyk fegyvereit szoktam legyártani, élvezem a munkát, mert azt a fajta elmeszüleményt nehéz megvalósítani a való életben ,hogy valóban használható is legyen, kiegyensúlyozott. Most épp a Frosmourne-t készítem el, a kék berakásokkal, és színekkel egyetemben. Sajnos nem fog a köd gomolyogni körötte, mert addig nem terjed a tudományom, de jaj annak, aki megzavar a művelet közben. A klán olajozottan megy, tudom, hogy senkivel semmi probléma, néha napján én is megtehetem, hogy egy kicsit elvonulok, persze nem vonom ki magam teljesen a klán életéből.
A mesterségem hangjai megnyugtatnak, ahogy hallom, amiként a kalapács a fémhez csapódik, s felszikrázik, majd hűtök és felcsap a gőz. A bétám tartja távol tőlem a többieket, buzog bennem az energia, újra feléledtem azt hiszem, eddig csak fél gőzzel éltem. De most? Hiszen Anna él! De… most akkor mi van? és akkor mi van?! Semmi a faszom! Egyáltalán semmi! Meg kellett volna ölnöm! De a szemei! Azok a csodálatos szemei! Azok a bűnre csábító sötét szemek, a kacér pillantás, a dús ajkai! De nem! Ő már nincs, nem az aki volt, már megváltozott! Ahogy én is! Alig aludtam, és kezdtem fáradni, a tetejében közeledett a telihold, duplán jó. Tesztoszteron, farkas étvágy, és vérre éhezem!
Az összes falkatársam háza alá én építettem a rácsokat, a dühöngőt, ha nem sikerült elmenniük időben elég távol a várostól, akkor oda zárkóztak be. Nem köteleztem őket közös éjjeli vadászatra. Ám olykor mégis jó volt a falkával vadászni. Most viszont… jobb volt, ha nem jönnek a közelembe. Kissé labilissá váltam a telihold közelével, máskor nem lett volna probléma, máskor nem találkoztam a múltam egy szeletkéjével. Engem nem képzett senki, semmi zen harcos, hogy töröljem ki az emlékeim és hasonlók, magamtól váltam ilyenné, és úgy tűnik, hogy az énem egy része nem szűnt meg létezni bennem, még akkor is ha a fiam… ha ő valahol más országban van. Legyen csak minél messzebb tőlem!
Igazából nem is értem, hogy minek raktam rá azt a láncot , semmi szükségem rá, hogy újra lássam eddig is megvoltam nélküle. Éjszaka álmok gyötörnek, eléggé kuszák, az egyik felem azt mondja, hogy nem kellett volna megbántanom, hisz lidrécként eleget szenvedett, valóban, a haláláról annak körülményeiről elképzeléseim voltak csak. Hála neki, négy napja ugyan azt a tehetetlen kört futom le, ahányszor álomra hajtom a fejem. Ahogy akkor, ahogy pár nappal ezelőtt is, képtelen vagyok segíteni rajta, folyton átesem rajta, pedig akarok! Négy napja minden éjjel új huzatot húzok az ágyamra, a kupacok pedig a lakásom sarkában pihennek. Kint lakom a város szélén, közel az erdőhöz, de ez sem nyugtat meg. Meg kellett volna ölnöm!
Meztelenül alszom, csak a selyem öleli körbe a testem, az ablakok nyitva, szeretem ha átjárja a levegő a lakást. Odakintről az egyik szuka szagát fújja felém a szél, mindig van egy kettő, aki megkörnyékez, nem mondom hízelgő, de ha a közelembe mer jönni a pokolba is, de kinyírom. Álmatlanul, hason feküdtem, keresztbe az ágyon, elszoktam az ilyen kisméretű szaroktól, odahaza sokkal nagyobb van, ott széltébe hosszába elférek, erről még a lábam is lelóg. Újatt kell vennem, ezt meg kidobni, mert teljesen átázott, szinte érzem.
Fejemen a fejhallgatóval alszom el végül, szerteágazó a zenei ízlésem, így szól itt minden, a végére inkább már klasszikusok, azok kevésbé basszák fel az agyam, jók relaxálni, és igen, még természet hangok is, tudod mennyire megnyugtat a fák susogásának a hangja, a békakuruttyolás. A régi időkre emlékeztet, amikor még a szabad ég alatt aludtam, csak egy paripa volt a társam és a szerszámaim.
- Mehgffoflak ölnih! – igen, téged! Erre gyúrtam. Képesnek kell legyek rá, hogy lezárjam ezt a tátongó űrt magamban. Ezzel talán vége lenne a vándorlásomnak, és megpihenhetnék, mindig is azt éreztem, hogy valami mintha űzne, hátulról a messzeségből. Elfeledkeztem a nyakláncról, valahogy kevésbé volt most fontos, a telihold közeledtével.




do or do not. there is no try.

.

avatar
Vérfarkas
₰ Play by :
Charlie Hunnam
₰ Reagok száma :
59
₰ Keresem :
Életem megkeserítőjét
₰ Foglalkozás :
Kovács, motor építő

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Kertvárosi utcák   Szomb. Okt. 14, 2017 4:30 pm

***

avatar
Méregkeverő
₰ Reagok száma :
562

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://poisonfrpg.hungarianforum.com
TémanyitásTárgy: Re: Kertvárosi utcák   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Kertvárosi utcák

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5

 Similar topics

-
» Utcák és terek
» Bronx utcái
» Sunagakure utcái
» Utcák és terek
» Kumogakure Utcái

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Poison After Bite :: Városaink :: New Orleans :: Külváros-
^
ˇ