Poison After Bite

Bevezetõ
Poison After Bite
Sötét köpenyek libbennek, hatalmas tappancsnyomok tarkítják az erdő talaját, vértelen áldozatok fölé démonok hajolnak. Valahol másutt a csillagtalan, hűvös éjszakában farkasvonyítás hallatszik, kövér hold fénye tör át a sötét felhőkön keresztül. A földtől néhány méterre alaktalan lény lebeg, várva a megfelelő pillanatra, hogy a kiszemelt áldozatára vesse magát, miközben egy halandó álmát épp egy hasonló lény őrzi.
Az oldal kitalált világra épül, az egész csupán fikció, nagyrészt a legendákat vettünk alapul. Akad néhány sorozatból, filmből merített ötlet is, de saját elemekkel is tarkítottunk megújult világunkat. A Poison after bite a természetfeletti világnak ad otthont - fajok harcait, testvériségek felemelkedését, halandók átlagos életét, de akár falkák hierarchiáját is nyomon követheted. Vagy inkább a részese lennél mindennek? Gyere, csatlakozz bátran hozzánk, ahol összesen nyolc faj közül válogathatsz, de akadnak egyéb csoportok, kovenek, falkák, akik lehet, hogy éppen rád várnak. Hogy mi a teendőd? Önmagadnak lenni. Vagy kevésbé. A döntés egyedül a tiéd!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
beszélgess bátran
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok
World of Witchers

írta: Vendég
Hétf. Szept. 10, 2018 9:15 pm

Behind the Mask ~ A karakter hirdető fórum

Kedd Szept. 04, 2018 11:37 pm

Starbucks

Szomb. Aug. 25, 2018 7:30 pm

2018. augusztus

Hétf. Aug. 13, 2018 1:38 pm

Társalgó

Csüt. Aug. 09, 2018 6:46 pm

Konyha és étkező

Szomb. Aug. 04, 2018 5:09 pm

Fontos közlemények

Csüt. Aug. 02, 2018 5:16 pm

Maverick Tér

írta: Poisoner
Szer. Aug. 01, 2018 1:24 am

Golden Bowl Étterem

írta: Poisoner
Szer. Aug. 01, 2018 1:22 am

J.J. Foley's Bar & Grill

írta: Poisoner
Szer. Aug. 01, 2018 1:11 am

Irish pub

írta: Poisoner
Szer. Aug. 01, 2018 1:08 am

Kikötő és dokkok

írta: Poisoner
Szer. Aug. 01, 2018 1:07 am

Statisztika
mennyi?!
Fajok Hölgyek ♀ Urak ♂
Vámpírok 9 13
Boszorkányok 5 3
Vérfarkasok 5 9
Hibridek 1 1
Félvérek 1 0
Lidércek 3 1
Banshee-k 2 0
Emberek 7 5
Összesen 34 31
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (27 fő) Kedd Júl. 31, 2018 6:36 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Csocsó és biliárd terem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Csocsó és biliárd terem   Szomb. Ápr. 07, 2018 5:19 pm




Aiden && Drina


Még Derek is őrültnek nevezne, ha látná, mit művelek, de már saját magam is ezen az állásponton vagyok. Nem úgy viselkedem, mint egy normális ember, de tekintve, hogy semmilyen nézet alapján nem vagyok normális, mit számít a viselkedésem? Egy őrült, bolond ember nem viselkedhet normálisan, így hát nálam is a nem normális viselkedés a normális. Elég nyakatekert magyarázat, de ennél jobbra nem futja, s egyáltalán már az is csodaszámba megy, hogy a tetteim elemzem. Egyáltalán nem számít mit teszek, hogyan viselkedem, vagy mit mondok. Ilyen vagyok, ha valaki pedig képtelen elviselni így, hát hagyjon magamra. Kivéve persze a velem szemben ülő fickó, aki szívesen lenne egyedül, aki úgy tűnik a pokol legmélyebb bugyrába kíván, s egészen biztos vagyok benne, hogy nem csak úgy tűnik. A fickó egyszerre bosszant és kelt életre. Dühítő, igazán dühítő hogy nem reagál olyan hevesen minden egyes rezdülésemre, minden egyes szavamra, ahogy az ínyemre lenne, de azt is tudom, hogy csak türelmesnek kell lennem, s robbanni fog. Hiszen látom miként változik az arckifejezése az egyszerű mozdulatom után, ahogy lefejtettem ujjait a nyakamról, vagy a szavaim hallatán, mikor a farkast emlegettem. Nyilvánvalóan tudja, hogy ő micsoda, a felismerés kristálytisztán kiült az arcára, de azzal talán nincs tisztában, hogy én is az ő fajtájához tartozom. S itt nem csak a farkasra gondolok, de az ürességben is osztozunk, talán még a zavaros gondolatokban és viselkedésben is, ki tudja... A rövid kifakadásán újfent felnevetek, a düh csak úgy lángol a tekintetében, nagyon csodálkozom rajta, hogy nem ront nekem, de ha nem a kocsmában lennénk, közönség előtt, talán megtenné. A vágyakozás ott ül az arcán keveredve a bosszúsággal, én pedig alig várom, hogy lépjen valamit, hogy történjen valami. Finoman az asztalra csapok, de egy széles vigyoron kívül nem kap mást, nem közlöm vele, mennyire abszurd, hogy rossz néven veszi a feltételes közeledésen. Ezek vagyunk mi, farkasok, heves természettel, hatalmas étvággyal, fokozott érzelmekkel, olyan szexuális vággyal, melyet nehéz leküzdeni, ha nem engedheted szabadjára vágyaid. Tisztán emlékszem milyen borzasztó természetem volt az elején, amikor a sötétség csak éppen kezdett kibontakozni bennem, mikor még csak a lelkemet kóstolgatta, de nem kebelezte be egészen. Rosszabb voltam, mint a férfi, bár valószínűleg ő sem most változott át, nem friss farkas, csak nem volt mellette senki az elején, aki megmutatta volna neki, hogyan kell jól levezetni a feszültséget, a haragot, s a különböző érzelmeket. Amíg nem találkoztam Derekkel, fogalmam sem volt, mit tegyek. Hogyan uraljam a farkast, a kezdődő sötétséget, a zavaros érzelmeimet, melyeket a tudatlanság szült. Egy idegen világba csöppentem olyan hamar, akkor még bennem élt a bátyám halála és a vele érkező gyász és bűntudat. Csakhogy ahogy a többi érzelem, úgy ez is múlandó volt, hamar elillant, s egy idő után már semmit sem éreztem, nemhogy bűntudatot! Érzéketlen lettem, a mai napig az vagyok, ezen nem változtat semmi. Ezen gondolatokkal követem a férfit, annyira egykori önmagamra emlékeztet, hogy az már majdnem ijesztő, mindenesetre döbbenetes. Követem egészen a parkolóig, ahogy szembe fordulok vele, még csak fel sem fogom, mennyire kikészítettem idegileg, egyszer csak megindul felém az ökle, olyan hirtelen, olyan váratlanul, szinte a semmiből érkezik, hogy félreugrani sincs időm. Elhajolok, de ökle így is súrolja az arccsontom, ami hatalmasat reccsen, épp, hogy nem törik. Tudom, hogy gyorsan gyógyulok, s nem lesz maradandó nyoma, de azért még érzem, ha nem is fáj pokolian, ezzel szemben nem tudok érzéketlen lenni. Néhány másodperc erejéig nem szólok, csak visszanyerem az egyensúlyom, az állkapcsomhoz kapok, ami kicsit fáj, pedig az ütést nem is odakaptam. Az arccsontomból kisugárzik a fájdalom, de nem bánom, sőt, kifejezetten élvezem! Amint némileg észhez térek a meglepettségtől, felnevetek, olyan hangos és szívből jövő nevetéssel, hogy ezután kíváncsi leszek, miként reagál a férfi. Ahogy az arcomhoz nyúlok, érzek egy apróbb zúzódást, némi vér is az ujjamra kerül, amit egyszerűen csak lenyalok, aztán mintha ott sem lett volna. A seb úgyis nemsokára begyógyul, úgyhogy elmondhatom, hogy baromira megérte türelmesnek lenni és húzni a pasas agyát. Határozottan megérte. - Ezt akartam! Pontosan azt, hogy add ki magadból a haragot, vagy bármit is érzel. Hagynom kellett volna, hogy istenigazából megüss, ne csak súroljon az öklöd. Bocsi, reflexek. - szabadkozom egy fintorral, ami igencsak abszurd lehet. Ki kér bocsánatot, mert nem üthette meg az illető rendesen? Hát, csak én lehetek ez a személy. A személy, aki bármit képes megtenni, hogy érezzen, még ha nem is valódi, intenzív érzéseket. Jól esik néha veszélynek kitenni magam, edzeni, verekedésbe keveredni vagy épp szexet keresni, mert ezek a cselekedetek érhetik el, hogy némi érzések kússzanak a szívembe, ha már ilyen elcseszett egy bestia vagyok. - Nem értettem a reakciód odabent. - intek a kocsma irányába homlokomat ráncolva, hunyorítva a férfire. - Ezek szerint te nem vezeted le a szexuális feszültséget? Mert azt látom, hogy a bunyóktól nem áll távol a világod, de mi a helyzet a testi kontaktussal? Ha nem bonyolódsz kalandokba, nem csodálom, hogy ennyire ki vagy készülve. Tényleg annyira hihetetlen lenne, hogy mi ketten belebonyolódjunk valamibe? - teszem fel a kérdést, amit már odabent az asztalnál ülve is megtehettem volna, de most már nem tudtam magamba tartani. Tényleg érdekelt. Akkor is, ha cserébe újra szembetalálkozom az öklével, akkor is, ha faképnél akar hagyni, vagy egyenesen farkas alakban ront nekem. Azt sem tudom, egyáltalán felfog-e valamit a szavaimból, mindenesetre meg kellett próbálnom elterelnem a figyelmét. Hátha a kérdéseimtől nem koncentrál annyira, hogy ne változzon át, mert amennyire szét van csúszva, valószínűleg épp az ellenkezőjét érné el. Az pedig nem segítene, ha átváltozna, nem itt, nem így, céltalanul bolyongva a környéken, hiszen ő nem ismeri úgy az erdőt, mint én, bár ha tévedek, talán még jó is kisülhet belőle, ha a futásba öli az energiáját, nem a haragba.

932 szó |
✖️ made by Bonbon✖️

avatar
Vérfarkas
₰ Play by :
shelley hennig
₰ Reagok száma :
18
₰ Keresem :
nope
₰ Foglalkozás :
vadász/fegyverkereskedő

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Csocsó és biliárd terem   Csüt. Jan. 25, 2018 11:54 pm



Drina & Aiden @
*Pimasz. Magabiztos. Ez a benyomásom a csajról, s ez egyszerre kettős érzéseket kelt bennem. A bestia örömmel veszi, ő sosem utasítaná el a kihívásokat, ha rajta múlna, és ezt a nőstényt annak érzi. Szívesen összemérné vele magát. Ám emberi énem még az érzelmei között fulladozva is józanabb, semhogy ilyesmit csak úgy megengedhessen. Végtére pontosan tudom, micsoda bestiális erővel lettem megverve, amivel a vasat is meghajlíthatnám, s akar a fene merő véletlenségből megölni valakit! Csak mert akkora egóm volt, hogy helyre akarjak tenni valami rámenős, ketyós csajt?! Ugyan! Szándékosan, az egy másik dolog... és tény, hogy elég irritáló a nyomulása, de ilyesmiért senki nem érdemelne ilyen büntetést.
Mondjuk persze, mióta volnék én az igazságosság bajnoka?! Azzal mennék közösen a diliházba, aki ilyesmit kinézne belőlem... de lényeg a lényeg, nem hagyom elszabadulni a kis szőrös pajtimat, inkább lehúzom a piát, nyughass, rühes. Azért még én vagyok az úr. Jobb napjaimon legalábbis...
Persze hamar kiderül, hogy kettőnk közül nem csak nekem van okom a magabiztosságra, sőt, talán veszélyes önelégültség lenne azt hinnem, hogy nem akadhat méltó ellenfelem a nőstényben. Gőzöm sincs, milyen szteroidokkal tömheti magát, de brutálisak. Vagy... bár ez még elképzelésnek is nevetséges... vagy ő is egy a szörnyetegek közül. Az biztos, hogy nincs nehéz dolga, engem könnyű felhúzni, most is szinte azonnal robbanok, és a lehiggadásomban nem segítenek a szinte élvezkedő szavai és gesztusai sem. A bundással szinkronban dühöngünk, előbbi egyelőre még nem siet előmászni belőlem (gázos is lenne egy kocsma közepén), de ha semmibe veszik, azt ő sem szereti. Azért elég tisztességgel megszorongathattam a torkát, legalább egy kicsit lássam, hogy fájt, basszameg! De nem, a csaj még röhög is. - Perverz szuka! - dühöngök, élvezzen máshol és mással, nekem rohadtul nem volt erre ingerenciám. Csak néhány nyamvadt sört akartam meginni nyugiban, mit nem lehet ezen a kurva nagy kérésen érteni?! Muszáj felhorkannom a szavaira. Még hogy lehetnék az övé! Na, kösz. Mindig is csak saját magamé voltam, soha több vagy kevesebb, és kétlem, hogy pont ez a csaj változtatna a felálláson. De akaratlanul is megfeszülök és elgondolkodom azon, amit mond, a szememben talán még a pánik is felvillan néhány múló másodperc erejéig, ahogy a farkast emlegeti. Fogalmam sincs, honnan tud ilyesmit, miért hord össze ilyen... mondanám, hogy sületlenségeket, de ahhoz túlságosan beletrafált. S ezt túlságosan övön aluli ütésnek érzem ahhoz, hogy világosan gondolkodjak, pillanatokig talán mindenki elvesztené egy időre a fejét ettől, és annyi elég is... kiszalad a számon a kérdés, az ezerdolcsis, és kapok is választ. Nem egészen úgy, ahogy vártam, de hát efféle költőinek is tekinthető kérdésekre sosincsen egyszerű válasz. Vagy talán mindig az, csak mi bonyolítjuk túl a dolgokat. De most pokolba a konyhapszichológiával! Elteszem a zenekütyüt, kifelé indulok, hallom és érzem, ahogy a csaj követ. Nem vagyok higgadt, sőt, fortyog bennem a düh, amit ő szított fel, és csak annyi telik tőlem, hogy kimenjek, ne odabent robbanjak. Most, hogy már tudom - vagy tudni vélem -, mi ő, sokkal nyilvánvalóbbak a jelek. Az energiája mintázata. Korábban is észrevehettem volna... de hát miért is kerestem volna magamhoz hasonlót?! Sosem találkoztam eggyel sem korábban. Azt sem tudom, én mi vagyok pontosan, azon túl, hogy szörnyeteg, s farkasféle. Nem túl sok és nem túl hasznos infó. A vérfarkast azért kizárhattam, végtére semmi közöm a nyamvadék teliholdhoz. Se a fogyóhoz vagy bármelyikhez.
Odakint aztán csak annyit várok meg, hogy halljam a kilépésének neszeit, akkor csörtetem tovább. Ő az, de nem fogok nekiállni a krimó ajtajában csörtézni vele, persze messzire sem megyek, csak a közeli parkolóba. Nem fizetős, nincsenek kamerák, és szabad placc is akad bőven. Ott végre megállok, és szembefordulok az idegesítő csajjal, a táskámat ledobom és arrébb rúgom. Az ideg ott ráng az arcomon is, ha lenne egy cseppnyi esze, nem jönne közel hozzám.
Ütök. A mozdulat gyors, mindig is robbanékony voltam, most sem hazudtolom meg magam, a semmiből érkezik. Ököllel célzom be az arca közepét, az orrát, elég közel van, szerintem el is fogom találni, a kérdés csak az, ő mit lép erre. Számított rá? Meglepem? Fogalmam sincs. De a bestia bennem elégedetten, szinte örömmel morog, és nem sok hiányzik hozzá, hogy formánkat tekintve átvegye az irányítást. A nőstény kihívást keresett, kezdettől fogva, és készen áll, hogy megadja neki.- Ezt akartad, Drina?! - morgom mellé, már nem ejtve tisztán a szavakat, mert számban a fogak már nem éppen emberiek.*

Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Csocsó és biliárd terem   Kedd Jan. 23, 2018 10:19 pm




Aiden & Drina




Még Derek is őrültnek nevezne, ha látná, mit művelek, de már saját magam is ezen az állásponton vagyok. Nem úgy viselkedem, mint egy normális ember, de tekintve, hogy semmilyen nézet alapján nem vagyok normális, mit számít a viselkedésem? Egy őrült, bolond ember nem viselkedhet normálisan, így hát nálam is a nem normális viselkedés a normális. Elég nyakatekert magyarázat, de ennél jobbra nem futja, s egyáltalán már az is csodaszámba megy, hogy a tetteim elemzem. Egyáltalán nem számít mit teszek, hogyan viselkedem, vagy mit mondok. Ilyen vagyok, ha valaki pedig képtelen elviselni így, hát hagyjon magamra. Kivéve persze a velem szemben ülő fickó, aki szívesen lenne egyedül, aki úgy tűnik a pokol legmélyebb bugyrába kíván, s egészen biztos vagyok benne, hogy nem csak úgy tűnik.  Mégsem vagyok képes magára hagyni, ahhoz túlzottan felkeltette az érdeklődésem. S nem csak a kinézetével, bár kétségkívül jóképű pasas, férfias, a borostájától pedig olvadoznék, ha lennének komolyabb érzelmeim. Derekkel is versenybe szállhatna lazán, erőfeszítés nélkül. De nem emiatt keltette fel a figyelmem, sokkal inkább a testtartása, a tekintetébül ülő üresség, megfűszerezve egy kis vad tűzzel. Magamra emlékeztetett. Még a szavai is, amik elhagyták a száját, a mogorva arckifejezése... Ha fordított helyzetben lennénk, s ő próbálna bosszantani, nem intézném el ilyen könnyen, ahogy ő. Talán még a karját is kitépném érte, ha rosszabb napomon kezdené ki a türelmem, jobb napokon pedig minimum egy hosszú káromkodással hessenteném el, ha nem rugdosnám el egészen a bejáratig. Ő ehhez képest még elég szépen próbálja a tudtomra adni, hogy jobb, ha békén hagyom. - Ó, szerintem nem akkora baj! - vigyorodok el, mert alig várom, hogy durvábban reagáljon. S nem telik el két perc, ujjai a torkomra fonódnak, ha nem szorítaná olyan erősen, még egy nevetés is kiszakadna belőlem, de így csak erőnek erejével lefejtem a kezét, miközben igen érdekes gondolataim támadnak. Hatalmas kezével könnyedén bejárhatná egész testem, forró érintése a bőrömön langyosnak tűnne, a torkomat sem perzselte a belőle áradó hőség, ami a legforróbb nyári napokra emlékeztet. Ebből végképp tudhattam, hogy ő farkas, akkor is, ha illata nem árulta volna el. De amint beléptem az ajtón, rögtön tudtam, hogy micsoda, míg ő nem volt benne egészen biztos, vagy csak jól titkolja a tudását. - Na látod, erre gondoltam! Nem bánom a viselkedésedet. Igazság szerint kifejezetten élveztem a kiborulásod! - játékosan rákacsintok, de nem várok cserébe semmit, csak egy "menj a fenébe" felszólítást, vagy egy újabb dühkitörést, de ahogy mondtam neki is, egyáltalán nem zavar. Végül is azért környékeztem meg, hogy valamiképp kiborítsam, aztán rajtam vezesse le a felgyülemlett haragot, így, vagy úgy. - Ebben igazad van. Nem vagy az enyém, de lehetnél. Nagy fogás lennél, csakhogy nem ezért vagyok itt. Nem akarlak birtokolni. Persze, az ösztöneim megvannak, nőstény farkasként imponál egy hozzád hasonló erős hím, de hidd el, bennem ne keress érzelmeket. Egykor voltak, de azóta évek teltek el. - játszi könnyedséggel vonok vállat, mert nem jelent sokat a személyiségemben történő változás, még ha drasztikus és kiszámíthatatlan is volt. Még rá gondolni sem sűrűn gondolok, ha pedig mégis megteszem, nem érzek bűntudatot. Nem érzek fájdalmat, még a fekete füstszerű gyász sem borul rám, pedig aznap elveszítettem a bátyámat, méghozzá saját kezűleg szakítottam el magamtól és a nővéremtől. Az érzéseim mélyen eltemettem azon a tragikus napon, vagy talán elillantak, kihaltak belőlem. Sosem jöttem rá, mi történt, s miért így reagáltam a bennem lappangó génre, hiszen ehhez hasonlót még soha senki nem tapasztalt, illetve nem hallani hasonló történeteket. - Számít az? Az igazi kérdés az, hogy mi vagyok. Pontosan az, ami te is. Amúgy Drina a nevem. - vetem oda csak úgy mellékesen, bár ha jól sejtem, egyáltalán nem a nevemre kíváncsi. De már csak azért sem mondom ki, milyen fajhoz tartozom. A farkast már említettem, hát nem elég? Tudnia kell, miről beszélek, s hiába adja a hülyét, azt is tudnia kell, hogy engem nem verhet át. Ahogy elteszi az ipodot, meghökkenek egy pillanatra, hiszen mégis miért szabadulna meg a menedékétől, az úgynevezett védelmétől, ha egyszer egyáltalán nem akar szóba elegyedni velem? Aztán feláll az asztaltól és az ajtó felé indul, amit nem tudok hova tenni, hiszen mindezt szó nélkül teszi. Távozni akar, nyilván ezért hagyott fel a zenehallgatással, vagy talán csak válaszokat akar. Mindenesetre kiiszom az utolsó cseppeket a pohárból és egy papírpénzt csúsztatok a poharam alá, amit a zsebemből húzok elő. Seattle-ben nem merném megtenni, talán még Port Angelesben sem, de Forks városában és a rezervátumban nem kell aggódni, hogy bárki is idelép, s lenyúlja a fizetséget. Így legalább hamarabb a fickó után indulhatok, s meg is teszem. Felállok az asztaltól, követem a pasast, majd kint odasétálok hozzá, ha még ott találom. Felvont szemöldökkel nézek rá, mi célja volt az eljövetellel, akar valamit, vagy csak előlem próbált meglógni? A kérdést ugyan nem teszem fel, de tekintetemből könnyen kiolvashatja, miért léptem oda hozzá, ezért nem is szólok semmit, csak állok ott és nézek rá. Rajta a sor, hogy kérdéseket tegyen fel és válaszokat húzzon ki belőlem.



@


avatar
Vérfarkas
₰ Play by :
shelley hennig
₰ Reagok száma :
18
₰ Keresem :
nope
₰ Foglalkozás :
vadász/fegyverkereskedő

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Csocsó és biliárd terem   Vas. Jan. 07, 2018 10:53 pm



Drina & Aiden @

*Nem vagyok érzéketlen. Sok mindent rám lehetne fogni - a szörnyeteget, az őrültet, a kegyetlent, a sor szinte végtelen -, de nagyon is vannak érzéseim. Azért vagyok most is itt. Hiszen valahogy el kell fojtanom őket, valahogy úrrá kell lennem rajtuk! Hogy ne kezdjek tombolásba, azért is, de ennél egyszerűbb: szabadulni akarok kínjaik közül. Éget, mar mindegyik. Hiába szeretnék - ó, édes istenem, mennyire hiányzik az a hülye húgom! -, hiába keresném a többi ember társaságát - egykor volt néhány barátom, vajon megismernének még, ha összefutnék velük az utcán? -, elvesztettem rá a jogot. Az őrültek, akik egy vadállatot hordoznak magukban, csak ne keressenek maguknak társaságot! Már "normális" kölyökként is erős voltam, de így... egy rossz mozdulattal megölhetnék bárkit. Jobb nekik, ha nem kerülök a közelüke, és az is, ha nem magyarázom el az okát. Úgysem értenék meg... és hirtelen fáradt vagyok ettől az egésztől, az egyedülléttől, még a zene is, örök menedékem, még az is fárasztóvá válik, de a csendtől rohadtul félek, és nincs már hova menekülnöm. Beletörődéssel nézek végig ismét az idehuppant lányon, nem fog békét hagyni nekem, fogalmam sincs, miért, de nem fog, hirtelen biztosan érzem, talán a bestia súgta meg, neki kifinomultabbak érzékei az enyémnél.
- Elég baj az neked - könyökölök vissza az asztalra, másik kezemmel számhoz emelem a korsót, és istenesen meghúzom a sörömet, csak úgy ugrál fel-alá az ádámcsutkám, ahogy nyelem magamba a piát. Nem mintha sokat érne. Amilyen elcseszett vagyok, még berúgni sem tudok. Más az én koromban úgy örülne ennek, mint majom a farkának, én legszívesebben elátkoznám a felelősét.
Hangulatom úgy ingadozik, akár az áprilisi időjárás, a korábbi pillanatnyi lemondó belenyugvást úgy váltja fel az őrjöngő düh, ami egy évtizede tombol bensőmben hol jobban, hol kevésbé sikeresen elzárva, akár gejzír a föld alól, s már a torka szorong ujjaim között. Milyen kis vékony, pont beleillik az én lapáttenyerembe... nincs időm efféléken elmélkedni, mert a másodpercnyi döbbenet után a csaj épp olyan hevesen és hirtelen reagál, ahogyan én nekiestem. Nem számítottam rá, hogy bármennyire is sikeresen ellenállhatna, hát döbbenet költözik tekintetembe, elmélyítve a zavarodottságot, amikor a csuklómat megragadva kifordítja kezem, s kiszabadul szorításomból. Levegő után kapok, halk nyögés szakad ki belőlem. Ember erre nem volt eddig képes! Kicsoda, micsoda ez a csaj?!
- Nem. Vagyok. A. Drágád - fújtattam és morogtam minden egyes szónál, miközben kiszabadítottam a csuklóm a szorításából, és magam felé rántottam. Csak az asztal takarásában vetemedek rá, hogy megdörgöljem szorítása helyét, nem akarnék én gyengeséget mutatni - arra ugrik a dög bennem -, de... mikor éreztem utoljára, hogy valaki tényleg fájdalmat, ha ily csekélyet is tudjon nekem okozni? Nem emlékszem... csak magamat ölhettem, ha fizikai kínt hiányoltam. A bestia is egyre éberebb bennem, hiába az alkohol, amitől el kellett volna nyugodnia, a helyzet nem engedi neki, vagy csak ennyire hatástalan már a dolog, mit tudom én. Nem vagyok szörnytanász. A szavaira beledermedek a mozdulatomba, s a farkas is nyugton marad, orrát a szélbe emelve, a másik szagát fürkészve áll meg bennem, csupámn energiánk fonja körbe a csajt. Ezúttal nem agresszíven, csak... kíváncsian. A borostyánszemű legalábbis a maga részéről ezt érzi, én meg... én le vagyok fagyva.
- Ki a fene vagy te? - nyögöm ki nagy nehezen. Válaszokat akarok, naná, úgy éhezem rá, mint semmi másra, és... azon kapom magam, hogy lement egy szám anélkül, hogy észrevettem volna. Időtlen idők óta először... a külvilág jobban lekötött, mint az, ami a fülemben dübörög. Ha képes lennék rá, hát itt kapnék szívrohamot a sokktól, de nem vagyok rá képes. Kirántom a fülemből a drótot, mintha égetne, s egy kicsit tényleg így van. Hogy lehet ez? S bestiám izgatottan toporog, akcióra készen, de érzem, hogy nem azért, mintha utálná a csajt, sőt. Talán még kedveli is, s ezért akarja összemérni vele a fogait. Micsoda beteges játék ez?! Mi folyik itt? Gőzöm sincs. De ha a dögnek ilyen kívánságai vannak, hát legyen. Felállok az asztaltól, táskámba süllyesztem az iPodot, bár gondolom a csajnak fel se fog tűnni a megtiszteltetés, amiben részesítem e mozdulattal. Még a családom kedvéért sem tettem el az eszközt, de nem akarom, hogy kár essen benne, és ha megadom a farkasnak, amit akar... akkor benne lenne a pakliban. Fizetnem nem kell, azt már megejtettem korábban, így csak kifelé intek a fejemmel. Ha akar, jön, ha nem, nem - én mindenképpen távozni szándékozom.*

Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Csocsó és biliárd terem   Vas. Jan. 07, 2018 4:54 pm




Aiden & Drina




Nem tudta, hogy milyen vagyok. Hogy olyan üres vagyok belül, mint egy elhagyatott kagylóhéj. A szavai bármelyik nőt vérig sértették volna, amelyik egy kicsit is érez, vagy kicsit is ad mások véleményére. Én nem voltam ilyen, talán még azelőtt, hogy teljesen megváltoztam volna, még én is felkaptam volna a vizet a szavain, a viselkedésén, s azonnal ott hagyom. De már többé nem számított, ki mit gondol, vagy mond nekem. Egy vámpírt már ketté téptem volna mindezért, de egy farkast még én sem öltem meg ok nélkül, eddig pedig még nem adott elég okot. Természetesen hálás voltam némileg a vámpíroknak, amiért őket irthattam, s nem kellett a nővéremhez hasonló ártatlan emberek gyilkolásához folyamodnom, de ha nem lett volna egyetlen ember sem, aki némileg tartja bennem az emberséget, jobban mondva ki tudja csikarni belőlem azt a megmaradt emberséget, ami még ott van valahol legbelül, nem érdekelne, kit ölök meg. Egy halandót éppúgy darabokra szaggatnék, mint egy vámpírt, egy csöpp bűntudatom sem lenne. Victoria mégis képes arra, hogy ne váljak teljes mértékben szörnyeteggé, hiszen attól még én is megijedek olykor, mi válna belőlem ha ő nem lenne. A tetves olasz vámpírklán eljönne értem, és tűzre dobna? Számtalan alkalommal elgondolkodtam már rajta, de amíg én élek, senki sem árthat a testvéremnek, így nem áll fenn ez a lehetőség, fölösleges a "mi lenne ha...?" kérdésen rágódnom. Az sokkal inkább érdekel, merre tart a beszélgetés a férfivel, mi lesz a vége, s vajon kicsikarok belőle bármiféle érzelmet is, vagy... érzéketlenebb még nálam is. Ezen majdnem felnevettem, de sikerült tartanom magam, az apró, talán bosszantó mosoly ült csak arcomon, semmi egyéb.  - Tudom. De azt akarod, hogy elmenjek, vagy nem? Hát... nem érdekel. - ismételtem meg magam újra, hogy felfogja, mire is értettem. Úgy éreztem kicsit lassú a felfogása, bár lehet, hogy őt sem érdekelte amint én mondok. Figyelmen kívül hagyta a szavaim, ami kicsit feldühített. Tetszett, s ahogy jobban megnéztem, nem csak a viselkedése volt vonzó. Kíváncsi lettem, Derek miként reagálna erre, bár magam sem értettem miért jutott éppen ő eszembe. Nem voltunk egy pár, csupán társak, nem is birtokoltuk egymást, mégis az ő arca ugrott be, s elgondolkodtatott, zavarná-e, ha más férfivel látna. Hiszen sosem akartam egyetlen pasival sem lenni, ő is csupán a szükségleteimet elégítette ki, ami még bőven belefért a bajtárs fogalomba. De hogy többet akartam volna? Egy érzéketlen, alig emberi lény nem vágyik többre. Épp, ahogy az állatok, úgy én is ösztönlény voltam már jó pár éve. Ez a srác sem különösebben érdekelt, nem úgy, ahogy talán azt ő hihette. Egyáltalán nem érintett meg. Jóképű volt, izmos, igazán szemrevaló, de egy kis szórakozásnál nem számított többnek. A fülhallgató pedig maga volt a bizonyíték, hogy fiatal farkasról van szó, még ha ő maga már férfi is volt, a farkast nem tudta irányítani, s nem csak a zenéből szűrtem le, amit azért hallgat, hogy kizárja a külvilágot, de a tekintetéből is. Hasonló volt az enyémhez, de ugyanakkor zavarodott is, amit nem igazán tudtam hova tenni. Épp ezért nem számítottam rá, hogy ilyen hamar betelik nála a pohár, s nekem esik. Nem hittem, hogy ilyen nagy a zűr a pasi körül. Nem mintha így már bántam volna a tettem, nem, erről szó sem volt, csak... meglepett. Levegőért kapok egy pillanatra, aztán megragadom a kezét, s egy hirtelen mozdulattal kicsavarom. Erőlködnöm kell, erősebb, mint hittem, talán mégsem annyira új, csak tapasztalatlan. Mégis sikerült lecibálnom a kezét a torkomról, tüdőmet pedig teleszívtam levegővel, s az oxigént egy nevetésben fújtam ki. - Ahhoz korábban kell felkelned, drágám! - kacsintottam rá, amivel épp a bizalom ellentétét mutattam az irányába, jól tudtam, csakhogy nem érdekelt. Nem akartam jelenetet csinálni a kocsmában, vagy szembekerülni a rezervátumbéli falkával, de nem is sétálhattam el. Ki akartam hozni a sodrából még inkább, feszegetni a határokat, vajon mikor pattan el az a bizonyos húr. - Figyelj, értem én... Utálod a társaságot, de ha nem engeded szabadon a farkast, el fog pusztítani. Tudom mi a megoldás rá, ha érdekel. - hirtelen ötlettől vezérelve odadobtam neki egy csontot, amire vagy rákap, vagy sem. Egy próbát megért. Nem lenne rossz kiképezni egy "katonát", megerősíteni a vadász csapatot, hogy még több vérszopó pusztuljon, de tisztában voltam vele, hogy óvatosnak kell lennem. Azért, mert alakváltó, még nem biztos hogy bízhatok is benne. Ezt hamar megtanultam átváltozásom után, bár tény, hogy senkiben sem bíztam, már azt sem tudom a vadásztársam miért engedtem közel magamhoz. De legfőképp azt akartam elérni, hogy harcba elegyedjen velem, s ha csak így tudom kicsalni, ám legyen! Hajlandó voltam majdnem bármire. Muszáj volt egy verekedőpartnert keresnem a fenevadnak, sötét lelke szinte éhezett egy kis zűrzavarra, a pasi pedig csak káoszból állt. Épp erre volt szükségem. Valamire, ami segít leküzdeni a sötétséget, vagy legalább kicsit enyhíteni a nyomáson. Nyomorultul éreztem magam, s mivel nem botlottam vámpírba, muszáj volt kiereszteni a gőzt, mielőtt egy halandóban teszek kárt, s teljesen elsodródom az emberi valómtól. Mélyen a szemeibe néztem, olyan bosszantóan próbáltam fixírozni az arcát ahogy csak tudtam, abban reménykedve, hogy felpattan és maga után vonszol, ki a kocsmából, ahol igazi vadállatként rendezhetjük le. Vagy ráharap a csontra, akkor pedig én rángathattam volna ki onnan, s a vége persze ugyanaz lenne, mint az első opciónál.



@


avatar
Vérfarkas
₰ Play by :
shelley hennig
₰ Reagok száma :
18
₰ Keresem :
nope
₰ Foglalkozás :
vadász/fegyverkereskedő

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Csocsó és biliárd terem   Csüt. Dec. 21, 2017 7:49 pm



Drina & Aiden @

*Azt a kibebaszott angyalkáját, hát ezt nem lehet lerázni? Azt hinné az ember, hogy ha lekurvázok valakit, aki nem tartja magát annak, az elég ahhoz, hogy értse a finom célzást, nemkívánatos a társasága, és elhúzzon melegebb éghajlatokra, legalább pokoli lángokkal tarkított hőmérsékletre. Ehhez képest meg... ehh. Mit akarhat a csaj? Nem tetszik a tekintete, azóta az este óta nem bírom, ha valaki bámul. Azelőtt simán elvoltam vele, nézzen csak, ha nem látott még ilyet, elég baj az neki. De attól kezdve... már nem tudom, mit látnak, sőt, megijeszt maga a kérdés is. A bestiát látják? Vagy az embert? Melyik vagyok? Melyik igazán? Nem mintha tényleg láthatnák. Bennem lopózik vagy éppen tombol, csak ritkán kerül elő, és ismerem azt, milyen felületesen ítélkezik mindenki: képtelenek igazán látni. Ebbe én is beletartozom, de nem érdekel, mert nekem ott a zene, ha valakit mélyebben meg akarnék ismerni, azon keresztül tenném úgyis... nem akarok megismerni senkit. Hagyjanak békén. Őt meg nem érdekli. Mi? Mi az isten fasza nem érdekli?
- Nem is mondtam semmi érdekeset - vonok vállat még mindig védekezek, nem is vagyok hajlandó ránézni. Hallom, amit dumál, csessze meg. Maximumon van a hangerő, nem lenne szabad az égvilágon semmi mást hallanom ezen kívül, és a hangja mégis belefurakszik a fülembe, pedig nem is ordít. Csak lehunyt szemmel ücsörög, mint aki olyan baromira jól érzi magát, ettől meg még feljebb megy bennem a pumpa. Legszívesebben torkon ragadnám és áthajítanám az egész helyiségen, hogy szánkázzon végig a mocskos padlón azzal a flancos vigyorával, nem is értem, minek mosolyog itt, pláne rám. Különben is úgy fest, mint egy tini, akinek már eljött a takarodóideje, talán meg kéne kérnem a csapost, hogy hívja már fel az anyukáját. El se kérik manapság a személyit, mielőtt alkoholt adnának? Aztán jön egy zsaru és csodálkoznak, hogy kiosztja a bírságokat. Csak a zene art vissza attól, hogy tényleg meg is tegyem. Ha csend lenne körülöttem, tuti fél másodperc alatt bekattantam volna, de ez segít. A Sonic Youth szinte életmentő most. Csak azt nem tudom, hogy az enyém, vagy övé, esetleg mindenkié. Ha egyszer elborulok, tuti bekattanok eléggé, hogy mindenkit kinyírjak. Ennek a bandának igaza van a fülünkbe érthetetlenül suttogó démonokról... léteznek, valóságosak. Csak nem kint kell keresni őket, hanem befelé nézve. De még a zene sem védhet meg senkit a végtelenségig, szóval amikor a pofámba mászik, és megérzem az orromban a sörszagú leheletét, az arcát centikre az enyémtől... "Huh they come / Again and again..." A kezem mozdul, mielőtt megállíthatnám, a csaj torkára fonódnak az ujjaim, érzem a nedvességet, ahogy a vér kiserken a körmöm (karmom?) alatt. Csak meg kellene szorítanom... olyan nagy a kísértés. Olyan csábító az a suttogás. - Az, ami mindjárt széttép, ha nem hagyod békén? - hiába kérdő a végén a hangsúlyom, ez inkább kijelentés. Talán tényleg látta bennem a szörnyeteget, azért nem "kit" kérdezett. De ha látja, és nincs annyi esze, hogy ne bosszantsa fel, az nem mutat túl nagy értelmet. A hangom mély morgás, ám alig hallható, nagyon diszkréten, nagyon civilizáltan fogjuk megölni egymást, úgy tűnik. Legalábbis amíg el nem kezdjük. Utána meg... nos, utána jön a csúnyábbik és feltűnőbbik rész. Kölyökként sem éppen arról híresültem el, hogy finoman bánnék azokkal, akik felbasszák az agyam, és ez a luvnya eléggé képes rá azzal, hogy beledumál a zenémbe. Vált a szám. A pillanatnyi csendben suttogom a képébe. - Megmondtam. Ha élni akarsz, tűnj el! - A bestiám olyan izgatott, mint szinte soha, gondolom, kész karácsony lenne neki, ha végre eleresztenénk magunkat, és csak úgy simán, lazán tombolhatnánk. Még ha kedveli is ezt a csajt, bár ebben nem vagyok biztos, de mintha valami szimpatikus vonzódást érezne felé... nem tudom, nem igazán tudom a szörnyek érzéseit megérteni... de még ha így is volna, akkor is jobban izgatja a szabadság és a pusztítás gondolata szerintem, mint a lány. Nem tudom végiggondolni, milyen szám következik a lejátszási listán, pedig fontos lenne, sőt kritikus, mert valószínűleg ezen múlik majd, hogy széttépem-e a csajt, vagy sem... Még az esélyeit sem tudnám megtippelni.*

Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Csocsó és biliárd terem   Csüt. Dec. 21, 2017 7:04 pm




Aiden & Drina




A bennem lakozó farkas nem volt oda az ötletért, hogy alkoholhoz nyúljak, ennek ellenére én mégis megtettem. Nem mintha úgy éreztem volna az utóbbi pár évben, hogy van a farkason kívül más énem, de mégis ott volt az ember, akiben nem volt semmi emberi, és akinek kicsit mások voltak az igényei, mint a vadállatnak. Nem volt nagy eltérés a farkas, és az ember között, a maga módján mindkettő szörnyeteg volt, nem illettek bele egyik kategóriába sem, nem tartoztak igazán sehová, de viaskodni azt szerettek egymással. Mindig attól tartottam, hogy addig-addig harcolok mindkét énemmel, hogy végül nem marad más belőlem, csak egy test lélek nélkül, egy héj, üresen, magányosan valahol a sötét mélységben, ahonnan nincs visszaút. Mindig is megvolt bennem ez az érzés, de halandóként, a génnel a véremben még nem értettem, s nem volt olyan erőteljes, mint átváltozásom után, amikor időzített bombaként robbantam a testvéremre. Akkor oltottam ki először halandó életet, s utoljára is, megtanultam kezelni, kivetíteni minden dühöm, haragom, s azt a jól ismert ölési vágyat is - a hidegekre. Ahogy néztem a férfit a fejhallgatóval a fülén, az itallal, s egy idő után felismertem a tekintetét. Hasonló volt az enyémhez. Nem egyezett meg az enyémmel teljesen, de megvolt benne az a különös elveszettség, az üres tekintet, amiben annyi minden van, közben pedig semmi. Ekkor már az asztalnál ültem, teljes csöndben, csak meredtem rá, ő pedig kimutatta a foga fehérjét. Úgy reagált, ahogy én tettem volna, ha valaki szó nélkül, váratlanul az asztalomhoz pofátlankodik. Egy apró, szemtelen mosoly kúszott ajkaimra, ahogy végigszemléltem a jelenetet; észrevett, s bár látszatra az arckifejezése nem változott, én mégis nyugtáztam magamban, hogy, egy fokkal mogorvább lett. Miközben ő trágár szavakkal próbált lerázni, én a fülhallgatójára kaptam a tekintetem, s midőn hosszasan néztem, felerősödött hallásommal minden egyes dallamot csaknem úgy hallottam, ahogy a férfi. Nem lepődtem meg, azt rögtön az elején kitaláltam, hogy valószínűleg a zene és az ital az ő menedéke. Egyik ellen sem volt kifogásom, olyan rossz ember azért én sem voltam, hogy a zenét ne szeressem, de tény, hogy a csönd, és a farkaslét sokkal inkább megnyugtatott, mint őt, vagy bárki mást a zene. Az én menedékem az erdő volt. Már csaknem ábrándozni kezdtem, miként rohannék keresztül most is rajta, de aztán az ismeretlenre fókuszáltam, és ismét felvettem az iménti mosolyt. - Nem érdekel. - erősen artikulálva ejtettem ki a szavakat, csak mert tudtam, hogy ha erőlködik, hogy kizárjon, a hallása fel fog erősödni, ha csak nem egy régi motorossal van dolgom, aki nálam is régebb óta farkas, más esetben pedig akár szájról is olvashat, nem véletlen formáltam a szavakat olyan erősen ajkaimmal. Reménykedtem benne, hogy még új, kicsit úgy tűnt, keresi önmagát, ahogy én tettem az elején, a körülötte lévő emberek kitaszítása, hogy ő a kis kényelmes, biztonságos buborékában maradjon, erre utalt. Én is rengeteg módon próbáltam kizárni az embereket az elején, s mivel csak néhány éve vagyok, ami vagyok, még mindig igyekeznem kellett, csak éppen nekem már nem kellett hozzá semmilyen eszköz. Beleszagoltam az áporodott levegőbe, ami kevésbé volt kocsma szagú, mint amit az ember vár egy ehhez fogható kicsi, szűk helytől, de ezen felül leginkább a férfi szagát éreztem. Nem volt olyan föld, moha, erdő illata, mint nekem, de a farkas tisztán érezhető volt rajta. Lehunyt szemmel engedtem, hogy átjárjon az illat, aztán újra  rávillantottam tekintetem, ajkaim még mindig arra a pimasz, kihívó mosolyra görbültek. Nem féltem tőle, és még egy jó kis verekedésben is részt vettem volna szívesen. A bajt kerestem, amikor leültem hozzá, csak éppen még azt nem tudtam, miféle bajba kerülök, vagy éppen őt mibe keverem. Az asztalra támaszkodtam mindkét tenyeremmel, és olyan közel hajoltam hozzá, hogy éreztem a forró - túl forró - leheletét az arcomon. Kerestem a tekintetét, még a fejemet is enyhén lehajtottam, hogy azokba a végtelenül üres, kék szemekbe pillantsak. Fel akartam bosszantani, így hát pont olyan tettekhez folyamodtam, amivel engem is a sírba lehetne kergetni. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve, feltettem azt a kérdést, amire egészen addig nem is gondoltam bele komolyabban, és ami megmagyarázta volna, miért olyan távolságtartó. - Tudod egyáltalán, hogy mi vagy te? - felvont szemöldököm, összeszűkülő pupillám, és zavarodott, mégis komoly hangom elárulhatta neki, hogy már nem játszadozom. Egyelőre. Amíg nem kapok választ. Amíg ki nem derül, tudja-e az igazat önmagáról, vagy egyáltalán érti-e, mi történik vele.



@


avatar
Vérfarkas
₰ Play by :
shelley hennig
₰ Reagok száma :
18
₰ Keresem :
nope
₰ Foglalkozás :
vadász/fegyverkereskedő

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Csocsó és biliárd terem   Csüt. Dec. 21, 2017 6:17 pm



Drina & Aiden @

*Soha senki nem nézné ki belőlem, hogy kedvelem a klasszikus zenét. De tökmindegy. Velük ellentétben én sosem lepődök meg azon, hogy ki milyen zenét hallgat. Főleg azért, mert a túlnyomó többség kommersz tömegnyálat hallgat, leginkább olyanfélét, amilyet a kereskedelmi rádiókban is játszanak. És hát valljuk be, annak a nagy-nagy többsége szemét. A közösségi rádió persze más, mint a kereskedelmi, azért is lehet benne műsorom nekem is. Bár elég nyomorék időpontban, de az ember elfogadja, amit kínálnak neki, és a semminél az is több. Most is egy közel egy évvel ezelőtti - egészen pontosan tavaly december hetedikei - műsor összeállítása megy a fülemben, így nagyjából tudom, mi után mi fog következni. Szinte mindig emlékszem a műsoraimra, ami nem is csoda, hiszen minden percemben arra készülök, azt állítom össze... Üveges tekintettel meredek az asztalra, azon tűnődve, hogy fel kellene állnom ahhoz, hogy újabb piára tegyek szert, amikor vált a zene, s ugyanabban a pillanatban leveti magát elém egy csaj. Az instrumentális indítással a fülemben emeleme fel lassan a fejem, hogy a lányra vessem a tekintetem. Nem vagyok tisztában sem az arckifejezésemmel - totál semmitmondó -, sem a tekintetemmel - véreres és épp csak egy hangyányit zavarodott -, sem semmi egyébbel, amit a másik láthat rajtam. Sosem érdekelt, hogy ki mit gondol rólam. Na jó, ez persze túlzás, végtére kamaszkorában mindenki ezen kattog, de mindenesetre jó rég túljutottam már ezen a hülyeségen. Úgyse lehet mindenkinek kedvére tenni, és úgyis lesz valaki, aki beleköt az emberbe, akár van rajta sabpa, akár nincs, szóval leszarom, és mindenki elmehet a búsba... általában eszerint is élek. De most nem ez a lényeg. Ki a halál ez a csaj és mi a bús picsát akar? Nem vagyok hajlandó senki idegen kedvéért félbeszakítani a zeneszámot, főleg, ha még szeretem is. És a Fight Testet nagyon szeretem, mondjuk, benne van a top százban. Tekintve, hogy csak a kütyümön pontosan kilencezer-kilencszáznyolcvanhat szám van, ez elég komoly szűrőt jelent. Pedig alapvetően nem is rajongok a pszichedelikus és űr-rock műfajért, de ők mégis elég jól nyomják, a kezdeti korukban meg egyenesen forradalmian újak voltak, bár ez a szám már a 2008-as albumról van, ami közel sem a legjobbjuk, de mindegy. Sokan járnak is a nyomukban, de persze az epigonok sosem olyan jók, mint az eredeti... legalábbis többnyire nem.*
- Mi a halált akarsz? Takarodj *fintorgok rá, valószínűleg inkább hangzik fáradtnak, semmint agresszívnek a hangom, de fogalmam sincs őszintén szólva, mert a saját szavaimat se hallom, Wayne Coyne túl hangos hozzá. És ez a lényeg, ezért hallgatom. Valószínűleg a válaszát se fogom hallani a csajnak, maximum ha kifejezetten ordít. De kétlem, hogy megtenné. A csajok nem szoktak csak úgy ordibálni.* - Nem prostizom, szóval tűnj el *legyintek, ne vesztegessük egymás idejét. Más opciót nem nagyon tudok elképzelni, miért ült volna le éppen az én asztalomhoz. Van itt hely máshol bőven. A tenyerembe ejtem a homlokom, már nem is őt nézem, csak az asztal lapját, ezzel is jelezve: nem vagyok kíváncsi a társaságra. Senkiére.*

Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Csocsó és biliárd terem   Csüt. Dec. 21, 2017 6:15 pm




Aiden & Drina




Az utolsó harcom óta nem vadásztam vámpírra, s mivel eddig sem kötelességből ritkítottam a vérszopó fajt, úgy döntöttem egy rövid ideig nem akarom hajkurászni őket. Az első gondolatom az volt, hogy felhívom Vicet, de szerepet sem kívántam játszani. Egy napot a saját bőrömbe bújva, nyugodtan akartam tölteni, egy ital társaságában. Nem akartam sem a nővérembe, sem pedig vámpírba botlani, így olyat tettem, amit Forksba költözésem óta soha. La Push erdőjét természetesen már többször is bejártam, de nem merészkedtem be a kicsi rezervátum központjába, nem találkoztam még az ott élő farkasokkal, és különösképp nem jártam hozzájuk kiengedni a gőzt. A kocsmában alig volt néhány ember, azok is szétszórva a helyiségben, és egy farkas sem volt, se közel, se távol, bár a farkasszag körüllengett mindent, így talán az se tűnt volna fel, ha húsz hozzám hasonló lézeng körülöttem. A pulthoz telepedtem, amíg rendeltem egy jó erős italt, s nagy örömömre a falra kitett itallapon nem szerepelt semmiféle fantázianevű, fura színű koktél, csupán hagyományos italok. Egy sört rendeltem kezdésnek, de volt egy érzésem, hogy nem ez lesz az utolsó a mai napon. Ahogy az egyik asztalhoz tartottam, megcsapott egy pézsma, és erdei talaj illatkeverék, amitől vágyni kezdtem az erdőbe, és elkapott az a jóleső érzés, ami csak akkor szokott, ha négy lábon rohanhatok szabadon. Talán akkor vagyok igazán önmagam, akkor nem érzem, hogy meg kell felelnem valakinek, nem kell igazodnom még Derekhez sem, pedig vele igazán könnyű volt együttműködni, néha mégis zavart a jelenléte, s olykor még magamat is nehezen viseltem el, nemhogy mást. Farkasként nem létezik semmi, csak én, és az erdő, ami körülvesz. Ott nincsenek szabályok, nem kell igazodnom senkihez - amit amúgy sem sokszor tettem meg mióta kialakult a rideg személyiségem -, nincs semmiféle teher rajtam, nincsenek láncok, amik lenyomnak a földre, és nem hagynak moccanni sem. Gondolataim közepette próbáltam kitalálni, kiszagolni, merről jön pontosan ez a szag, kihez tartozik. Nehéz volt megmondani, egész La Push bűzlött a farkasoktól, és a saját illatomtól is nehéz volt elvonatkoztatni, bár azt már ismertem, ellenben az itteniek közül egyet sem ismertem fel. Végül a fejhallgatós pasasra esett a "választás", s tőle két asztalra foglaltam helyet, a sör társaságában. Az első kortyot olyan jóízűen nyeltem le, mintha már legalább egy teljes napja nem jutottam volna folyadékhoz. A többi korty is könnyen csúszott le a torkomon, és miután az üveg félig volt már csak, kezdtem ellazulni, bár tudtam, hogy úgy sem tart sokáig, a testhőmérsékletem hamar lebontja az alkoholt. Miközben kortyolgattam, és igyekeztem minél hamarabb elfogyasztani az italt, hogy némileg azért érezzem a hatását, a férfit figyeltem, és a békét az arcán, ahogy a zene körbelengte. Talán sosem tapasztaltam meg olyat, amit ő érezhetett, és ez kicsit dühített. Nem szoktam hozzá, hogy bárkire is irigykedjek, hogy féltékeny legyek valakire, csak mert én nem tapasztalhatok meg valamit, amit ő igen... Idegen volt nekem az érzés, de miután Derek a közelemben sem volt, nem tudtam levezetni a feszültséget sem a közös edzésekkel, sem egy kis ágytornával, a nővérem pedig nem akartam belerángatni semmiféle edzésbe, hiszen ahhoz haza kellett volna vinnem, és egyáltalán nem akartam, hogy ott legyen. Egy házban, ami tele van fegyverekkel, farkasok okozta károkkal, és ahol bármibe belebotolhat, ami gyanakvásra késztetheti. Mindig ügyelnem kellett az efféle apróságokra, ha netán elkerülhetetlen módon átjött hozzánk, de ha tehettem, tényleg elkerültem az olyan helyzeteket. Nagyot fújtatva kiittam az utolsó cseppeket is az üvegből, és egy dupla whiskyért visszasétáltam a pulthoz, hogy utána zavartalanul a pasi asztalánál foglaljak helyet úgy, mintha minden jogom meglenne hozzá. Nem tudtam eldönteni, hogy kikezdeni akarok vele, vagy balhét csinálni, ami végül azzal végződik, hogy mindkettőnket kidobnak, és odakint egymásnak esünk vicsorogva, és lerendezzük a saját harcunkat. Mindkettőre vágytam abban a pillanatban, különösen azután, hogy megéreztem a jóleső melegséget a gyomromban az első nagy korty után. Utáltam a whiskyt, a zavaros borostyánszín nem nyugtatott meg, ahogy másokat, inkább őrültségekre vett rá, mintha a farkas nem akarta volna, hogy ilyen erős méreggel tompítsam az érzékeit, bár az ízével semmi bajom nem volt, minden porcikám tiltakozott ellene. Az emberi felem imádta az eltompulást, a farkas viszont gyűlölte, ha ivászathoz folyamodtam. Viszont eltompulva futni a fák között felért egy extázissal, és erről nem mondtam volna le semmiképp. Kihívóan a férfi szemeibe néztem, és vártam, miként reagál majd erre, hogy kiderüljön, miféle farkasból faragták, és ő az a nyugodtabb fajta, akit lehetetlen kizökkenteni, vagy az őrjöngős, aki egyetlen mozdulatra képes átváltozni, és nekirontani a provokálójának. Reméltem, hogy az utóbbi. Az ital különös hatással volt rám olykor... És érezni akartam, hogy élek.



@


avatar
Vérfarkas
₰ Play by :
shelley hennig
₰ Reagok száma :
18
₰ Keresem :
nope
₰ Foglalkozás :
vadász/fegyverkereskedő

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Csocsó és biliárd terem   Csüt. Dec. 21, 2017 5:46 pm

//Korábbi játék áthozatala a másik oldalról.//



Drina & Aiden @

*Eltelt egy újabb nap. Halucináció nélkül, és anélkül, hogy bevertem volna valakinek a képét, sőt, még csak a reszketős kényszer sem legyintett meg, hogy a fogam csattogtatva nekiessek valakinek. Ritka az ilyen mostanában. A szerek miatt is, tudom jól, de mégiscsak azok segítenek túlélni, szóval mégsem mondok le róluk, hiába nyilvánvaló, mit is művelek magammal. Nem vagyok hülye, hogy ne tudjam, mi zajlik. De néha az önpusztítás az egyetlen út, mert a többi úgynevezett választási lehetőséget nemhogy útnak, de még nyúlcsapásnyi ösvénynek sem lehet nevezni. Szakadéknak inkább. Ez a mostani állapotom legalább csak lassú lejtmenet, nem pedig irányíthatatlan, korlátlan zuhanás.
Néha ez a legtöbb, amit a kibaszott élettől várhatunk.
Intek a pultosnak, hogy még egy kört kérek. Nem is számolom, hányadik feles, de még az elején járok. Amikor elkezdtem inni - már nem ma este, hanem úgy általában -, akkor még számított, de mostanra... rohadtul nem tud érdekelni. Egy szót sem szólok senkihez, és más sem hozzám. Mondjuk nem is tudnának. A párnázott, hatalmas fülhallgató, ami elzár a külvilágtól, az egyik legjobb vételem volt hosszú idő óta. Profi DJ-k költenek ennyit egy fülesre. Meg én. De megérte. Bárhol vagyok, bármit csinálok, elég a a helyére igazítanom a ketyerét, és máris szó szerint lőttek a külvilágnak, mert egy árva pisszenés sem jut el belőle hozzám. Csak be kell nyomnom a zenét, és lehunyni a szemem. Az megy. És nem érdekel, hogy ki mit gondol. Akkor sem, ha épp az utca közepén jön rám az öt perc, és zárkózom el a magánvilágomba. Pedig biztos, hogy egy csomó előítélettel néz rám mindenki. A füles egy dolog, elég szokatlan, de ahhoz még jön a többi: a deszkás cipőm, a fekete együtteses póló (régi darab, bohóbb koromból, amikor a Death Star énekesének hörgése még sokkal magasabb értéket képviselt számomra - ma már inkább csak nosztalgiával gondolok akkori tudatlanságomra), meg a buggyos gatya, ami talán nem a legmenőbben kinéző viselet, de fullosan kényelmes. Mindenesetre sejthető, hogy az összhatás eléggé lepukkant lehet annak, aki kívülről szemlél. Aki ennyiből máris ítélkezni akarna felettem, az tehet egy szívességet, és feldughatja magának! És a többség ennyiből ítél. De tulajdonképpen ezért vagyok itt. Mert ez még mindig jobb, mint amikor a rólam terjengő pletykák és féligazságok alapján próbálnak beskatulyázni.
Fintorgok a saját gondolatomra, és lehúzom a piát. Ma ennyire futja, semmi erősebbre. Nem baj. Belemerülök a zenébe. Mindenki meglepődne, ha megtudná, hogy most éppen Verdi szól a fülesben. De rajtam meg a zenén kívül ez nem tartozik senki másra...*

Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Csocsó és biliárd terem   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Csocsó és biliárd terem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Twister Biliárd és Póker Club
» Elhagyatott edzőterem
» Edzőterem
» Meditációs terem
» Volangaard - Királyi csarnok

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Poison After Bite :: Városaink :: Seattle :: Belváros :: Red Lips-
^
ˇ