Poison After Bite

A FÓRUM BEZÁRTA KAPUIT!
Bevezetõ
Poison After Bite
Sötét köpenyek libbennek, hatalmas tappancsnyomok tarkítják az erdő talaját, vértelen áldozatok fölé démonok hajolnak. Valahol másutt a csillagtalan, hűvös éjszakában farkasvonyítás hallatszik, kövér hold fénye tör át a sötét felhőkön keresztül. A földtől néhány méterre alaktalan lény lebeg, várva a megfelelő pillanatra, hogy a kiszemelt áldozatára vesse magát, miközben egy halandó álmát épp egy hasonló lény őrzi.
Az oldal kitalált világra épül, az egész csupán fikció, nagyrészt a legendákat vettünk alapul. Akad néhány sorozatból, filmből merített ötlet is, de saját elemekkel is tarkítottunk megújult világunkat. A Poison after bite a természetfeletti világnak ad otthont - fajok harcait, testvériségek felemelkedését, halandók átlagos életét, de akár falkák hierarchiáját is nyomon követheted. Vagy inkább a részese lennél mindennek? Gyere, csatlakozz bátran hozzánk, ahol összesen nyolc faj közül válogathatsz, de akadnak egyéb csoportok, kovenek, falkák, akik lehet, hogy éppen rád várnak. Hogy mi a teendőd? Önmagadnak lenni. Vagy kevésbé. A döntés egyedül a tiéd!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
beszélgess bátran
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok
World of Witchers

írta: Vendég
Hétf. Szept. 10, 2018 9:15 pm

Behind the Mask ~ A karakter hirdető fórum

Kedd Szept. 04, 2018 11:37 pm

Starbucks

Szomb. Aug. 25, 2018 7:30 pm

2018. augusztus

Hétf. Aug. 13, 2018 1:38 pm

Társalgó

Csüt. Aug. 09, 2018 6:46 pm

Konyha és étkező

Szomb. Aug. 04, 2018 5:09 pm

Fontos közlemények

Csüt. Aug. 02, 2018 5:16 pm

Maverick Tér

írta: Poisoner
Szer. Aug. 01, 2018 1:24 am

Golden Bowl Étterem

írta: Poisoner
Szer. Aug. 01, 2018 1:22 am

J.J. Foley's Bar & Grill

írta: Poisoner
Szer. Aug. 01, 2018 1:11 am

Irish pub

írta: Poisoner
Szer. Aug. 01, 2018 1:08 am

Kikötő és dokkok

írta: Poisoner
Szer. Aug. 01, 2018 1:07 am

Statisztika
mennyi?!
Fajok Hölgyek ♀ Urak ♂
Vámpírok 9 13
Boszorkányok 5 3
Vérfarkasok 5 9
Hibridek 1 1
Félvérek 1 0
Lidércek 3 1
Banshee-k 2 0
Emberek 7 5
Összesen 34 31
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (27 fő) Kedd Júl. 31, 2018 6:36 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Hotel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Hotel   Hétf. Okt. 30, 2017 9:19 pm


- Azriel & Evans -


- Ó, szívesen megágyazok neked ott a szőnyegen drágám! - felelem mézesmázasan, annyi gúnyt belesűrítve az utolsó szóba amennyit csak tudtam. Biztos nem fogom olcsón adni a bőrömet és nem könnyítem meg a dolgát. Eddig sem tettem és ezután sem fogok engedelmes kiskutyaként mindent megtenni amit csak kíván. Lehet eladtam a lelkem és mellette kell lennem és előbb utóbb teljesítenem amit akar, de azt senki nem mondta hogy nem küzdhetek magamért és azért a kis szabadságért, amit ki tudok csikarni. Azért a pár másodpercnyi diadalért, mielőtt igábahajtom a fejem és meg kell hajolnom az akarata előtt.
- Ha elfogadsz egy tippet, ne add fel a jelenlegi munkád. Borzalmas gondolatolvasó lennél, éhenhalál - forgatom meg a szemem és elhúzom a szám - Bár ha jobban belegondolok csináld csak - vigyorodok el gonoszul, miközben megvetem a lábamat és kényszerítem magamat hogy tartsam a helyemet és ugyan olyan egyenes maradjon a hátam mint eddig. - Nem tudsz te semmit! - vágom rá, immár mosolytalanul - Ez a te nagy bajod, hogy olyan kicseszett okosnak érzed magad!
Amikor teljesen elém ér, érzem hogy kiszárad a szám, és a szívem, az az átkozott szívem felgyorsul. Csak az adrenalin... Csak az adrenalin... Nem vagyok hajlandó sem lesütni a szemem, amikor elkapja a csuklómat, makacsul ráncolom a homlokomat, és próbálom kiszabadítani magam az érintésétől, melynek nyomán mintha áramütés ért volna. Biztos valami fura mágia, megint egy újabb trükk.
Amikor azt mondja szerencsém, hogy meghaltam huszénhét éve, mintha pofoncsapott volna. Elkerekedett szemekkel nézek rá, a fájdalom egy hosszúranyúlt pillanatban megmutatkozik, eltorzítja a vonásaimat, majd messzire űzöm a gondolataim között. Övön aluli ütés volt, túl messzire ment, de hirtelen nem tudok megszólalni, mert megtámadnak azok a az emlékfoszlányok, amik még megmaradtak nekem. Nem ő irányította, ezek csak úgy jöttek. Mintha az átváltozásom kétélű fegyvert csinált volna az emlékekből, és ha csak egy kicsit is kizökkentett valami a saját megmaradt fecnijeim célbavettek. Újra hallottam azt a szaggatott sóhajt és a keserves túl lassú dobbanást és a csendet.
- Hogy te mekkora féreg vagy! - nyögöm ki utálattal, miközben elengedem a párnát, de csak azért hogy egy semmiből jött lendülettel megpróbáljam megütni azzal a kezemmel amit még mindig a magasban tart. Lehet megakadályozza, de ha végül a tenyerem a bőrén csattan olyan elégedettség jár át, amit nem tudok szavakkal leírni.
- Undorodom tőled! Teljes szívemből gyűlöllek... - mordulok az arcába, és tényleg nem hazudok. Talán van igazság abban, amit az előbb elmondott, de az előbbi szövegével egyszerűen olyan sebet szakított fel, ami színültig kivérzett a mellkasomban és a varrosodása ellenére a mai napig, huszonhét év után is fájón lüktetett. És amíg mellette vagyok, mindig is fájni fog, hiszen pont azt használja ki, ami abból született, hogy már nem élek... Legalábbis nem úgy mint egykor.
- Akkor aludj a kanapén, ha ennyire zavar a nemlétező horkolásom! - kiáltom az arcába, miközben önkéntelenül hátrálok tőle, nehogy még jobban érintkezzen a testünk. Most a legkevésbé sem vágytam erre a feszültségre, nem az elmémet rohamozó emlékdarabkékkal - És most, eressz el! Szerinted én nem látom, mit művelsz? Vajon miért erőlteted annyira hogy aludjak melletted? Szerinted nem látom hogy nézel rám, hogy miért vagy ennyire kibaszottul közel?! Azt hiszed, te felette állsz mindennek, de közben ugyan úgy megőrjít az én jelenlétem és nem csak abban az értelemben hogy úgy csavarom az elmédet ahogy nekem tetszik! Engedj. El. Most!
Csak nem teszi meg, és én érzem ahogy gyűlik bennem az erő és a vágy hogy a tudatomat kilőjem felé és kényszerítsem. Még fáradt voltam az előző vitánktól, de ha kell akkor felhasználom azt amim még megmaradt, ha ez azt jelenti hogy megszabadulhatok tőle. Az az átkozott lassuló szívdobogás és reszketeg sóhaj csak nem akar eltűnni, csak nem akar békénhagyni addig hangosodik a fülemben, amíg már nem hallom miről beszél, nézek rá de nem látom, csak azt a rengeteg vért és a sikátorban villogó fényt... A teste melegét... A kezét a csuklómon... A karjait ahogy felemeli a vérbefagyott testem... A metsző pillantás...
Robbantam. Vagyis láthatatlanná váltam és kiszakadtam a karjából. Egészen a hátsó falig hátráltam és próbáltam összeszedni magam, próbáltam találni valamit amivel lehiggadhatok... Bármit.

xxx ; music ; notes

Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Hotel   Hétf. Okt. 30, 2017 6:46 pm



Delilah & Azriel


- Én mondtam. Vagy ez, vagy marad a föld édesem.-mosolyodtam rá ellenállhatatlanul. A felém száguldó párnát nemes egyszerűséggel elkaptam és visszahajítottam neki. – Óh, én csak kimondom ami a fejedben van. –szép komótosan feltápászkodtam, és lassú, hanyag léptekkel közelítettem meg. - Nem hátborzongató? Hogy pontosan tudom mire gondolsz? – vigyorodok el, de szememből kihunyt a huncut játékos vidámság, helyére hűvös éhség, számító pillantás ült.
- Te sem vagy már mai csirke. Szerencsés körülmény, hogy huszonhét éve meghaltál, így konzerválva a fiatalságodat.– jegyzem meg halkan, ujjaim a párnát lendítő csuklójára fonódnak. Nem túl szorosan, de elég határozottan ahhoz, hogy ne tudjon egy könnyen kiszabadulni. Testünk között csak centik húzódnak, szinte érzem a testéből áramló meleg feszültséget. Alakom toronyként magasodik fölé, mosolyom öntelt, ahogy szóra nyitom a szám.
- Talán azt hiszed nem tűnik fel, hogy olykor megdermedsz, és megborzongsz, amikor túl közel vagyok hozzád? Nekem hazudhatsz Delilah, de legalább magadnak ismerd el. – tekintetem kutatón fürkészik a szemeit, számomra nem több ez mint egy játék, egy ostoba vita, de ha tovább feszíti a hurt a nem létező befolyásával fölöttem, talán elpattan, és a hangomban sem táncol majd az önelégült vidámság, és viselkedésem lesz ilyen nyájas.
- Nehezen alszik el az ember, ha mellette egy kecsesen horkoló alak hever. Olyan orgánumod van édesem, hogy bármelyik párzó afrikai elefánt megirigyelné. – a szorítás a karján nem enyhül, inkább lépek felé még egyet, testünk összeér, de folytatom az előre araszolást, arra kényszerítve, hogy meghátráljon, és így szépen bilincsbezárva haladunk a háló felé.
- Óvatosan a nyelvnyújtogatással, még a végén le találja harapni, és mi lesz akkor velem a bosszantó kis hangocskád nélkül? – tettem fel a költői kérdést, de persze a választ mindketten tudjuk rá. Nyugalom. Nyugalom várna rám, ha egyszer esetleg elfelejtene megszólalni, megjegyzés nélkül hagyni bizonyos döntéseimet.
Természetesen azzal, hogy magamhoz bilincseltem, elejét vettem mindenféle tervecskének, miszerint majd okosan kizár a hálóból. – Mi a problémád? – kérdezem játszott meglepettséggel. – Ez az ágy óriási, talán még a nagy szádnak is jut benne elegendő hely mellettünk. – a szorítás lazul a csuklóján, de még nem engedem el. Jellemző, mint az ovisok éppen azon vitázunk ki aldujon és hol, de téved ha azt hiszi, hogy majd én engedek. Felsoroltam a két opciót, és még szerencsésnek érezheti magát, hogy válogathat is. .
I can't remember the last time I didn't have bags under my eyes



Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Hotel   Hétf. Okt. 30, 2017 6:04 pm


- Azriel & Evans -


Tényleg jól esett, hogy kipakolva tudtam a cuccainkat. Még akkor is, ha ez egy hotelszobában volt, minden jellegtelenségével együtt. Olyan fertelmesen ízléstelenek tudak lenni ezekkel a semleges dolgokkal. A csend is jót tett a lelkemnek, ami jó fél órája uralkodott közöttünk, ez igazán csodaszám ment, tekintve hogy újabb veszekedésen voltunk túl. Arra sem emlékszem most éppen miért estünk egymás torkának. Ha nem ismerném magunkat és azt a trágyakupacot amit a kapcsolatunknak nevezünk, azt hinném olyanok vagyunk mint az öreg házasok. Pont olyan megáltalkodottan marakodunk és öljük egymást mindenen és mindenért.... Még csak a feltételezés is nevetséges! Ennek hangot is adtam a kis megjegyzésemmel, mondhatni sürgetve az amúgy is levegőben lappangó következő csatánkat. Komolyan, szinte éreztem a felettünk és körülöttünk gyülekező sűrű viharfelhők szagát.
Egy ágy... Hogy teljeséggel őszinte legyek, nem sok himorom volt nem hogy egy ágyat, de egy szobát megosztani vele túl sokáig. Ennek az az oka, hogy körülbelül két percig nem tudtunk békében megmaradni egymás mellett. Nemhogy egy egész este, egy sík felületen... A paplan alatt... KIZÁRT!
- Ki mondta, hogy te alszol az ágyban? Vagy hogy osztozunk? - kérdeztem bújkáló mosollyal a hangomban, miközben felkaptam egy párnát és nemes egyszerűséggel hozzávágtam a boszorkányhoz. - Ha nem tudnám Azriel, mennyire szereted a hangodat hallatni, azt hinném udvarolsz magadnak... Esetleg hozzak egy tükröt, hogy lásd is amiért a gyomrod hűtöd vagy hagyatkozol a gyarló emlékeidre?
Öntelt alak! Jonn foglamam nem volt arra, amit ez a férfi képviselt, azt meg hogy akár egy tizedmásodpercre fontolóra vegyem a szavaiban rejlő igazságot, mint jóképű férfi, egy gyenge pillanatocskáig sem fordult meg a fejemben. Soha, előbb tépem ki a szemgolyómat.
- A hátad és öreg csontjaid érdekében remélem, hogy az a kanapé kinyitható! - vigyorgok rá kajánul, majd nemsokára egy másik immáron díszpárna is követi az előzőt, egyenesen a "jóképű" arcába.
- Huszonhét éve élsz velem, igazán tudhatnád, hogy nem én horkolok kettőnk közül! - fintorodtam el - Mellesleg éjszaka aludni kell, nem hallgatózni!
Aztán, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne nyelvet öltök rá, majd a takaróját is a párna mellé hajítom, és elkezdem az orrára csukni a hálószoba ajtaját egy édes-bájos, talán kissé gyanús, kis mosollyal az arcomon. Frappáns kilakoltatás, ez folyik itt kérem szépen.
- Szépséges álmokat, kedves férjuram! - majd hirtelen kattan a zár és nem állom meg kuncogás nélkül, miközben összecsapom a tenyereim, mint aki jól végezte dolgát.
Én ugyan nem osztozom vele egy ágyon!

xxx ; music ; notes

Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Hotel   Hétf. Okt. 30, 2017 5:18 pm



   
Delilah & Azriel

   
Egykedvűen lapozgattam az újságot az egyik karosszékben ücsörögve. Delilah békésen tesz-vesz körülöttem, és nagyjából fél órája kaptunk össze valamin. Úgy vélem haladunk, bár ez annak is köszönhető, hogy ezidő alatt nem nagyon szóltunk egymáshoz. Hála a magasságosnak.
Nincs különösebb problémám az utazgatással. Az évek alatt megszoktam, és paranoid jellemem, olykor elhamarkodott veszélyes döntéseim miatt, szinte profizmussá neveltem azon képességemet, hogy pár órán belül minden szükségessel a hónom alatt úton legyek egy másik városba. Sajnos Delilah ebből a szempontból elég tutyi-mutyinak mutatkozott, nem nagyon szeret, nem nagyon hajlandó összecuccolni, és autóba pattanni csak úgy a kedvemért. Az akadékoskodása és a “csak azért sem akarom, mert Te ezt mondtad nekem” hozzáállása nagyon bosszant, rémálommá varázsolva az amúgy kellemes kirándulást. Mert amúgy élvezem ezt az életet. Meg let volna a lehetőségem, hogy letelepedjek. Éltem is vele, aztán a sors máshogy határozott, így rájöttem, ez talán nem is az én világom. Családalapítás? Letelepedés? Egyhelyben meresszem magam? Óh, nem. Köszönöm, de abból idáig csak baj született. Nem várom el, hogy Delilah megértse, sőt nem is akarom.
Nem tudom meddig leszünk itt pontosan. Seattle nem az én városom, se hideget, se meleget nem kaptam tőle, de ha választhatnék nyilván máshová utaznék.
Rég elmúltak azok a napok, amikor a húg vagy feleség szó említésére görcsbe rándult volna a szívem. Most is csak a szemem villant fel hűvösen rá. Olyan szép volt ez a fél óra.
- Ha neked az előléptetésnek minősül, hogy velem alhatsz egy ágyban… – vonok vállat, és unottan lapozok az újságban. – Persze…nem hibáztatlak ha kísértésbe esel. Hidegek az éjszakák, október van, és egy különösen jóképű férfival töltheted az éjszakádat. – vigyorodok el kajánul. Érzem, hogy ez az elkövetkezendő pár nap kihívások elé fog állítani minket. Ha esetleg igazán úriember lennék, felajánlhattam volna, hogy alszok a földön, de…de nem. Számomra fontos a kényelem, de azért akkora szemétláda sem vagyok, hogy őt zavarjam le a földre, vagy a kanapéra. Bár megtehetném…
- Csak arra kérlek, ha horkolsz valamiféle tapaszt szerezz be. – annyi jó patika van, ahol lehet kapni olyan orrnyereg széthúzó-légzést könnyítő orrtapaszokat. Nem szeretnék mások légzés problémája miatt éberen virrasztani. Annak valószínűleg Delilah is meginná a levét.

   .
   
I can't remember the last time I didn't have bags under my eyes

   
   
Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Hotel   Hétf. Okt. 30, 2017 4:40 pm


- Azriel & Evans -


Ha letelik a 100 év vezeklésem soha többé nem akarok hotelszobát látni. Sőt, szállodának még csak a közelébe sem fogok menni az elkövetkezendő évezredben, annyira torkig vagyok a folyamatos utazgatással, csomagolássaé, kipakolással, a véget nem érő vándorlásnak. Békére vágytam és nyugalomra, egy kedves kis lakásra valahol egy külvárosban, vagy egy picike házikóra messze mindenkitől. Negyvenhat évesen azt hiszem ez minden emberi lényben megfogalmazódik, nekem is eljött az ideje, csak ott van a bökkenő, hogy én már nem vagyok ember. Vagyis nem egészen és hogy ezt a csudajó dolgot még tetézzem, egy boszorkány hűséges kegyence is vagyok ésminden parancsa előtt meg kell hajolnom... Vagyis kellene, de nem abból a fából faragtak, aki ilyen könnyen idomítható kiskutya volt valaha is. Legalábbis az a kevés emlékfoszlány ami megmaradt számomra, erről tanúskodott.
Emlékek... Talán ezek hiányoztak a legjobban a szabadságomon kívül, bár valahol mélyen akár boldog is lehettem, mert nem egyedül kell a napjaimat tengetnem, volt velem valaki. Még akkor is, ha ezt a valakit, két percenként legszívesebben kibeleztem volna. Arra biztos nem panaszkodhatok, hogy unalmas életet élek, Azriel mellett soha.
Az élet szép... Tényleg?... Nem tudom. Már nem élek...
Végeztem a kicsomagolással. Két napja voltunk Seattle-ben, de csak most jutott időm elrendezni a cuccainkat, némileg megteremtve az illuziót, mintha ez egy otthon lenne. Nem tudom miért ragaszkodok ehez annyira, de az biztos hogy nem vagyok hajlandó bőröndökből és sportáskákból öltözködni. Lehet nem vagyok már teljesen ember, de állat sem.
Az utolsó stóc ruha bekerülése után leültem az ágyra és néztem ki a fejemből, majd lepillantottam a franciaágyra és elfintorítottam az orrom. Csak egy ágy... Mesés.
- Szóval akkor előléptetést kaptam? - emletem fel a hangom, hogy a kis nappaliban tartozkodó boszorkány füléhez eljusson. - A húgodból a hites nejeddé avanzsáltam, édesúr?

xxx ; music ; notes

Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Hotel   Szomb. Okt. 14, 2017 4:08 pm

***

avatar
Méregkeverő
₰ Reagok száma :
562

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://poisonfrpg.hungarianforum.com
TémanyitásTárgy: Re: Hotel   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Hotel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Poison After Bite :: Városaink :: Seattle :: Belváros-
^
ˇ