"Kedves" apám... azt hittem meghaltál, de sajnos tévedtem.
Bárcsak mesélhetnék egy csomó dolgot rólad, vagy kettőnkről, de az igazság az, hogy sosem ismertelek túl jól, hiába neveltél te tíz éves koromig. Amit tudok rólad, az kimerül annyiban, hogy szabad szellemű, de jelentős erővel és tudással bíró mágus voltál... vagyis vagy. Úgy tudom, hogy a család, mint olyan, nem érdekel különösebben, a családi kötelékek még annyira sem, viszont valamiért mindig is "fontosak" voltak neked a fiaid... azaz, inkább az, hogy a fiaid mire használják az erejüket, amire igyekeztél is alaposan megtanítani minket, míg velünk voltál. Mikor még nem is használtuk az erőnk, már akkor jó előre igyekeztél minden fellelhető tudást a fejünkbe tölteni.
Hogy mi történt veled, arról a fiaid nem tudnak. Mi úgy tudjuk, halott vagy, megöltek. Ez persze, mint azt az ábra is mutatja, hazugság volt. Vagyis... olyasmi.
Mi úgy tudjuk, lázadozó jellemű mágus voltál, akinek volt egy viszonya egy embernővel, akitől lett egy fia, ez volt az én bátyám. Miután megszületett Magnus, az anyját megölted. Sosem mondtad, pontosan miért. Egy évtizeddel később, mely idő alatt végig Magnus fejét töltögetted a mágiával, és azzal, hogy használja arra, amire csak akarja, utána jöttem én, egy újabb nőtől, ezúttal egy boszorkánytól. Nem tudom ugyan, hogy a bátyámat anno tervezted-e, de engem nem, az biztos. Anyám és a te kapcsolatodról, amit tudok, elolvashatod az én ET-mben.
Lényeg, hogy én is hozzád kerültem, anyámat pedig a nagynéném ölte meg, a te biztatásodra. Ezután az én fejem is ugyanazzal kezdted el tölteni, mint a bátyámét. Szerencsére termékeny talajra leltél mindkettőnkben, jószerével ittuk a szavaidat.
Aztán meghaltál. Így tudjuk mi. Én tíz voltam, még csak tanultam használni az erőm, és tulajdonképpen rajtad kívül senkit nem érdekelt, élek-e vagy halok. Amennyire tudom. Magnus ekkor húsz éves volt, egyetemista, és egy beképzelt barom. Szerintem.
Nem tudjuk hogyan történt az állítólagos halálod, sem azt, ki tette. Csupán azt tudjuk, hogy egyszer csak eltűntél az életünkből.

//Amit eddig olvastál, azt tudjuk mi, a fiaid. De a valóság ezzel szemben egész máshogy fest:
Igen, mágus vagy.
Igen, a magad örömére használod az erőd, és nem érdekel ez kinek nem tetszik, s minket is erre tanítottál.
Igen, megölted Magnus anyját, és hagytad meghalni az enyémet, és nem, egyiket sem szeretted.
Igen, eltűntél az életünkből, több, mint tíz éve, eljátszva a halálod, de nem azért, mert nem érdekeltünk. A valóság ennél sokkal bonyolultabb.
Igazából zsaru vagy. Mágus, és rendőr, igen, bármilyen fura is. Egy olyan titkos varázslócsalád tagja vagy, akik hűek a régi boszorkánytörvényekhez, de kritikus esetben engedélyezik a szabad mágiahasználatot. A család arra specializálódott, hogy "rossz útra tért" boszorkányokat fülel le, kap el, és öl meg. Módszerük pedig a felkutatásukra: a beépülés. Az ország különböző pontjain, közösségekbe épülnek be a tagok, és játsszák a "szabadelvű boszit/mágust", s ha rálelnek "rossz életű" mágiahasználókra, akkor elkapják és megölik őket. Te is ilyen beépülő voltál. Azonban, amikor nyomoztál, nem máshol, mint a saját családodban leltél ilyen boszira, nevezetesen, Riára, a testvéredre. Elé is álltál, hogy akkor vége a mesének, most meg fogod ölni. De aztán mégsem bírtad megtenni. Életben hagytad. És csak ennyi kellett... már amúgy is megszoktad a munkád miatt, hogy akkor használod az erőd, mikor akarod, neki csak rá kellett dolgoznia kicsit, és végül átállított a maga oldalára. Te is szabadelvű lettél.
Ezzel csak egy gond volt. A család, melynek tagjai voltatok, ezt nem tudhatta meg. Hisz akkor téged is levadásztak volna, vele, és velünk együtt, hiszen a beépülésekkel töltött éveid alatt születtünk mi is, a fiaid. Igaz, két külön ügyed alatt, de akkor is.
Persze, felmerülhet a kérdés, ha csak álca volt, miért nem küldtél el minket magadtól? Miért tartottál meg minket, és miért neveltél eleve szabad mágiahasználatra?
Hát, ennek is a család az oka. Ez örökletes tagságú dolog. Te is a véreddel örökölted a tagságot, apád is ilyen volt, nagyapád is, te is az lettél, és utánad minket is elvártak volna oda. De te azt akartad, hogy nekünk más legyen az életünk, ne a vadászat. Azt hazudtad nekünk, hogy anyáink jók voltak, pedig valójában nem. Azért kellett meghalniuk. Magnus anyja ember volt ugyan, de romlott lelkű, az enyém boszorkány, de épp az ellenkezője, annak, mint amit meséltek nekem róla. Te sosem beszéltél róla, és nem véletlenül. Nem akartad, hogy bármit is tudjak róla. A "halálod" után a nénikém mesélt róla, de persze elferdítette a valóságot. Ahogy azt is eltitkolta, hogy valójában miattad utál engem, nem az anyám miatt. Engem hibáztat, amiért el kellett menned.
Valójában a család miatt kellett elmenned, de hármunkért tetted, nem csak miattam. Nem engedhetted, hogy a család ránk leljen, és a tagok rájöjjenek, mennyire is szabadon használjuk a varázserőnket. Ezért beadtad a családnak, hogy meghaltunk. Előadtad, hogy Ria megölt engem és Magnust mert a régi tanok szerint akartunk élni, majd te megölted őt a bűnéért. Aztán kérted az áthelyezésed az ország túlsó felébe, hogy elvond a figyelmet New Yorkról. Rizikós terv volt, de végülis bevált, lévén, még élünk.
De persze, ehhez az kellett, hogy mi ne tudjunk semmit. A családról sosem beszéltél nekünk, Ria pedig megőrizte a titkot. Nekünk beadtátok hogy halott vagy, hogy soha, sehol ne keressünk, Ria pedig figyelt ránk, hogy ez tényleg így is legyen. Azzal, hogy ő és a párja elérték, hogy a családunkban mindenki utáljon mindenkit, mi Magnusszal egymást és őket, és hitünk szerint ők is minket, így soha semelyikünk sem keresgélt családi vonalon senkit, mert nem voltunk kíváncsiak egymásra sem és még több rokonra sem.
Ám most visszatértél a városba. Hogy azért-e, mert hiányoztunk neked, vagy mert bajban vagy, esetleg azért, mert egy tragikus családi ünnepségen minden rokonunk meghalt, és már nem vagyunk veszélyben... ( ) azt rád bízom. Csak gyere.  //