Poison After Bite

Bevezetõ
Poison After Bite
Sötét köpenyek libbennek, hatalmas tappancsnyomok tarkítják az erdő talaját, vértelen áldozatok fölé démonok hajolnak. Valahol másutt a csillagtalan, hűvös éjszakában farkasvonyítás hallatszik, kövér hold fénye tör át a sötét felhőkön keresztül. A földtől néhány méterre alaktalan lény lebeg, várva a megfelelő pillanatra, hogy a kiszemelt áldozatára vesse magát, miközben egy halandó álmát épp egy hasonló lény őrzi.
Az oldal kitalált világra épül, az egész csupán fikció, nagyrészt a legendákat vettünk alapul. Akad néhány sorozatból, filmből merített ötlet is, de saját elemekkel is tarkítottunk megújult világunkat. A Poison after bite a természetfeletti világnak ad otthont - fajok harcait, testvériségek felemelkedését, halandók átlagos életét, de akár falkák hierarchiáját is nyomon követheted. Vagy inkább a részese lennél mindennek? Gyere, csatlakozz bátran hozzánk, ahol összesen nyolc faj közül válogathatsz, de akadnak egyéb csoportok, kovenek, falkák, akik lehet, hogy éppen rád várnak. Hogy mi a teendőd? Önmagadnak lenni. Vagy kevésbé. A döntés egyedül a tiéd!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
beszélgess bátran
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok
Kikötő és dokkok

Kedd Jún. 19, 2018 10:56 pm

Thousand Years

Kedd Jún. 19, 2018 9:52 pm

Földszint

Hétf. Jún. 18, 2018 9:23 pm

Silhouette FRPG

Vas. Jún. 17, 2018 10:40 pm

Nova Nightingale

Hétf. Jún. 11, 2018 5:44 pm

I.N.F.E.C.T.E.D.

írta: Vendég
Szomb. Jún. 02, 2018 1:35 pm

Elkészültem!

Vas. Május 27, 2018 10:36 pm

Starbucks

Vas. Május 20, 2018 5:03 pm

Chicagoba be- és kivezető út

Pént. Ápr. 13, 2018 2:37 pm

Csocsó és biliárd terem

Szomb. Ápr. 07, 2018 5:19 pm

Néptelen sikátorok

írta: Josh Taylor
Szomb. Ápr. 07, 2018 3:02 pm

Heart of Europe

írta: Vendég
Szer. Ápr. 04, 2018 7:27 pm

Statisztika
mennyi?!
Fajok Hölgyek ♀ Urak ♂
Vámpírok 9 13
Boszorkányok 5 3
Vérfarkasok 5 9
Hibridek 1 1
Félvérek 1 0
Lidércek 3 1
Banshee-k 2 0
Emberek 7 5
Összesen 34 31
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (16 fő) Szomb. Okt. 14, 2017 9:24 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Edward Stinson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Edward Stinson   Szomb. Okt. 21, 2017 10:06 pm


Edward Stinson

I’m a huge fan of space, both outer, and personal.



Becenév

Edward, Ed

Titulus

been there done that

Születési hely, dátum

Chicago, 1989. január 02.

Faj

ember

Átváltozás

még várat magára

Képesség

El tudom feledtetni másokkal a jelenlétemet. Talán ez írja a legjobban körül a dolgokat, de ez így is erős túlzás. Van bennem valami, aminek hatására, az emberek tekintete elsiklik fölöttem, elfeledkeznek rólam, ha nagyon-nagyon akarom. Sajnos ez csak egy bizonyos ideig működik. Amióta foglalkoznak velem és a képességemmel egyre jobban és tovább megy, de még távol van a tökéletestől. Ha valaki tudja, hogy ott vagyok, és nagyon erősen koncentrál, megtalál. Később talán ezt a kis bakit is sikerül kijavítani.
Nem, nem leszek láthatatlan, vagy áttetsző, még mielőtt eszedbe jutna, csak egyszerűen nem figyelnek fel rám. Ehhez hozzátartozik az is, hogy irtózatosan halk a léptem, így kifejezetten könnyű dolgom volt az utcán, ha éppen megélhetési tolvajkodtam.  Így tudtam elszökni anno az árvaházból. Sajnos azonban a vámpírokra nem hat olyan mértékben, hogy innen le tudjak lépni.
Később, az átváltoztatás után, talán rajtuk is hibátlanul működik majd. Néha eljátszok a gondolattal, merre fejlődhet tovább. Láthatatlan leszek, vagy csak annyira jellegemet veszítem, hogy még én is elfeledkezek a létezésemről? Képes leszek rá, hogy teljesen kitöröljem magam mások memóriájából? Fogalmam sincs. Sokat kell még fejlődnöm.


Család

Nincs mit mondanom a családomról. A szüleim, és a húgom meghaltak, amikor tizenöt voltam. Egyszerű tanárok voltak mindketten. Megvolt a lehetőségem rá, hogy békés, nyugodt életet éljek le. Iskolát, egyetemet végezzek, munkát találjak és családot alapítsak. Helyette árvaházba kerültem. Megszöktem, és egyik hibát a másikra halmozva, ide kerültem. Nem élvezem, de megtanultam elfogadni. Nem gondolkodok családon.

Play by

Matthew Gray Gubler




Ez az én történetem...


Olykor utálom az életemet. Olykor elfogadom. De semmiképpen sem állítanám azt, hogy…szeretem. Vannak előnyei amikről nem feledkezhetek meg nyilván, és okom lenne hálásnak lenni, amiért kiemeltek abból az erkölcsi fertőből, amibe magamat juttattam, de kérdés, hogy vajon ez a világ jobb-e annál. Ugyanakkor tudom nagyon jól, hogy a kivételes helyzetemet- hogy nem ettek meg anno- nem a személyemnek, sokkal inkább a képességemnek köszönhetem. Néha visszavágyom az emberek közé. Ilyenkor némán meredek ki az ablakon, azon töprengve, mit veszítettem el régen, és mim lehetne most. Mi lesz velem később? Céltalanul sodródok, haladok az árral. Elfogadom, bármit is rendeljen nekem a sors, ám ez nem volt mindig így.
Magamban dühöngtem, dacoltam, kiutat kerestem. Kiskapukat. Mindig találtam, kizárt, hogy ez most ne így lenne. Időbe telt, amíg a körülmények meggyőztek, csapdába kerültem. Meguntam az elégedetlenséget.  Lassan azt is elfelejtettem milyen önállóan, szabadon létezni. Olykor eszembe jut, és ilyenkor nem vagyok önmagam.
A szüleim meghaltak. Hallottad? Biztos hallottad. Vagy fogod hallani. Az egyetlen olyan pont az életemben, amiről minden tagja a személyzetnek biztosat tud mondani. Ennek az az oka, hogy nem szeretek beszélni magamról. Meglepődtél igaz? Ki az aki itt szeret magáról áradozni? Mindarról amit elvesztett, vagy amit éppen örömmel dobott el magától egy jobb élet reményében? Két szónál többet áldozni, a romokban heverő, ám szépen épülgető lelkivilágomról. A képességemről (ami jól jön, ha épp lumpoláson kapom a személyzetet), a magánéletemről, a múltamról.  Zárkózott vagyok? Áh, cseppet sem. Szeretek trécselni, olykor hülyét csinálni magamból- ami amúgy nem nagy kihívás, és egyesek szerint még a humorérzékem sem annyira csapnivaló. Sokan kedvelnek, olyanok is, akiket én nem. Ez azért van, mert nehéz eldönteni mikor vagyok szarkasztikus, és mikor nem. Még nekem is nehéz néha. Ámbátor vámpírékkal valahogy mindig sikerül tiszteletteljes ábrázatot magamra öltenem. De akadnak pillanatok, amikor elhagyom a lakatot a nyelvemhez. Elég szerencsétlenül, inkább esetlenül nézek ki, és úgy is viselkedek. Könnyű zavarba hozni, de ezt a gunyoros megjegyzéseimmel kompenzálom, szóval általában kellemes ember vagyok…már amikor nem a munkáról van szó.
Egykedvű, általában unott, de mindenképpen keménykezű főnök vagyok. Lényegre törő, alapos, hatékony. Ez lenne a válasz, ha megkérdezed a személyzet többi tagját. Főnök? Óh, nagy tévedésben élnek. Nem vagyok főnök. Jancsi a szemétdombon. Irányítom a munkájukat, hogy minden gördülékenyen menjen a maga medrében. Praktikus ember vagyok. Tudom mi a legjobb nekem, a vámpíroknak, és akár elhiszik, akár nem, még az is mérvadó szempont, hogy számukra mi a legjobb. Lassan több mint tíz éve vagyok itt. Nem szeretem a játszadozást, a kifogásokat és a drámát.
Hogy mit szeretek? Egyedül lenni. Ami nem túl nehéz. Nem egy különleges képesség, az utcán szedtem össze, de kiválóan értek hozzá, hogy megtaláljam az egérutat bármilyen helyzetből… akár szociális értelemben. Még jó, hogy alapjáraton rengeteg feladatom van. És szeretem is, hogy van munka a kezem alatt. Addig is kerülöm a bajt- ez már-már rögeszmém. Nem szeretek konfrontálódni, a végleteket, a hibákat, a támadási felületeket. Ha nem muszáj nem ártom más dolgába magam.
Hogy kerültem ide? Ez egészen egyszerű. Miután megszöktem az árvaházból, semmim nem volt. Loptam ha éhes voltam, ha fáztam. Beszöktem ide-oda ha aludni akartam, és esetleg tetőt is kívántam a fejem fölé. Rosszkor voltam rossz helyen. Nagyon rosszkor. Általában egyedül „dolgoztam”, mivel van egy olyan különlegesen ügyes képességem, hogy képes vagyok másokkal elfeledtetni a létezésem. Legalábbis idáig azt hittem mindenkin működik. Legújabb fogvatartóim esetében ez nem egészen így megy.  Később rájöttem ennek a miértjére. Az egyszerű embereket kis ügyeskedés árán meg tudom győzni, de ők… ők…
Megrémisztett a gondolat. Ott álltam, illetéktelen behatolóként egy halom izzó, éhes szempár között. Óriási agyarak villantak rám. Magamban felidéztem az egyetlen imát, amit az árvaházban belénk vertek. Mantraként ismételgettem magamban. Bár elnyelne a föld… Esélyt kaptam tőlük, és első rémületemben elfogadtam. Akkor nem így gondoltam, de ma már tudom, hogy jól döntöttem. A fiatalos dac meghalt bennem.
Nem bántam meg a döntésemet, még akkor is, ha szívesebben lennék egyszerű ember, mint potenciális vámpírjelölt.
Ha éppen nincs dolgom…ha éppen nincs dolgom vagy Angelát boldogítom, vagy Charlotte-t. Ne, kérlek ne gondolj semmi rosszra. Kapcsolatunk nélkülöz mindenféle romantikát. Az ő társaságukat élvezem a leginkább mindenki közül. Angela kihozza belőlem azt az énemet, amit a kishúgom ébresztett fel bennem réges-régen, és amiről azt hittem már régen eltemettem. Igaz, Angela egyáltalán nem szorul gyámolításra.
Charlotte pedig. Szórakoztató egy hölgy. Igen, egy igazi makrancos hölgy. Élvezem a temperamentumát, a szituációkat, amikbe keveri magát a gardedámjával…olyan könnyű elfeledkezni a helyzetéről. Ugyanúgy, de mégis másképp raboskodik itt, mint én. Eszembe sem jut elképzelni milyen lehet az ő cipőjében, de együtt tudok érezni vele.
Sosem örülök az új jövevényeknek. Elveszettek, segítségre szorulnak, és nem tudok nem sajnálattal gondolni rájuk. Eleinte próbálkozom, segítek nekik, de aztán el kell engedni a kezüket. Vagy így, vagy úgy, de önállóan kell megállniuk a helyüket, a cseppet sem nyugodt környezetben. De nekem is sikerült valahogy.  Elfelejteni a szüleimmel töltött éveket. Édesanyám illatát, mosolyát, a közös kirándulásokat, a zongoraórákat, az olvadt fagylaltot az augusztusi hőségben, a régi tragacsot, amivel mindig bevásárolni jártunk…édesapám kezének súlyát a vállamon, ahogy próbál az életre nevelni, és jó irányba terelgetni. Vajon sikerült neki? Kétlem. De ez van, ezt kell szeretni, és ha alkalom adódik, szándékomban áll élni vele. Végül is…jobb ez, mint vacsoraként végezni, és meghalni teljesen egyedül, szörnyetegek között. De tényleg így van?



avatar
Ember
₰ Reagok száma :
2

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Edward Stinson   Vas. Okt. 22, 2017 12:54 pm


Gratulálunk, elfogadva

Edward Stinson

Ha eddig azt mondtam neked, hogy örülök, hogy megérkeztél, az koránt sem fejezi ki azt,
amit most érzek. Repesek, örömtáncot járok és pezsgőt bontok! bounce Olyan végtelenül boldog vagyok, hogy idetaláltál és egy ilyen fantasztikus lapot sikerült összehoznod! A stílusod, ahogy megragadtad a karakter lényegét, egyszerűen tökéletesen levett a lábamról, egy pillanatig se hidd azt, hogy kijöttél a gyakorlatból!
A képességed eredeti és ötletes, magam sem találhattam volna ki jobbat a számodra! Az történeted minden kérdésemre választ adott, így nem is tartalak fel tovább!
Stip stop az első játékod, és reszkess, mert amilyen fantasztikusan írsz, lehet megkörnyékezlek különböző ötleteimmel! Very Happy




she is beauty, she is grace

she will punch you in the face


avatar
Ember
₰ Play by :
Deborah Ann Woll
₰ Reagok száma :
4
₰ Keresem :
Rhys La Morte
végzet - kiképzőmester - vonzódás

La Morte Suicide Squad
személyzet - különleges képességek - munkatársak

₰ Foglalkozás :
La Morte recepciós

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Edward Stinson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Poison After Bite :: Karaktereink :: Tagjaink :: Emberek-
^
ˇ