Poison After Bite

Bevezetõ
Poison After Bite
Sötét köpenyek libbennek, hatalmas tappancsnyomok tarkítják az erdő talaját, vértelen áldozatok fölé démonok hajolnak. Valahol másutt a csillagtalan, hűvös éjszakában farkasvonyítás hallatszik, kövér hold fénye tör át a sötét felhőkön keresztül. A földtől néhány méterre alaktalan lény lebeg, várva a megfelelő pillanatra, hogy a kiszemelt áldozatára vesse magát, miközben egy halandó álmát épp egy hasonló lény őrzi.
Az oldal kitalált világra épül, az egész csupán fikció, nagyrészt a legendákat vettünk alapul. Akad néhány sorozatból, filmből merített ötlet is, de saját elemekkel is tarkítottunk megújult világunkat. A Poison after bite a természetfeletti világnak ad otthont - fajok harcait, testvériségek felemelkedését, halandók átlagos életét, de akár falkák hierarchiáját is nyomon követheted. Vagy inkább a részese lennél mindennek? Gyere, csatlakozz bátran hozzánk, ahol összesen nyolc faj közül válogathatsz, de akadnak egyéb csoportok, kovenek, falkák, akik lehet, hogy éppen rád várnak. Hogy mi a teendőd? Önmagadnak lenni. Vagy kevésbé. A döntés egyedül a tiéd!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
beszélgess bátran
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok
Starbucks

Szer. Júl. 18, 2018 6:08 pm

Kikötő és dokkok

Kedd Jún. 19, 2018 10:56 pm

Thousand Years

Kedd Jún. 19, 2018 9:52 pm

Földszint

Hétf. Jún. 18, 2018 9:23 pm

Silhouette FRPG

Vas. Jún. 17, 2018 10:40 pm

Nova Nightingale

Hétf. Jún. 11, 2018 5:44 pm

I.N.F.E.C.T.E.D.

írta: Vendég
Szomb. Jún. 02, 2018 1:35 pm

Elkészültem!

Vas. Május 27, 2018 10:36 pm

Chicagoba be- és kivezető út

Pént. Ápr. 13, 2018 2:37 pm

Csocsó és biliárd terem

Szomb. Ápr. 07, 2018 5:19 pm

Néptelen sikátorok

írta: Josh Taylor
Szomb. Ápr. 07, 2018 3:02 pm

Heart of Europe

írta: Vendég
Szer. Ápr. 04, 2018 7:27 pm

Statisztika
mennyi?!
Fajok Hölgyek ♀ Urak ♂
Vámpírok 9 13
Boszorkányok 5 3
Vérfarkasok 5 9
Hibridek 1 1
Félvérek 1 0
Lidércek 3 1
Banshee-k 2 0
Emberek 7 5
Összesen 34 31
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (16 fő) Szomb. Okt. 14, 2017 9:24 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Take us back to the start - Kieran & Lissy

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Take us back to the start - Kieran & Lissy   Szomb. Okt. 21, 2017 10:15 am


Elisabeth & Kieran
I just can't keep hanging on, to you and me
I just don't know what is wrong, with you and me.

- Úh, most nagyon megijedtem ám! - Amikor azzal fenyeget, hogy visszavonja a vásárlói kedvezményemet sötéten felnevetek. - És még azt mondják, hogy az ördög Pradát visel? Pedig én esküszöm, hogy pulcsit, tornacipőt és farmert! - Ugratom a lányt továbbra is. Szeretem ezeket a kis játszadozásokat vele, hogy nem vesz mindent véresen komolyan. - Kisasszony, magácska ismeri mi az Achilles sarkam! Mivel kerülhetem el eme borzalmas véget mondja csak? - Kérdezem teátrálisan. Meglehetősen olcsón adja ma magát, de lássa kivel van dolga rákontrázok. - Legyen kettő, na ki vele! - Hangom mohó kíváncsiságról árulkodik. Szeretem, amikor így ugratjuk egymást és bizalmasan összebújunk, még ha csak a szórakozás kedvéért is. A lélegzetét érzem a fülemnél és beleborzongok. Jól esik, több mint jól.

Ahogy meghallom, hogy mivel rukkolt elő nem tehetek róla, de kitör rajtam a nevethetnék és hangos hahotázás mellett nézem az immáron szemöldökét vonogató lányt. Aztán a jókedvem úgy párolog el, mintha sosem lett volna és torkomra forr a kacaj. De az én hülyeségem, megint felemlegettem azt a barmot. Persze a humorom még mindig valahol a múlt században ragadt, így a lány egyből félre érti. Látom az aggodalmat az arcán, a féltést a tekintetében és nem tudom melyikünknek szól.
- Nem, dehogyis! - Sietek gyorsan megnyugtatni. - De ismerve őt már abba is belekötne, hogy milyen inget vettem ma föl! - Na igen, Gary nem bírja a fejemet de valahol ez kölcsönös. Sajnos pontosan átlát a szitán az a bájgúnár, tisztában van vele mit jelent nekem Elisabeth és miután a lány nem tagadta le korábban, amikor bepróbálkoztam nála ~Fene az őszinte formájába!~ így látni se akar a közelében. Még szerencse, hogy Lissy viszont teljesen más véleményen van a kérdést illetően.

Nem, még nem veszekedtünk... de a mégen van a hangsúly azt hiszem. Pláne, ha ma célt érek. S bár könnyedén eltörhetném a fiú minden csontját a legkisebb megerőltetés nélkül, mégis én vagyok az aki a törékenyebbnek tűnő álca mögé rejtőzik. ~Addig jó, amíg nem jönnek rá mire vagyok képes!~ Szeretem ezt a helyet, nem szívesen rúgnék fel mindent és költöznék el innen. A lány ragaszkodása reményre ad okot és úgy vélem itt az idő előrukkolni a tervvel. Persze, ahogy várható volt a saját születésnapját is sikeresen elfelejtette a kis drága. A puszit, vagy inkább csókot a szája sarkába adom ám még épp azon a határon járok, amit tudom elvisel tőlem szó nélkül és nem vagyok vele tolakodó. A születésnapján ennyi morzsa nekem is kijár úgy érzem.
- Óh igen kislány, szülinapod van. - Helyeslek csibészes mosollyal.

A gyermeki ártatlanság, ahogy meglepődik majd kibontja az ajándékát minden pénzt megért, már csak azért ver hevesebben a pulzusom, hogy a tervem másik fele működni fog-e. Elégedetten vigyorodom el, ahogy felsikkant.
- A mostani, amit olvasol már úgyis salátává avanzsálódott. Meg nem mindennap lesz 21 éves az ember lánya nemde bár? - Érdeklődöm játszva az ártatlant. - Valami különlegeset akartam adni. - Feledkezem bele a lány tekintetébe. Amint az várható volt, a nyakamba is borult. Végre megint magamhoz ölelhettem, érezve a meleg lélegzetét a nyakamon. Amikor elhúzódik engedem, de azt már nem hogy ne fogadja el. Nem azért mozgattam meg megannyi követ, hogy hozzájussak a kötethez és örömet szerezzek neki, hogy most ne érjek célt vele.

Gondos előkészítés és tervezés után mindent egyetlen lapra tettem fel.
- Nem fogadhatom el.... Ez túl becses ahhoz... - Valahol itt fojtom belé a szót egy csókkal és ölelem magamhoz ismételten. Egyik kezem a derekán pihen, míg másik a nyakán simítva végig kúszik fel az arcáig. Pont mint azokban a régi, ódivatú romantikus filmekben. Nem tehetek róla, de nem bírtam tovább magammal, a közelségével. Láthatóan sikerült boldoggá tennem úgy mint senki más, reménykedve tettem felé egy újabb lépést hát egy csókkal vallva meg ismét a szűnni nem akaró érzéseimet. Mert szeretem, még mindig ugyanúgy szeretem. Már csak rajta múlt, hogy sikerült-e a dolog és levettem-e a lábáról vagy sem. Nem vagyok ostoba, benne van a pakliban a visszautasítás is. De ha sosem próbáltam volna meg újra, életem végéig bánnám ebben biztos vagyok.


Lissynek :tarol: #657 Zene Fú, ezért mit kapok?!




"live through this and you won’t look back" [x]

avatar
Vérfarkas
₰ Play by :
Sebastian Stan
₰ Reagok száma :
11
₰ Keresem :
Kösz nem, már bezsákoltam aki kellett! Razz
₰ Foglalkozás :
Pszichopaci

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Take us back to the start - Kieran & Lissy   Vas. Okt. 15, 2017 7:48 pm



Kieran & Elisabeth
You can count on me like one two three I'll be there And I know when I need it I can count on you like four three two You'll be there Cause that's what friends are supposed to do

- Különben örök harag és kárhozat! - vágom rá, miközben egyik kezemet a csípőmre teszem és egy ördöginek szánt, gonoszkás mosoly terül szét az arcomon - Arról nem is beszélve, hogy visszavonom a törzsvásárlói kedvezményed a könyvesboltban, amit én intéztem el neked!
Szerettem vele évődni, egy pillanatig sem gondoltam komolyan, amit mondtam, de hát mivel fenyegessen az ember lánya egy nála kétszer akkora férfit, aki legalább tízszer erősebb, de legalább könyvmoly, ráadásul törzsvásárló a könyvesboltban, ahol dolgozom. Egyenesen következik, hogy ott kell megszorongatni ahol a legjobban fájhat! Persze, szigorúan csak képletesen, sosem tartoztam az agresszívak közé, nem is beszélve arról hogy sosem bántanám... szándékosan.
De most nem foglalkozok ezzel, elhessentem a gondolatot és játékos mosollyal az arcomon pislogok rá.
- Nos, akkor itt egy jó tanács és egy zseniális ötlet tőlem neked! És amilyen mázlista vagy, ma megszámítom eeeegy... csokis muffinban! Amilyen szemtelen vagy ma, örülj hogy nem szabok nagyobb tarifát! Nos, készen állsz? - kérdezem, miközben megjátszott beképzeltséggel elmosolyodom, majd ha azt mondja kész hallani, amit mondani akarok, titkolózva körbepillantok, majd miután "meggyőződtem" róla, hogy nem hallgatózik senki a füléhez hajolok, egyik kezemet a számhoz emelve és az arcához érintve, hogy mindent tökéletesen hallhasson. - Máskor, ha találkozót beszélünk be, szémold bele a késésemet és gyere később! - suttogom, majd elhajoltam tőle, hogy legszebb, tévé reklámokban megcsillogtatható mosolyomat rávillantom és bólogatok, azt sugallva, hogy imént adtam elő neki a spanyolviasz recepjtét.
- Zseniális ötlet, ugye megmondtam?! - teszem hozzá szemöldökvonogatás kíséretében.
Amikor Gary szóba jön és hallgatom mit mond meghalványul a mosoly az arcomon. Szemöldökömet ráncolva pillantok rá, hirtelen aggodalom önti el az arcomat.
- Nem hinném, hogy ez valaha is előfordulna és még csak hallani se akarok ilyen borzalmakról... - az ajkamat harapdálva pislogok rá, gyanakvás csillog a szemeimben, miközben ijesztőbbnél ijesztőbb képek villantak fel a gondolataim között. - Veszekedtetek?
Tudom, hogy valószínűleg csak ugrat, de valamiért nagyon is elképzelhetőnek tartottam, hogy ezek ketten egymás torkának ugorjanak. Miattam... és ezt nem holmi nagyképűség mondatja velem, hiszen nem vagyok vak és érzem hogy Kieran nem egészen legjobb barátként gondol rám. Volt hogy célzott is rá, és talán valahol mélyen számomra sem közömbös az elképzelés hogy mi ketten, de... Szeretem Garyt, teljes szívemből, imádom hogy a sok ellentéttel mégis remekül kiegészítjük a másikat és a látszat ellenére, nem az az üresfejű sportoló, aki az ösztöndíj és sportkarrier reményében vágott bele az egyetembe. A látszat csal, és sokan ez alapján ítélnek, ahelyett hogy vennék a fáradtságot, hogy megismerjék. Tudom, hogy bántom Kierant, még ha akaratlanul is, de a szívemnek nem tudok parancsolni, sem Garyre nézve, sem vele kapcsolatban. Mind a két fiút az életemben akartam tudni. A szerelmem az egyik és a tökéletes lelkitársam, legjobb barátom a másik.
És nem véletlenül. Kijelentésére ismét ráncokba szalad a homlokom.
- Miért milyen nap van... - kérdezem tétován, arcomon tisztán látszik, hogyan kattognak a fogaskerekek a fejemben. Aztán hirtelen egy gyönyörűen becsomagolt csomag landol az ölembe, én pedig hatalmasra tágult szemekkel bámulok az ölemben fekvő ajándékra, meg rá - Kieran... ez... óóó! - hebegek, habogok, egy kérdés formálódik az ajkaimon, miközben utolér a felismerés, hogy milyen nap van ma. Születésnapom van, istenem de lökött vagyok! Ki feledkezik meg a saját szülinapjáról?! Meglepetésemben felnevetek és könnyek futják el a szemem a meghatottságtól, miközben felvigyorgok rá - Szülinapom van! - az ajkamba harapva nézek vissza a kezeim között lapuló csomagra. Bűn kibontani olyan csodálatosan van becsomagolva. A szívem a torkomban dobogott és csak nagyon kevés választott el attól, hogy tényleg elpityeredjek. Lopva újra felnéztem a legjobb barátom arcára, majd bontogatni kezdtem az ajándékot. A kezem enyhe remegésétől ez picit tovább eltartott, mint szükséges lett volna, de amikor megláttam mit rejtett a csomagolópapír, nem tudtam megállítani a kis sikkantást. Őszintén szólva annyira megdöbbentem, hogy nem is tudtam ilyenre gondolni sem. Nem hittem a szememnek. Remegő kezekkel vettem a kezembe a könyvet... Nem akármilyen kötet volt, hanem az Üvöltő szelek első kiadása.
- Kieran... - pillantok fel rá könnyezve a meghatottságtól, miközben a szívemhez szorítottam a könyvet, majd a nyakába borultam - Istenem, ez fantasztikus!... Egy vagyonba kerülhetet...  - suttogom sírós hangon, arcom a nyaka és a válla találkozásába temetve, majd eltolom magam tőle, szívemen még mindig ott a könyv - Nem fogadhatom el.... Ez túl becses ahoz...
De nem tudtam folytatni a mondatot, csak néztem rá arcomon eksztázis közeli boldogság és könnyekig meghattottság... És elakadtak a szavaim.
.

711 ; még nincs ; ne haragudj, hogy rövid, imádlak  :ájláv: :





never thought a wish could be that dangerous


avatar
Ember
₰ Play by :
Danielle Campbell
₰ Reagok száma :
10
₰ Keresem :
kiutat
₰ Foglalkozás :
fogoly

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Take us back to the start - Kieran & Lissy   Vas. Okt. 15, 2017 7:48 pm


Elisabeth & Kieran
I just can't keep hanging on, to you and me
I just don't know what is wrong, with you and me.

Csilingelve nyílik a kávézó nehéz fa ajtaja, végre betoppan a lány és mikor felnézek - ugyanis sokadszorra a telefonomon sasoltam éppen hogy mennyi is az idő - arcomon egy jóllakott óvodás mosolya terül szét. Más számára az érkező lány talán kócos, szeleburdi és szedett-vedett göncben lévőnek tűnhetett; ám számomra a legtökéletesebb nőszemély volt, akihez valaha volt szerencsém. ~Szívesebben közelebbi ismeretséget kötnék vele!~ Szólalt meg egy kósza hang a fejemben sokat sejtetően, melyet igyekeztem elhessegetni. Uralkodnom kell magamon és a vágyaimon. ~Türelem, még nincs itt az ideje.~ Mantráztam magamnak. Nem ronthatom el, mert csak egyetlen dobásom lesz a lánynál. Egyszer már visszautasított, másodszorra nem hagyhatom hogy megtegye. Az ilyen nőstények nem teremnek minden bokorban. Kell. Nekem. ~Nekünk!~ Javított ki a hang a fejemben, zsigereim pedig virtustáncot kezdtek járni a lány közeledtével.

Ahogy elkaptam, Lissy hajába mosolyogva nyugtáztam, hogy viszonozza a gesztust és visszaölel. Ez csak olaj volt a bennem igen régóta, iránta égő tűzre. Hajának illatából mélyet szippantok, ez az ami bármilyen körülmények között képes megnyugtatni a lelkem sokszor háborgó tengerét. Földöntúli illata van még mindig: liliom és rózsa. Egyszerűen utánozhatatlan. Szívem szerint így maradtam volna vele örökre és a karjaimban tartottam volna míg fel nem robban körülöttünk a világ és atomjaira nem hull minden. De nem tehetettem. Nem volt az enyém. ~Még nem.~ Ez adott annyi reményt, hogy kibírjam a tényt: el kell eresszem Őt. Máskülönben fizikai fájdalmat okozna a tény, hogy el kell válnom tőle és nem érinthetem, ölelhetem többé akkor és ott meg, ahol én akarom.

- Aha, látom. - Eresztettem el, egy hamiskás vigyorral a képemen. - Mert különben..? - Kérdeztem hetykén. Szeretettem, ahogy ugrattuk egymást. Másnak talán kitéptem volna érte tőből a karját, ha ilyesmivel próbálkozna még ha csak viccből is; de neki még ezt a szemtelenkedő csipkelődést is megengedtem velem szemben. Tudtam hogy úgysem fogja megállni, hogy a hajamba túrjon azokkal apró és vékony ujjaival. Szerettem az érintését, gyöngédséggel volt teli mindig, akárcsak a szíve. Sóvárogtam az érintése után, pedig épp az imént eresztettem csak el és máris hiányzott. Muszáj volt elterelnem másfelé a gondolataimat. Előzékenyen hagytam, hogy a lány helyet foglaljon becsúszva a boxba, majd mellé ültem a bőrből készült ülőalkalmatosságra.

- Te? Sosem. Csak kezdtem már aggódni, hogy hol késlekedsz... - Vallottam be félszegen. Éreztem, hogy próbál hadakozni ellenem ám halandóként esélye sem lehetett egy vérfarkas ereje ellen. Nekem pedig még szükségem volt arra, hogy érezzem a test melegét és rendezni tudjam vonásaimat mielőtt ismét hagytam volna eltávolodva arcomba tekinthessen. Készültem a vesébe látó szempárra, a vizslatásra, a kíváncsiságára. Hisz ismertem. Sokszor talán jobban, mint önmaga. Amikor már szóvá tette, hogy mennyivel erősebb vagyok nála, csak akkor eresztettem el. - Elkezdtem kondizni. Valahogy fel kell tudnom venni a versenyt a pasiddal szemben, ha meg akarna verni... nem gondolod, kedves? - Ugrattam.

Szeretem a nevetését. Mintha angyalok csengettyűi csilingelnének. Jóleső borzongás fut tőle végig rajtam kiindulva a nyakamtól egészen a lábam ujjáig. Olyankor boldog vagyok és most is ahogy bámulom megigézve kedvem volna megcsókolni azokat a csöpp kis ajkait. De nem tehetem. ~Még nem.~ Ennyire azért nem egyszerű eset ez. Azt hinnéd, hogy könnyű Lissyt boldoggá tenni, hisz mindene az irodalom és eme könyvecske. Itt van ez az okos, cserfes bár kissé ügyetlen lány; aki nem csak gyönyörű, de intelligens és művelt is. Lehet vele eszmecserét folytatni a realizmusról, a romantikus irodalomról vagy amiről épp szeretnél. Összetett személyiség, éppen olyan mint Shrek meg az a bizonyos hagyma... réteges. Sosem elégszik meg azzal, amit kap ám nem telhetetlen. Kíváncsi, ugyanakkor végtelenül szelíd és türelmes. Ahhoz, hogy a barátja legyen bárki és minden igényét kielégítse valaki, komoly kihívásokkal kell szembe nézzen. Engem pedig nem olyan fából faragtak, hogy hagyom magam eltántorítani a célomtól; jöjjön szembe bármilyen akadály, kitartok a végsőkig. Ha valakit meg akarok szerezni - márpedig Ő az enyém lesz - senki sem állhat az utamba, még Ő sem!

Jah, már megint az a ficsúr. Egyszerűen képtelenség megszabadulni tőle, folyton szóba kerül ha akarom, ha nem. Valamit ez ellen sürgősen tennem kellett, hogy legyen némi esélyem vele szemben a lány kegyeiért. És pontosan tudtam, hogy mi az amivel levehetem a lábáról. ~Fogadni mernék, ezt az a pojáca nem tudja überelni, sőt még a születésnapját is biztosan elfelejtette!~ Morfondírozok magamban. Nos, attól szerintem bárki oda lenne a boldogságtól, ha ez a lány a könyvei helyett őt szeretné ennyire. Én legalábbis biztosan. Figyelem, ahogy elréved a tekintete a vállam fölött a semmibe és képtelen vagyok somolygás nélkül megállni ezt. Ahogy a lány tekintete az enyémmel kapcsolódik össze úgy érzem megszűnik számomra a külvilág. De nincs is szükségem semmi másra, Ő a Napom, a világom, mindenségem közepe. Persze zavarba hozom, vagyis ismét fején találtam a szöget sikeresen ráhibázva arra, hogy valójában miért is késett.
- Mert ismerlek Lissy, mint a rossz pénzt. - Felelem. - Pontosan ezért voltam tisztában vele, hogy elfelejted milyen jeles nap is lesz ma. - Hátam mögé nyúlva veszem elő a 21. születésnapjára gondosan, régimódian becsomagolt ajándékát, majd egy puszi kíséretében a lány kezébe nyomom. A díszes papírborítás alatt az Üvöltő szelek kötetének első kiadású, dedikált példánya szerepel. Nem kevés pénzembe, időmbe és energiámba telt, míg hozzá jutottam eme ritka darabhoz. Talán, jó ha a világon három darab létezik belőle... és most az enyémet adom oda ajándékul neki. ~Ha ez nem veszi le a lábáról, akkor nem tudom mivel nyerhetném el a szívét végre.~


Lissynek :tarol: #872 Zene Sorry a késésért.




"live through this and you won’t look back" [x]

avatar
Vérfarkas
₰ Play by :
Sebastian Stan
₰ Reagok száma :
11
₰ Keresem :
Kösz nem, már bezsákoltam aki kellett! Razz
₰ Foglalkozás :
Pszichopaci

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Take us back to the start - Kieran & Lissy   Vas. Okt. 15, 2017 7:46 pm



Kieran & Elisabeth
You can count on me like one two three I'll be there And I know when I need it I can count on you like four three two You'll be there Cause that's what friends are supposed to do

Őrületesen hálás voltam, amikor végre berobbantam a kávézóba. Már éppen kezdtek apró fekete pontok táncolni a szemem előtt,  ha csak egy lépéssel tovább kellett volna futnom itt helyben elpusztulok. Azzal meg senkinek nem termelek hasznot, pláne nem magamnak. Azért is hálát rebegtem, miközben majdnem eltaknyoltam Kieran mellett, hogy sem időm, se agyam nem volt reggeliznem, ezért még véletlenül sem tudtam kidobni a rókabőrt, olyan kecses nőes formában itt az egyetemi kávézó közepén. Azért meg végképp szétvetett a hála, hogy Kieran utánam kapott, és segített nem kiterülni mint a gyalogbéka, bár szerintem éppen eléggé fel voltam még spanolva a saját kis maratonomtól, hogy meg tudjam oldani egymagam is. Az csak grátisz volt, hogy azzal a mozdulattal egy ölelésbe rántott, amitől mosoly költözött az arcomra és önzetlenül viszonoztam a gesztust. Kierannal már csak ilyen volt. Egyszerű, természetes, mint a levegővétel. Azt hiszem érte is végletekig hálás lehetek. Mélyeket lélegeztem, próbáltam összekaparni magamat, miközben szilárdan a helyemen tartott. Szavain szaggatottan felnevettem.
- Tel... teljesen nyugodt vagyok - vigyorogtam, bár ezt inkább csak a hangomon hallhatta - Mertél volna nem megvárni! - tettem hozzá megjátszott nagyképűséggel, miközben játékosab beletúrtam a hajába és összekócoltam puha tincseit. Nem akarok én rosszat, de azért remélem reggel ő is mint manapság olyan sok pasi a tükör előtt állva rendezgeti a fürtjeit, hogy úy nézzen ki egész nap, mintha éppen akkor kelt volna ki az ágyból. Bár őszintén szólva, Kierant nem ilyen pipergőcnek ismerem, éppen ezért szerettem. Garyt meg a másik okból. Ő pontosan olyan volt aki adott a külsejére, talán túlságosan is. De a szerelem az már csak ilyen. Lehet a pasi kicsit túl igényes, de istenem, ha szeretem...
- Ugyan már, mikor csaptalak én be? - kérdezem elképedve a félszeg suttogásra, miközben próbáltam kicsit eltolni magamtól. De ez lehetetlennek bizonyult, Kieran rettenetesen erős, úgy éreztem mintha egy betonfalat próbáltam volna kimozdítani a helyéről. - Egek, Kieran, cementet reggeliztél?! - nevetek fel, miközben játékosan tovább erőlködöm, aztán az ölelés végeszakad én meg még mindig kicsit zihálva lerogyok egy székre és az oldalamat szorongatom. Az ölelés jól esett, de a szervezetem még mindig teljes sokkban volt a szokatlan megterheléstől. Igazi és hamisítatlan könyvmoly vagyok, ilyen testedzés sosem fordul meg a fejemben önszántamból. Márha nem éppen könyvkiárúsítás van a város másik felében... Na akkor aztán tényleg van ok a sprintelésre.
Amikor felnevet én is nevetek vele együtt. Nem nehéz, már mondtam. Kieran fantasztikus barát, és remek társaság, nagyon passzolunk egymáshoz a szó legártatlanabb jelentésében. Keresve se találhattam volna fantasztikusabb barátot, szinte mindenben egyezett az ízlésünk és ha találtunk valamit amiben nem, hát imádtunk vitatkozni rajta, érveket sorakoztatni... Vagy éppen civakodni mint a kis óvodások, mert Kierannal még ez is fantasztikus volt. Égben kötetett barátság.
- Gary... - nevettem én is, miközben a csilingelő nevetés lágy mosollyá szelidült - Valószínűleg oda lenne a boldogságtól, ha néha kiemelném az orrom a könyvekből... Bár sosem mondta, inkább azt, milyen bájos mennyire fogva tud tartani pár száz megsárgult lap. Megszűnik a világ... - tekintetem elréved Kieran válla fölött, mintha újra rég letűnt korok tehetségeinek sorait olvasnám. Na, Mahoney, térj vissza a földre, nem egyedül vagy! Kieran kérdései visszarángatnak a jelenbe, szemem újra fókuszál, rátalál a férfi tekintetére és újra elmosolyodom, szívai hallatán elpirulok és kicsit zavartan babrálni kezdek a papír kupac tetején trónoló Bronte kötettel. Ujjaim szerettteljesen játszanak a megsárgult lapokon. - Hogy tudsz ennyire átlátni rajtam? Természetesen Emily... Tudod hogy Anne-t annyira nem szeretem, és számomra a Jane Eyre nem érhet fel az Üvöltő szelekhez... Kieran, te is tudod, képtelenség letenni azt a könyvet! És különben is... Kötelező olvasmány! Elvégre egyetemen vagyunk...
Lagymatag kifogás. Főleg, hogy a Bronte nővérek még ebben a szemeszterben nem képzik a tananyag részét.

602 ; még nincs ; ne haragudj, hogy rövid, imádlak  :ájláv: :





never thought a wish could be that dangerous


avatar
Ember
₰ Play by :
Danielle Campbell
₰ Reagok száma :
10
₰ Keresem :
kiutat
₰ Foglalkozás :
fogoly

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Take us back to the start - Kieran & Lissy   Vas. Okt. 15, 2017 7:44 pm


Elisabeth & Kieran
I just can't keep hanging on, to you and me
I just don't know what is wrong, with you and me.

Csilingelve nyílik a kávézó nehéz fa ajtaja, én pedig reménykedve tekintek fel az ölemből. ~Ez most már biztos Ő lesz!~ Biztatom magamat, de ismét csalódnom kell... nem Ő az. Szomorkás mosollyal csóválom meg a fejemet és temetkezem vissza a gondolataimba, miközben kezeimet lustán ölembe ejtem - amiben a telefonomat szorongatom, hátha sms-t küld vagy valami jelezve a késése okát - és befelé fordulok. Mint mióta megismertem mindig, most is Lissyn jár az eszem. Hogy merre járhat, miért késik... mint mindig. Igazából az lett volna fura, ha ideér időben; még a végén megkérdezném tőle van-e láza vagy nem-e beteg. Tőle ugyanis az a megszokott, ha mindenhonnan elkésik: egy igazi kis művész lélek, aki ezerfelé próbál szakadni és mindenbe belekóstolni egy kicsit, ami csak megtetszik neki és érdeklődését felkelti.

Az egyetemi kávézó amolyan törzshelynek számít a kampuszon belül, itt általában meg lehet találni amint bámulom a szorgos hangyabolyként rohangáló diáksereget és merengek. Túl öreg vagyok én ehhez a felgyorsult világhoz, szívem szerint inkább elvonulnék mint valami hegyi remete. Ez nem tömegiszony, csak néha nekem sok tud lenni ez a töménytelen embermassza. Egy másik évezred szülötte vagyok, s bár alkalmazkodtam a világban beállt változásokhoz - kénytelen voltam - még mindig szívesebben túrázok egyet a hegyekben az erdőt járva, hálózsákban vagy a szabad ég alatt aludva, mintsem egész nap a városi betondzsungelben szaladgáljak vagy a számítógép előtt kuksoljak. Talán fura lehet, hogy akkor mégis miért épp New York az a város, ahol tanyát vertem. A válasz igen egyszerű: egy barna hajú nőstény szegezett ide végleg. Igen, nő van a dologban.

A barna szépség azzal a pillanattal ejtette rabul a szívemet, ahogy oly ügyetlenül próbálta elérni a könyvtárban lábujjhegyen pipiskedve Emily Brontë Üvöltő szelek című kötetét leügyeskedni a polcról, hogy amikor elhaladtam mellette úgy kellett elkapnom a leányzót mielőtt még magára rántja a vaskos könyvtári polcot és a fejünkre hulló könyvtenger mindkettőnket maguk alá temetnek. Hosszú, hátközépig érő barna haja, ami természetes hullámokban omlik a vállára beterítette az arcomat, míg én derekánál fogva tartottam meg hogy a lendülete ne sodorjon el mindkettőnket. Földöntúli illata volt: liliom és rózsa. Ahogy megpillantottam a lány baba arcát és kékeszöld, hatalmas szemeit, azonnal szíven ütött. Tudtam, hogy képtelenség a vérfarkasoknál a bevésődés; mégis megtörtént. Hirtelen Ő lett a világom közepe menthetetlenül.

Így nem pusztán a városban, de az egyetemen is ott ragadtam; igyekezve kialakítani vele valamiféle bensőségesebb kapcsolatot. Könnyű dolgom volt, az irodalmat, a könyveket mindketten szeretjük; akárcsak olvasni, így volt közös téma bőven: megtaláltam a lány szívéhez vezető utat és hamar barátok lettünk. Még az órarendemet is átszerveztem, csak hogy minél több előadásra és szemináriumra együtt járhassak vele. Csakhogy volt egy kis bökkenő, nem volt egyedülálló. Egy ficsúrral volt együtt, valami Gareth vagy Garfield vagy mi a bánat a neve... amolyan menő sportoló típussal és nem értettem, hogy mit lát benne amikor egy tapló és trófeaként tekint rá egyértelműen. Én meg hiába vagyok vele kedves, figyelmes vagy előzékeny, van közös témánk nem is egy... Nos észre se vagyok véve. Nem értem, hogy hol rontottam el, régen az ilyesmit értékelték a nők és imponált nekik. Manapság viszont kifordult sarkaiból a világ. Lemondóan kortyolok bele a kávémba mielőtt teljesen kihűlne.

Fogalmam sincsen, hogy mennyi idő telik el míg a gondolataimba merülve várakozom, mire végre szinte szó szerint berobban a kávézóba a lány és végigsöpör rajta mint valami tájfun. A haja, az a gyönyörű barna haja lófarokba fogva és néhány tincs már ki is szabadult belőle a nagy rohanásban. Kifejezetten lezserre vette ma a farbát, farmert és vörös pulcsit viselt tornacsukával. És amiért igazán szeretem, smink nélkül érkezett. Szerintem gyönyörű, nem szorul rá egyáltalán az efféle kenceficékre. Korábbi letörtségem a múlté, szinte felragyog az arcom, ahogy megérkezik Lissy és a kezében lévő papírokat az asztalra teszi... hogy aztán kis híján felnyalja a padlót a lendülettel. Nem bírom megállni vigyorgás nélkül a dolgot.


Muszáj volt utána nyúlnom és elkapni a csuklójánál fogva, mielőtt még elesne nekem. A gumi talpú tornacipője csak úgy csúszott a felpolírozott fapadlón. Magamhoz rántottam és átöleltem imbolygó testét - pontosabban azt a vékony, darázs derekát - és megvártam, míg lecsillapodik kissé. Ideáig hallottam a zakatoló szívverését, a pulzusa szinte üvöltött hozzám, ahogy éreztem a testéből áradó forróságot is, ami a kimelegedésnek volt köszönhető. Engem viszont az ő közelsége öntött el forrósággal.
- Shh... nincs semmi gond. Nyugodj meg. Lélegezz lassan és mélyeket. Megvártalak, nem? - Kérdeztem tőle kissé talán szemrehányóan, hiszen rá örökké képes volnék várni az idő nekem irreleváns, ha vele tölthetem. Nem mondom, hogy nem szurkálódom vele a késései miatt; de ezek csak kedveskedő csipkelődések, hogy ne érezze rosszul magát miatta.


Még mindig a lányt ölelem magamhoz, mélyet szippantva hajának különleges illatából.
- Már azt hittem, hogy ide se érsz ma. - Vallom be félszegen a félelmemet a hajába suttogva alig hallhatóan, szám széle mégis felfelé görbül; hiszen végre a karomban tarthatom, még ha csak néhány másodpercig is. De engem ezek a pillanatok éltetnek jelenleg és minden percet kihasználok, hogy vele töltsem. Az illendőségnél - hiszen csak a barátja vagyok nem a párja - pár szívdobbanásnyi idővel tovább ölelem, végül kelletlenül de eleresztettem hagyva hogy ledobja magát az asztalomnál lévő egyik szabad székre és kezeit az oldalára szorítsa. Amikor arról beszél maratonon indulhatna felnevetek. Őszintén és jóízűen. Lissy még a rövid távot se bírná - mint a fenti példa is mutatja - nem hogy a maratont.

- Igen? És Garynek már szóltál róla, hogy leteszed a lantot és beállsz te is inkább sportolónak? - Kérdem, mikor végre eszembe jut annak a majomnak a neve. Persze, én vagyok a hülye... megint felemlegettem a pasiját, holott ha valakit hát őt igazán kihagynám a témáink közül. - No, de mesélj mi tartóztatott fel így reggel? Ha nem ismernélek jobban, azt kérdezném ki... de nyilvánvaló, hogy belefeledkeztél ismételten az olvasásba. Szóval ki volt a ludas ezúttal? Charlotte? Emily? Esetleg Anne? - Érdeklődöm a lányt ugratva. Lissy imádja a Brontë nővéreket. Szerintem vagy százszor olvasta már mindegyiküket, de az örök kedvence az a kötet ami kapcsán mi is megismertük egymást anno: az Üvöltő szelek. Más férfiakkal ellentétben én szeretek művelődni, olvasni. Egy olyan korban nőttem fel, ahol az olvasás, a választékos beszéd erény volt még nemre való tekintet nélkül. Emily könyve az én szívemhez is igencsak közel áll, nem hiába szereztem meg belőle egy eredeti, első kiadású példányt magamnak.


Lissynek :tarol: #1031 Zene Sorry a késésért.




"live through this and you won’t look back" [x]

avatar
Vérfarkas
₰ Play by :
Sebastian Stan
₰ Reagok száma :
11
₰ Keresem :
Kösz nem, már bezsákoltam aki kellett! Razz
₰ Foglalkozás :
Pszichopaci

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Take us back to the start - Kieran & Lissy   Vas. Okt. 15, 2017 7:13 pm



Kieran & Elisabeth
You can count on me like one two three I'll be there And I know when I need it I can count on you like four three two You'll be there Cause that's what friends are supposed to do

Késésben vagyok. El fogok késni. Elkéstem... Basszus!
Úgy rohantam át a kampuszon, mintha a pokol kénköves démonjai kergetnének. Karjaimban több száz papírlapot öleltem magamhoz, mind mind félelmetes egyetemi jegyzetek és tematikák. Alig jártunk az első szemeszter végén, és még sosem éreztem magam ennyire fáradtnak és boldognak. Erre az életre vágytam, itt New Yorkban egy nagyrakás csodabogár között a kedvenc könyveimmel a táskámban, és egy jó kávé és egy fantasztikus barát mosolyának reményében. Bár ahogy elnézem az órát, már jó ötperce ott kéne lennem a megbeszélt helyen, pedig megígértem hogy most végre pontos leszek.
Pedig megesküszöm az összes szentre, mindent előkészítettem, hogy időben huppanjak le Kieran elé egy szabad székre a kedvenc kávézónkban. Arról már igazán nem tehetek, hogy belefeledkeztem a könyvbe. Emily Bronte túl jól ír, ez az oka mindennek! Hogy képes valaki ilyen fantasztikus könyvet írni?! Letehetetlen, valóságos szentségtörés nem együltő helyünkben kiolvasni és aztán újrakezdeni. Amit én megtettem... Többször is életem során, ez a könyvön is meglátszott: a hatalmas papírtömkeleg fölött a szívemre szorítottam az igencsak rongyos példányomat. A gerince legalább ezer helyen megtört és ha nem vigyázok, ebben a nagy rohanásban a felét el fogom hagyni. Nos igen, a kötetet egybentartó ragasztó már igencsak meggyengült, jócskán kijárnak belőle a lapok.
Úgy rohantam át egy csapat felsőéves között, mint egy miniatűr buldózer, miközben már csak pár kilométereknek tűnő méter választott el a kávézó bejáratától. Komolyan mondom, ha túlélem ezt az ámokfutást és nem töröm ki a nyakamat, ezt feljegyeztetem Kierannal. Szerintem életemben nem futottam még ennyit és ilyen gyorsan, biztosan valami rekordot döntök... Ezt azért majd el kell ismernie az élcelődés közepette ami majd a fejemre fog zúdulni az újabb pontatlanságom miatt. Lófarkam vadul lobogott a hátam mögött, mint az inga járt jobbra-balra, arcom körül pár kiszabadult, makacs tincs ugrándozott. Vörös pulcsit és kék farmert viseltem, helyes kis tornacipővel, és nem viseltem sminket. Miért nem? Nos, megint hajnalig olvastam és reggel kishíjján elaludtam. Örültem, hogy nem felemás zoknit húztam magamra, nem hogy még leüljek szépítkezni.
Úgy robbantam be a kávézóba, mintha hurrikán söpörne végig az egészen. Elég volt egy futó pillantást vetnem a helyre, máris kiszúrtam Kierant az asztalnál. Futólépésben közelítettem meg, nem gondolva arra, hogy nem leszek képes rendesen lefékezni. Így esett, hogy a papírjaimat az asztalra rakva megpróbáltam megálni, de a lábamat még vitte tovább a lendület, a cipőm talpa meg csúszott a felpolírozott fapadlón. Kishíjján akkorát zakóztam, hogy beleremegett volna az egész bolygó, de azért képes voltam megállni.
- Tudom, tudom! el... elkéstem! Bocsánat, bocsánat!- zihálva mantráztam miközben levetettem magam egy székre és szúró oldalamat szorítottam - Rekordot futottam, esküszöm neked! Lassan maratonon indulhatnék!

xxx ; még nincs ; imádlak  :ájláv: :





never thought a wish could be that dangerous


avatar
Ember
₰ Play by :
Danielle Campbell
₰ Reagok száma :
10
₰ Keresem :
kiutat
₰ Foglalkozás :
fogoly

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Take us back to the start - Kieran & Lissy   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Take us back to the start - Kieran & Lissy

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» I won't turn my back on you -[Nat&Clint]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Poison After Bite :: Speciális játéktér :: Alternatív, múlt, jövõ :: Keserédes emlékezet-
^
ˇ