Poison After Bite

A FÓRUM BEZÁRTA KAPUIT!
Bevezetõ
Poison After Bite
Sötét köpenyek libbennek, hatalmas tappancsnyomok tarkítják az erdő talaját, vértelen áldozatok fölé démonok hajolnak. Valahol másutt a csillagtalan, hűvös éjszakában farkasvonyítás hallatszik, kövér hold fénye tör át a sötét felhőkön keresztül. A földtől néhány méterre alaktalan lény lebeg, várva a megfelelő pillanatra, hogy a kiszemelt áldozatára vesse magát, miközben egy halandó álmát épp egy hasonló lény őrzi.
Az oldal kitalált világra épül, az egész csupán fikció, nagyrészt a legendákat vettünk alapul. Akad néhány sorozatból, filmből merített ötlet is, de saját elemekkel is tarkítottunk megújult világunkat. A Poison after bite a természetfeletti világnak ad otthont - fajok harcait, testvériségek felemelkedését, halandók átlagos életét, de akár falkák hierarchiáját is nyomon követheted. Vagy inkább a részese lennél mindennek? Gyere, csatlakozz bátran hozzánk, ahol összesen nyolc faj közül válogathatsz, de akadnak egyéb csoportok, kovenek, falkák, akik lehet, hogy éppen rád várnak. Hogy mi a teendőd? Önmagadnak lenni. Vagy kevésbé. A döntés egyedül a tiéd!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
beszélgess bátran
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok
World of Witchers

írta: Vendég
Hétf. Szept. 10, 2018 9:15 pm

Behind the Mask ~ A karakter hirdető fórum

Kedd Szept. 04, 2018 11:37 pm

Starbucks

Szomb. Aug. 25, 2018 7:30 pm

2018. augusztus

Hétf. Aug. 13, 2018 1:38 pm

Társalgó

Csüt. Aug. 09, 2018 6:46 pm

Konyha és étkező

Szomb. Aug. 04, 2018 5:09 pm

Fontos közlemények

Csüt. Aug. 02, 2018 5:16 pm

Maverick Tér

írta: Poisoner
Szer. Aug. 01, 2018 1:24 am

Golden Bowl Étterem

írta: Poisoner
Szer. Aug. 01, 2018 1:22 am

J.J. Foley's Bar & Grill

írta: Poisoner
Szer. Aug. 01, 2018 1:11 am

Irish pub

írta: Poisoner
Szer. Aug. 01, 2018 1:08 am

Kikötő és dokkok

írta: Poisoner
Szer. Aug. 01, 2018 1:07 am

Statisztika
mennyi?!
Fajok Hölgyek ♀ Urak ♂
Vámpírok 9 13
Boszorkányok 5 3
Vérfarkasok 5 9
Hibridek 1 1
Félvérek 1 0
Lidércek 3 1
Banshee-k 2 0
Emberek 7 5
Összesen 34 31
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (27 fő) Kedd Júl. 31, 2018 6:36 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Kikötő és dokkok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Kikötő és dokkok   Kedd Jan. 16, 2018 6:37 pm

Cassandra & Theseus
A fájdalom az életem részévé vált, mindig kapott szerepet, néha mellékszereplőnek éreztem magam a saját történetemben. Ámbár mindezt egyáltalán nem bántam, jobban mondva megtanultam együtt élni vele. Már halandóként is öreg lelkűnek tartottam magam, néhány évtized vámpírlét után már többszáz évesnek éreztem magam, holott még az ötödik x-et sem értem el. Egy fekete rózsa voltam, rengeteg tövissel, de szerettem ezeket a töviseket. Megóvtak a még több kíntól, biztonságot nyújtottak, s azzá tettek, aki jelenleg is voltam. Mások átokként fognák mindezt fel, de én végre megízleltem a szabadság ízét. Sokkal inkább viseltem el a fájdalmat, ami egyébként már kéz a kézben járt velem, mint a megfelelési kényszert, és a beskatulyázást, amit a kovenem művelt. Mind egyformák voltunk, egyenrangúak, kivéve az erősebb boszorkányok, de én sosem tartoztam közéjük. A fekete mágiához értettem, de az tiltott volt, így hát a magam utam jártam. Nem sült el jól, legalábbis abban a pillanatban, ahogy rám cuppantak a vámpírok, nem úgy tűnt, de mégis jobban jártam. És ezt már senki sem vehette el tőlem.
A lány végre rám talált, most ő volt az, aki a nyomomba szegődött. Nyilván nem volt elragadtatva attól, hogy üldözöm, de muszáj volt. Nem hagyhattam futni senkit, aki keresztbe tett nekem valamivel, ráadásul imádtam a hajszát. Szabadon száguldani valaki után, követni a nyomait, figyelni őt a távolból, hogy később felfedhessem magam, és lecsaphassak rá, ahogy azt megérdemli. Őszintén szólva, rég nem szórakoztam ilyen jól, nem is törtem eddig a barna hajú vámpírnő életére. Nem lett volna egyszerű, és rengetegszer sikerült leráznia, de talán képes lettem volna rá, mindenesetre meg sem próbáltam. Jó móka volt eljátszadozni vele, még az is tetszett, ahogyan ő játszadozik velem, sőt, az talán még jobban is. - Hé, ezúttal te szegődtél a nyomomba! - jelentettem ki könnyedén, mintha csak egy kedves, régi ismerőssel beszélgetnék, nem azzal a nővel, akit éppenséggel üldözök, hogy levadászhassam. Hüvelykujjammal letöröltem a kétoldalt ékeskedő vércsíkot az államról. A gúnyolódása nem hatott rám, a könnyektől nem voltam kevésbé férfi, vagy kevésbé erős, az volt a csoda, hogy nem ordítottam a fájdalomtól. Első alkalommal az egész kripta tőlem zengett, s még után is jó pár hónapig szenvedtem, minden alkalommal eget rengető üvöltés szakadt ki belőlem, valahányszor öltem. Néha jobban viseltem a kínt, néha rosszabbul, ez még a jobbik eset volt. - Ugyan, szívem, tudsz te ennél jobbat is. A szavaid nem hatnak rám, sőt, átfolynak rajtam. De te... mondd csak, mikor éreztél utoljára fájdalmat? Olyat, ami a csontjaidig hatol, fenekestül felfordítja a világodat, és szabaddá tesz. Olyat, ami a részeddé válik, eggyé válik veled, és többé nem ereszt, s még akkor is érzed halványan, mikor már megszűnt. - Igazából nem érdekelt, ő hogyan gondol a fájdalomra, mikor érezte utoljára, de alig vártam, hogy lássam az arckifejezését. Általában őrültnek hisznek, ha hasonlók hagyják el a számat, talán jogosan, talán nem, ki tudja. Épelméjű ennyi fájdalom után talán nem is lehet senki, de ez mind nem számított. Én szerettem az új énem, minden velejárójával együtt szerettem, igazán jóban voltam az új Theseussal, még ezt a szörnyű nevet is egészen megkedveltem. Passzolt az új önmagamhoz. Mintha valami ősöreg görög istenséghez tartoztam volna, s ez egyszerre volt mulattató, és roppant érdekes. Pont, mint amilyen az új életem, még a fájdalommal ellenére is, vagy éppen amiatt.
535 szó ||




actually, this is my
happy face

avatar
Vámpír
₰ Play by :
paul wesley
₰ Reagok száma :
2

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kikötő és dokkok   Szomb. Dec. 23, 2017 9:03 pm



Theseus & Cassnadra





Az élet egy furcsa játékos, osse lehet tudni, hogy mit akar vagy éppen mit művel veled.. Az élet számomra eddig egy játék volt, eddig egy olyan játék volt, melyet én irányítottam és most.. Most is ilyen. Mit vártál? Letargiát? Mély gondolatokat? Valami mást? Mindenki magad írja meg a saját történetét és én mindenképpen olyanra írom az enyémet, amilyet szeretnék. Annyira, de annyira jól esett a szüleim megleckéztetése, de tényleg, még most is kiráz a hideg, ha visszaemlékezem arra a napra. De csalódnom kellett bennünk, mert.. nagyon, de nagyon nagy csalódást okoztak nekem. Annyira keveset bírtak, tényleg olyan szánalmasan keveset, talán csak hússzor vágtam anyám fejét a padlóhoz, miközben lábait fogtam.. de már mindenhol ott voltak az agyának cafatait. Én vigyáztam, hogy egyik sem találjon el, elkaptam volna a kóros butaságot.. De legalább a macska tetemeit mellé dobtam, végre együtt lehetett a dögével, hát nem vagyok kedves? De, baromi kedves vagyok! Ha mást mersz mondani, akkor úgy jársz, mint a szüleim és hidd el, te nem nagyon akarsz úgy járni.. De most meg unatkozom, baromira unatkozom és egyetlen szórakozási lehetőségem az a bekattant faszi, aki engem követ..
Simán lerázhattam volna, már rég nem tudna a nyomomba lenni, ha azt akarnám, de tetszik hogy ennyire fut utánam. Talán valamit a húgom tett vagy nem is tudom, de baromira nem vágja, hogy én nem ő vagyok.. A húgommal ellentétben nekem még képességem is van, ő még erre sem volt képes.. Arra sem képes, hogy valami képessége legyen, de még mindig ő lenne a kedvenc, még most is. Annyira igazságtalan az élet, pedig én szebb vagyok, okosabb, értelmesebb és tehetségesebb, még képességem is van, ami nem is olyan béna. Imádom, egyszerűen imádom a képességemet és naponta többször is használom, hol embereken, hol pedig vámpírokon.. Na de nagyon eltértünk a hódolómtól, szóval van ez a srác és hát éppen most is tudom, hogy hol van és mit csinál, annyira unatkozom, hogy már képes vagyok őt felkeresni és hajlandó is vagyok vele találkozni.
Elindulok.. vér szaga csapja meg az orromat, magam is éhes lettem, de most ez nem számít.. ő az, biztos vagyok benne, hogy ő az, így hát haladok tovább a vér irányába. És pár pillanattal később már ott is állok, nézem őt, ahogyan átadja magát a fájdalomnak, ahogyan egy kósza könnycsepp legördül az arcán. - Ezt én is mondhatnám. - forgatom meg a szemeimet, majd felnevetek. Mennyire szánalmas egy vámpír, sír mert megölt valakit, de hát csak így maradhat életben és míg még ez tart életben engem, addig bárkitől elveszem a vért bármi áron. - Adjak egy zsepit? Vagy inkább szívesebben kisírnád magam a vállamon? - kérdezem tőle egy aranyos mosollyal az arcomon, azonban a gúny átitatja a hangomat..  


szószám & rövid megjegyzés



avatar
Vámpír
₰ Play by :
Phoebe Tonkin
₰ Reagok száma :
1
₰ Foglalkozás :
Kill you..

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kikötő és dokkok   Hétf. Dec. 18, 2017 4:34 pm

Cassandra & Theseus
Véget is vethettem volna az életemnek, számtalan alkalommal. Saját kezűleg, vagy mások keze által... Megannyi lehetőségem lett volna rá, de az állandó fájdalom ellenére sem kívántam a halált. Élni akartam, érezni, akkor is, ha az csak fájdalom. Mert minden jobb volt az ürességnél, amit boszorkányként éreztem. Csoda hát, ha vámpírokkal szövetkeztem? Ez okozta a vesztem, emiatt váltam hozzájuk hasonlóvá, de ez még mindig jobb volt mint varázslóként arról ábrándozni, hogy egyszer talán valahol kiemelkedem a többiek közül. Hogy majd erősebb leszek, vagy egyedibb, nem pedig csak egy a sok közül a kovenben. Jobb volt ez az életforma, akkor is, ha pokolian fájt minden egyes kioltott élet. Mármint, szó szerint fájdalommal járt, ha elvettem egy életet a fekete mágiának köszönhetően, amit átváltozásom előtt végeztem. Erősebb akartam lenni, a vámpírok pedig biztosítottak nekem egy emberi szívet hozzá, cserébe egy szívességért. Nem, nem voltam naiv, pontosan tudtam, hogy ennek rossz vége lehet, de a becsvágyam, és a valódi érzések hiánya vezényeltek. Tudtam, hogy nem egyszerű szívesség lesz, hogy talán én, vagy mások is veszélybe kerülnek általa, de arra nem gondoltam, hogy bosszúból vámpírrá tesznek. Valakivé, aki nem tud többé varázsolni, aki erősebb, de nincs összeköttetésben a természettel többé. Megkaptam, amit akartam, de a kívánságokkal ugye vigyázni kell... mert lehet, hogy nem pont azt kapod, amit kérsz. Sőt, egészen biztos, hogy másképpen becsomagolva kapod meg az ajándékot, s talán egyáltalán nem az lapul a dobozban, amire vágytál. Vagy pont azt kapod, amit akartál, de rájössz, hogy mégsem kell, de akkor már késő.
A dokkoknál sétálva találtam rá legújabb áldozatomra. Már hetek óta nem öltem. Táplálkoztam, megbabonáztam a vérveszteségtől zavaros, hiszékeny emberi lényeket, majd továbbálltam. De ezúttal vágytam rá, az élettelen test látványára, a vér töménytelen mennyiségére, a fájdalomra, ami eltölt, mikor a fény kialszik a szempárból,ami rám mered kétségbeesetten, félelemtől ittasan. A nő először meg sem ijedt tőlem, kellemes mosoly ült az arcán, mintha csak egy kedves ismerőssel futott volna össze. De én voltam a legrosszabb rémálma. Fogaim hirtelen előugrottak, szemeim vöröslöttek az éhségtől, s megragadtam a két vállánál fogva, tarkójáig érő haja nem volt útban, könnyedén tapadhattam rá csábítóan hosszú nyakára. Szép nő volt, de nem érdekelt, nem randira készültem, hanem gyilkosságra. Fogaim felszakították nyaka bőrét, halk, alig hallható kis hanggal bugyogni kezdett a forró, éltető nedű a számba, hogy aztán lefolyjon a torkomon, és élettel töltsön meg. Ahogy szaladt ki az élet a fekete hajú, angyal arcú nőből, belém úgy szökkent át a fájdalom. Ő csak kevés kínt érezhetett, de én annak minimum a dupláját. Őt még a karjaimba tartottam, mikor a fájdalom miatt féltérdre ereszkedtem, vagy inkább rogytam, de az utolsó cseppeket sem hagytam kárba veszni. Miután áldozatom teljesen elernyedt a szorításomban, elengedtem őt, így a földre huppant, s lassan elenyészett a kín, ami addig összeszorította a torkomat, s migrénszerű érzést produkált a fejemben. Érdekes volt, hogy nem kizárólag a nyakam fájt, mint áldozatomnak, nem, az én fájdalmam mindig ugyanolyan volt. Minden porcikámat átjárta, a fejemet mintha ezer apró tű rohamozta volna meg, levegőhöz alig jutottam, tüdőm szinte oxigénért kiáltott. Aztán abbamaradt. Egy könnycsepp szaladt ki egyik szememből, megcsillant rajta az utcai lámpák halovány fénye. Lehunyt szemmel, félig a földön térdelve vártam, hogy újra levegőhöz jussak, aztán zajt hallottam. Lépteket, amik megtörték a csendet, amit azelőtt csak a víz hullámzása töltött ki. Térdemre támasztott tenyérrel nyomtam fel magam a hideg kövekről, megfordultam, s ahogy megpillantottam az ismerős arcot, melyet barna hajzuhatag ölelt körbe, felnevettem. Letöröltem a kósza könnycseppet az arcomról - az immáron halott nő vére két vékony csíkban még arcomon virított -, és széttártam a karjaim. - Micsoda meglepetés! Nem számítottam rád. - mosolyodtam el könnyedén, kicsit sem zavartatva magam. Nem szégyelltem, hogy vannak érzéseim, főleg nem a fájdalmat, hiszen az tett erőssé. És szükségem volt rá.
616 szó ||




actually, this is my
happy face

avatar
Vámpír
₰ Play by :
paul wesley
₰ Reagok száma :
2

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Kikötő és dokkok   Szomb. Okt. 14, 2017 6:02 pm

***

avatar
Méregkeverő
₰ Reagok száma :
562

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://poisonfrpg.hungarianforum.com
TémanyitásTárgy: Re: Kikötő és dokkok   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Kikötő és dokkok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Kereskedelmi kikötő
» Kiképzőterepek
» Kikötőváros
» Kiképző terep
» Kiképzőterep

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Poison After Bite :: Városaink :: Chicago :: Külváros-
^
ˇ