Poison After Bite

Bevezetõ
Poison After Bite
Sötét köpenyek libbennek, hatalmas tappancsnyomok tarkítják az erdő talaját, vértelen áldozatok fölé démonok hajolnak. Valahol másutt a csillagtalan, hűvös éjszakában farkasvonyítás hallatszik, kövér hold fénye tör át a sötét felhőkön keresztül. A földtől néhány méterre alaktalan lény lebeg, várva a megfelelő pillanatra, hogy a kiszemelt áldozatára vesse magát, miközben egy halandó álmát épp egy hasonló lény őrzi.
Az oldal kitalált világra épül, az egész csupán fikció, nagyrészt a legendákat vettünk alapul. Akad néhány sorozatból, filmből merített ötlet is, de saját elemekkel is tarkítottunk megújult világunkat. A Poison after bite a természetfeletti világnak ad otthont - fajok harcait, testvériségek felemelkedését, halandók átlagos életét, de akár falkák hierarchiáját is nyomon követheted. Vagy inkább a részese lennél mindennek? Gyere, csatlakozz bátran hozzánk, ahol összesen nyolc faj közül válogathatsz, de akadnak egyéb csoportok, kovenek, falkák, akik lehet, hogy éppen rád várnak. Hogy mi a teendőd? Önmagadnak lenni. Vagy kevésbé. A döntés egyedül a tiéd!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
beszélgess bátran
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok
World of Witchers

írta: Vendég
Hétf. Szept. 10, 2018 9:15 pm

Behind the Mask ~ A karakter hirdető fórum

Kedd Szept. 04, 2018 11:37 pm

Starbucks

Szomb. Aug. 25, 2018 7:30 pm

2018. augusztus

Hétf. Aug. 13, 2018 1:38 pm

Társalgó

Csüt. Aug. 09, 2018 6:46 pm

Konyha és étkező

Szomb. Aug. 04, 2018 5:09 pm

Fontos közlemények

Csüt. Aug. 02, 2018 5:16 pm

Maverick Tér

írta: Poisoner
Szer. Aug. 01, 2018 1:24 am

Golden Bowl Étterem

írta: Poisoner
Szer. Aug. 01, 2018 1:22 am

J.J. Foley's Bar & Grill

írta: Poisoner
Szer. Aug. 01, 2018 1:11 am

Irish pub

írta: Poisoner
Szer. Aug. 01, 2018 1:08 am

Kikötő és dokkok

írta: Poisoner
Szer. Aug. 01, 2018 1:07 am

Statisztika
mennyi?!
Fajok Hölgyek ♀ Urak ♂
Vámpírok 9 13
Boszorkányok 5 3
Vérfarkasok 5 9
Hibridek 1 1
Félvérek 1 0
Lidércek 3 1
Banshee-k 2 0
Emberek 7 5
Összesen 34 31
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (27 fő) Kedd Júl. 31, 2018 6:36 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Palm Court Jazz Café

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Palm Court Jazz Café   Szomb. Nov. 04, 2017 4:57 pm

Amint megkaptam Yvette üzenetét, már egyből indultam is a kávézóba, hogy megtudjam azt a hihetetlenül szuper titkos haditervet, amit telefonon nem lehet közölni. Mondjuk, ha tényleg olyan, akkor jó is, hogy nem marad nyoma. A végén még ezen buknánk le. Olyan izgatott vagyok, mert imádom mikor "akciózunk". Viszont a kávézóba érve, csak Lynne-t látom meg az egyik asztalnál, mikor eszeveszettül kezd el dobogni a szívem a torkomban. Olyan gyönyörű. De persze nem gondolhatok ilyenekre, nekünk azt nem lenne szabad, hisz legjobb barátok vagyunk.
Mindezt megpróbálva a háttérbe szorítani, már megyek is odahozzá, hogy csatlakozzak.
- Lehet a többekkel találkozik valahol. Stuart állandóan késik, ismered... Komolyan mint egy csaj. - Megforgatom a szemeimet, mert tényleg annyit tud pepecselni a fürdőszobában, mintha randira készülne. Bár nekem az sms-ben nem úgy tűnt, mintha a többiekkel futna össze vagy bármi ilyesmi terve lenne, hogy összehozza a bandát és akkor mondja el, mikor mindenki itt van. Frusztráltnak kéne lennem azért, mert itt vagyok vele kettesben, de most valahogy elszállt minden zavartságom. Megfeledkezek mindenről a társaságában, ezért is kerekednek ki olyan hirtelen a szemeim, mikor megemlíti mióta vár rá.
- Egy órája?! Komolyan?! Te jó ég! - Nagyokat pislogok, nekem nem ezt mondta. Kicsit el is kezdek gondolkozni, hogy vissza kellett volna állítanom az órámat, vagy Yvette tényleg valamit kavar.
- Nekem azt mondta, hogy félkor talizunk itt. És fél van. - El is árulom, hogy mit írt nekem Yvette és a végén még az órámra is rápillantok, és igazából én nem késtem. Legalábbis ha jól van beállítva, de nem hiszem, hogy ne lenne. Körbe is nézek, hátha csak ugrat minket és valamelyik asztalnál bujkál, hogy hátha nem figyelünk és majd ránk hozza a szívbajt. De semmi. Az ajtóra pillantok, ahol épp egy pár lép be vidáman. Azért azt is elképzeltem, hogy mi ketten lépünk be ide, kéz a kézben, de ezt gyorsan ki kell vernem a fejemből. Annyiszor a tudtomra adta már, hogy nem vagyok neki több, mint legjobb barát, hogy nehéz ezt elfogadnom. Arra kapom vissza a fejemet, hogy az alkoholt említi.
- Ilyenkor akarsz inni? Elég gyorsan vége lenne a napnak. - Kezdek nevetni, hisz még csak délután van. Nem lenne ellenemre valami erőssel kezdeni, de akkor félő, hogy valami olyat mondok vagy csinálok, ami tönkretenné a barátságunkat, én pedig semmiért sem akarnám elveszíteni őt. Még ha csak plátói szerelem is az enyém, akkor is legalább a társaságomban van.
- Én szerintem iszok egy forrócsokit. Kicsit hideg van. - Dörzsölöm össze a két kezemet, nem öltöztem fel rétegesen, mert azt hittem tényleg valami fontos és a kíváncsiságom hajtott. Viszont fel is állok és ha megtudom, hogy Lynne mit iszik, akkor odamegyek a pulthoz, ahol ki is kérem azokat. Visszasétálva az asztalhoz, leteszem elé, amit kért, én pedig a forrócsokimmal próbálom felmelegíteni a kezemet. Úgysem bírom addig meginni, amíg egy picit ki nem hűl. Közben azért néha-néha az ajtóra pillantok, hogy valaki akar-e beesni azon.
- Remélem azért a többiek hamarosan megérkeznek. Küldök is egy üzenetet Yvette-nek. - Kicsit mocorgok is, hogy előbányásszam a zsebemből a telót és amint ez sikerült, kezdek is pötyögni. Azért kicsit úgy érzem, mintha fel lettünk volna ültetve. De nem hinném, hogy Yvette ezt szánt szándékkal csinálta volna, hisz ő nem tudja, hogyan is érzek Lynne iránt.

avatar
Ember
₰ Play by :
Dylan O'Brien
₰ Reagok száma :
16
₰ Foglalkozás :
Bajkeverő egyetemista

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Palm Court Jazz Café   Csüt. Okt. 26, 2017 7:13 pm


Edwin & Lynne

Azt gondoltam mindig számíthatok rá, hogy sose fordul ellenem, erre fel tessék meg se jelenik, hanem maga helyett elküldi Edwin-t. Akinek még mindig nem merek teljesen őszintén beszélni az érzéseimről, ha esetleg elfog minket egyfajta kibeszélő stádium. Amint meglátom őt. Azt se tudom, hogy miként kellene reagálnom rá, mutassam ki mennyire örülök neki vagy fogjam vissza magam? Mert ugye, nagyon ölelős is tudok lenni, ha arról van szó, csak most… Pont most? Nem hiszem el, hogy Yvette tényleg ezt teszi. Velem, velünk, de inkább velem, mert most mégis csak arról van szó, hogy nekem milyen nehéz. Simán és nyugodtan Edwin társaságában lenni. Mert valamit mindig elszúrok vagy el fogok szúrni a lehető legészrevehetetlenebb módon és akkor persze, hogy veszekszünk, mert nem úgy érti a dolgokat ahogyan én szeretném vagy éppen fordítva. Szerintem ez attól függhet össze, hogy mikor melyikünknek van érzelgősebb hangulata és értelmezzük úgy a dolgokat ahogyan mi szeretnénk meg se hallgatva, hogy esetleg a másik fél mit is akarhat mondani valójában. Sose hagyom, hogy ténylegesen befejezze a valamivel őszintébbnek tűnő mondatait. Mert ahogyan önmagamból úgy belőle is elhessegetem azt a gondolatot, hogy esetleg szerethetne, csak barátként gondolhat rám és máshogyan sehogy sem. Elég ha csendben én szeretem őt, mindenféle zavargás és félreértés nélkül. Mert az ő esetében be kell érnem a sóvárgással, nem mondhatom el neki azt, hogy egész idő alatt vele akartam lenni csak azért nem történt ez így, mert túl gyáva vagyok én hozzá. Ettől függetlenül persze most nem rohanok el. Nem hívom fel Yvette-t, hogy magyarázza meg mi ez az egész mit akar jelenteni meg hasonlók. Tudom, hogy ezzel csak üzenni akar, már neki is elege van a sopánkodásaimból. Hanem inkább csendben maradok és figyelem ahogy Edwin felém közelit. Mi mást tehetnék? A szívem majd kiugrik a helyéről és azt kell színlelnem a felszínen, hogy semmi ilyesmi nincs. Nehéz. De ezt kell tennem. Mindkettőnknek így lesz a leghelyesebb.
– Szia! Sajnos nem, azt gondoltam életbe vágóan fontos, de még itt sincs. – és az üzenetre visszagondolva lehet, hogy nem is lesz. Ezt persze nem mertem kimondani a velem szembe ülő srácnak. Hogy is mondhatnék ilyet? Hogy mindkettőnket szépen felültetett és csak azt akarta, hogy még több időt töltsünk egymással, kettesben, hátha megjön közben az eszünk vagy mégis mit hihetett?
– Nem szokott ennyit késni, már vagy egy órája várok rá. – nem, igazából csak fél órája, de valamivel azt kell sugallnom felé, hogy teljesen hiábavalóan várunk Yvette-re. Hogy esetleg a többiek véletlenül ide tévednek? Az csak a Sors fintora lesz, mert esetleg semmi sem úgy alakul ahogy mi szeretnénk, ahogy más szeretné.
– Igen, csak nem akartam egyedül rendelni. Eléggé égő lett volna ha egy rakás poharat sorakoztatok fel itt, míg valamelyikőtök erre téved közben. Te mit innál? Forrócsokit vagy valami erősebbet?


remélem tetszeni fog   ez itt ● ezer köszönet a kódért Derick-nek!
Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Palm Court Jazz Café   Pént. Okt. 20, 2017 8:53 pm

Egyre többet gondolok Lynnere és aggaszt. Már csak azért is mert kezdek lebukni a nővérem előtt, és még magamnak sem akarom bevallani, hogy mióta szerelmes vagyok a legjobb barátomba. Azt hiszem ilyenkor lenne a legjobb, ha apa itt lenne és tudna nekem tanácsot adni. De akkor is elmondanám a véleményemet, hogy ezt az egész legjobb barátosdit nem én akartam és nem én kezdtem. Én azért udvaroltam neki a gimiben, mert baromira tetszett és össze akartam vele jönni. De mintha valami félre siklott volna és azóta is csak sodródok. Lehet már rég le kellett volna tennem róla, mert ahogy az előző barátját nézem - akit legszívesebben megölnék -, tuti, hogy nem akar tőlem többet a barátságnál. Ezeken gondolkozva kezdek fel-alá járkálni a szobámban, mert egyfolytában csak Lynnere gondolok és nem bírom kiverni a fejemből. Szabályosan hiányzik és majd megpusztulok, hogy nem bújhatok oda hozzá egy-egy film nézés közben.
Magamban mérgelődök, ami miatt nem bírok elé állni és megmondani, mit érzek, mikor megszólal a telefonom. Egy üzenet érkezett Yvettetől, hogy találkozni akar velem, mert valami eszeveszett fontos dolgot akar velem megosztani. Kíváncsi vagyok rá, egyből felvillanyozódok. Legalább ha megosztja az őrült ötleteit, egy kicsit kizökkent a gondolataimból. Nem is fecsérlek túl sok időt, megcsinálom a hajamat, felhúzom a pulcsimat, majd már lépek is ki az ajtón. Tényleg érdekel, hogy mit akar mondani, mert néha egész jó ötletei vannak arra, hogyan üssük el az unalmasnak ítélt napot valami szórakoztatóval.
Szinte már rohanok a buszig, hogy elérjem, mert egy percet sem szeretnék várni. Ahhoz képest, hogy általában ilyenkor szokott katasztrófa történni - dugók, balesetek, anyám kínja -, elég gyorsan megérkezek a belvárosba. Elhagyva a buszt, már sétálok is a kávézó felé. Próbálok mély levegőket venni, hogy ne tűnjön fel, hogy rohantam, de előtte úgysem tudom ezt leplezni. Valahogy mindig pontosan tudja, hogy nagyon gyorsan lázba lehet hozni a szupertitkos megbeszélésekkel.
A kávézóba belépve körbenézek, hogy merre is van, de nem látom sehol. Helyette Lynnen akad meg a szemem. A szívem egyből a torkomban kezd el dobogni és pillanatnyi zavaromban azt se tudom, mit csináljak. Tök idiótának érzem magam az ajtóban állva, őt nézve. Aztán pár másodpercre engedelmeskedni kezdenek a lábaim a kiadott parancsra és elindulok felé, egy mosoly kíséretében. Valószínűleg a többiek is hamarosan megérkeznek, ha már mi ketten itt vagyunk.
- Szia. Neked nem mondta Yvette hogy mi azaz őrült terve, amit meg akar velünk osztani? - Ülök le Lynnenel szemben, majd hogy ne legyen túl feltűnő, hogy ideges vagyok a közelében, körbe nézek. Biztos vagyok benne, hogy a többiek is hamarosan belépnek az ajtón.
- Kérsz valamit? - Pillantok rá zavaromban, nekem muszáj valamit innom, hogy ne legyen gombóc a torkomban és kicsit felszabadultabb legyek.

avatar
Ember
₰ Play by :
Dylan O'Brien
₰ Reagok száma :
16
₰ Foglalkozás :
Bajkeverő egyetemista

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Palm Court Jazz Café   Pént. Okt. 20, 2017 7:51 pm


Edwin & Lynne

Minden bizonnyal van akinek semmit se jelent az Ő létezése, ám számomra minden egyes nap egyre fontosabbá válik és már alig tudok nélküle létezni, lélegezni. De nem adom a tudtára. Nem merem. Ahhoz túlontúl sokat jelent a közelsége mintsem ilyesmi miatt elveszítsem őt. Mert tényleg fontos a számomra csak akárhogy is próbálok utalgatni neki ilyesmire mindig elszúrom. Sose az hangzik ki belőle, hogy szerelmes lennék belé, hanem csak a semmit mondó szeretet, ami kőkemény, sziklaszilárd barátságtól ittas. Nagyban nehezíti a dolgot még az is, hogy az előző barátom egyáltalán nem hasonlít rá, sem jellemileg sem kinézetileg. Gondolom most azt hiheti, hogy a picivel hosszabb hajú és fekete hajú srácok jönnek be, akikről messziről virít a pökhendiség, az arrogancia, illetve az a savanyú humor ami arra késztet, hogy a világ másik végére költözzek csak azért soha az életbe nem halljam újra. Ezért is ijesztő lenne ha tőlem hallaná, vagy megtudná mástól valaki olyantól, aki sokkal szemfülesebb és rájön mi rejlik a barátságba burkolt érzéseim mögött. Yvette-ről tudom, hogy nem mártana be Edwin-nél, mert megbízható. Még akkor is ha esetleg részeg. Sose rólam beszél, hanem önmagát sajnáltatja. Hogy milyen szerencsétlen az élete, aztán meg amikor ki józanodik, semmire se emlékezve tagadja az egészet. Egyszer levideóztam miket mond, majd józan állapotába megmutattam neki. Szembe röhögött. Azt kérte, hogy ne firtassam ezt, részegen össze-vissza beszél az ember és ő tényleg jól van csak olyankor biztos több szeretetre van szüksége neki is mint általában. Ezzel persze ő se tud etetni, mert néha egy kicsit azért érte is aggódom, mert ha ilyesmik miatt aggódik az csöppet se jó és arra ébreszt rá, hogy esetleg szüksége van neki is rám. Kell egy barátnői váll, esetleg egy ölelés vagy elterelő bevásárlás, bár a legrosszabb esetekben egy kávézóba beülés és beszélgetés. Most is valami ilyesmiről lehetett szó, mert azt kérte, hogy találkozzak vele. Én meg jó barátnőhöz híven szépen fogtam magam, összepakoltam három csomag papír zsebkendőt arra az esetre, ha megint sírás lenne a beszélgetésünk vége az ő részéről. Nekem ilyenkor meg meg kell keményítenem a szívem, erősnek kell lennem, hogy tanácsot tudjak adni neki vagy megnyugtathassam, esetleg elővenni a legviccesebb és egyben legrosszabb humorérzékemet is, ami holtbiztos, hogy megnevetteti őt. Egyrészt mert nyilván valami nagy sületlenséget mondok vagy túl komolyat ami már magában nem megy mindennapi szinten a beszélő lemezemen, a napi szóhasználatomba nincs benne így furcsa lehet neki tőlem olyanokat hallani ami épp arra szolgál, hogy ő lehiggadjon.
Már épp betoppantam a kávézóba, szét is néztem, megfigyeltem a legszuperebb helyet, ami közel van az ajtóhoz meg egy ablakhoz arra az esetre ha épp őt keresném odakint a tekintetemmel. Mert még nyilván nincs itt, sose ő érkezik hamarabb. Tipikus. De amúgy nem baj, legalább megszusszanhatok és átnyálazhatom azt az érdekfeszítő menüt ami az asztalon van. Nagyrészt az italok érdekelnek, mert biztos nem egy nagy tál spagetti mellett akarja megbeszélni a dolgait, akkor biztos nem ide hívott volna, hanem egy étterembe. A víz se fogja megoldani a nyelvét tehát vagy kávét rendelek, ami egész éjjel álmatlanságot fog neki okozni és ezáltal még több ideje lesz a problémáján aggódni vagy leitatom valami erősebbel, aminek biztos nem lesz szép mellékhatása. Ám utóbbi esetben nekem kell hazacipelnem őt, szóval még jobb lesz ha megfontolom ezeket a dolgokat.
Szemeimmel kíváncsian figyeltem az ajtó irányába, hol az ablak üvegén keresztül próbáltam kivenni a legjobb barátnőm alakját, de semmi. Még a pincér is odajött hozzám, hogy felvegye a lehetséges rendelésemet, mert szerinte úgy tűnt sikerült döntenem azzal kapcsolatban esetleg a továbbiakban mit szeretnék itt elfogyasztani. Ám megráztam a fejem és a szokásos "Várok valakire." szöveggel álltam elő. Túl sokat késik, nem szokott ő ennyire megvárakoztatni engem.
Aztán persze megszólal a telefonom is, kaptam egy üzenetet. Amire igazából kezdtem megörülni, mert azt gondoltam mindjárt jön és ezt próbálja tudatni ám helyette valami mást olvastam. "Küldtem neked egy ajándékot! Mostanra már biztos odaért. Bánj vele rendesen." Kíváncsian fel is vontam a szemöldökömet, mert nem tudtam miről lehet szó. Körbe néztem, tényleg jó alaposan hátha kiugrik a pult mögül egy vad és őrült jelmezes srác, de nem. Szerencsére.
Szerencsére? Sokkal rosszabb történt. Elég volt egy pillanatra az ajtó irányába nézni, amikor megláttam Őt. Te szent ég! TE SZENT ÉG! Na ne… Ez nem lehet igaz. Iderendelte Edwin-t? Komolyan?


remélem tetszeni fog   ez itt ● ezer köszönet a kódért Derick-nek!
Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Palm Court Jazz Café   Szomb. Okt. 14, 2017 5:19 pm

***

avatar
Méregkeverő
₰ Reagok száma :
562

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://poisonfrpg.hungarianforum.com
TémanyitásTárgy: Re: Palm Court Jazz Café   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Palm Court Jazz Café

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Café de Flore

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Poison After Bite :: Városaink :: New Orleans :: Belváros-
^
ˇ